Van itt olyan, akinek a pszichológus segített a szociális szorongásán?

Van a kérdésnek egy filozofikusabb megközelítése is: Nagyon könnyen előfordulhat, hogy valakinek a pszichológus segít megoldani a problémáit, mégis úgy érzi, hogy nem a pszichológus miatt sikerült, hanem azért, mert ő meg tudott küzdeni vele, fejlődött és megtanult túljutni rajta. Emiatt akár valaki totális pénzkidobásnak is érezheti a pszichológust, miközben egyáltalán nem biztos, hogy a pszichológus kezelése, tanácsai, támogatása nélkül is pontosan ugyanazt a fejlődési utat tudta volna bejárni és hogy ugyanúgy képes lett volna megküzdeni a problémáival.

Kicsit olyan ez, mintha azt kérdeznéd, mennyire segít az iskola a tanulásban. Hiszen tankönyvek vannak iskola nélkül is, a tanárok "csak" a tananyagot adják le ugyanúgy, mint a tankönyv is. Szóval ha nagyon szigorúan vesszük, egyáltalán nem lehetetlen akár csak a tankönyvek alapján, tanárok és iskola nélkül is akár ugyanolyan jól is megtanulni a tananyagot - szinte bármilyen témában. Csak az nem biztos, hogy ez mindenkinek minden helyzetben ugyanolyan jól működne - vagy hogy ugyanazok a könyvek, amiket tanár élő óráinak kiegészítéséhez találtak ki ugyanolyan eredményesek ebben, mint ha kimondottan önképzéshez készülnének a könyvek, amik eleve úgy íródnak, hogy mindent abból fogsz megtanulni, mert nincs mellette tanár.

A kulcs pedig mindkét esetben abban rejlik, hogy mennyire vagy képes a helyzetet pontosan felmérni, mennyire tudod felismerni, hogy valamit épp helyesen csinálsz-e, vagy mikor hibázol.

Az önképzéssel, videókból, netes leírásokból tanulással egy bizonyos szintig el lehet jutni, de a megfelelő ellenőrzés és hiba korrigálás nélkül nagyon könnyen több kárt okozhat a gyakorlás is, mint hasznot. Ha ugyanis kezdetben nem nem javítják ki, amit hibásan csinálsz, akkor hibásan fogod begyakorolni, amit ha hibásan szoksz meg, akkor később sokkal nehezebb lesz a hibákról leszokni és helyes technikára rászokni.

Hatalmas tévedés, hogy gyakorlat teszi a mestert. A gyakorlás csak állandóvá teszi azt és úgy, amit és ahogyan begyakorolsz. Ha hibás dolgot gyakorolsz, akkor a hibát teszi állandóvá a gyakorlás. Pont erről szól a legtöbb pszichológiai probléma is, hogy hibás önkép, rossz megerősítések, téves megküzdési stratégiák rögzülnek, amiket minél tovább gyakorlunk, annál nehezebb lesz őket levetkőznünk magunkról.

Mesterré az tesz, ha a hibákat folyamatosan és minél előbb kijavítják, így a helyes eljárást gyakorlod be a hibák helyett. Ezért hatalmas jelentősége lehet annak, hogy szakértő felügyelet mellett tanulj és ne magadtól gyakorolj be mindenfélét, hanem helyesen csináld, amit gyakorolsz. Persze kisebb hibák nem fognak katasztrófát eredményezni, de minél több minden rakódik egy hibára, annál nagyobb hatással is lehet.

A pszichológus és a tanár szerepe pontosan ezért fontos (és sokszor mégis akár észrevehetetlen), mert ők "csak" annyit csinálnak, hogy amikor látják, hogy egy rossz irányba indulnál, egy téves dologra kezdenél építeni, akkor segítenek a hibát kiküszöbölni, hogy te csak a helyes dolgot gyakorold be a hiba helyett. A sikereket, az eredményeket te éred el, ők csak a hibák kiküszöbölésében segítenek neked. De azért komoly túlzás lenne azt feltételezni, hogy ha a hibáidat nem segítenek korrigálni, akkor is ugyanoda jutnál egyedül, mint annak segítségével, aki segíti elkerülni a hibák megmaradását...