Ilyen “betegséggel” mégis mit lehet kezdeni? Megőrültem volna?

22 éves vagyok, és évek óta egy elég durva “betegségben” szenvedek. A lényeg az, hogy 2016 óta pánikbeteg vagyok egy kegyetlen éjszaka hatására. Ez odáig fajult, hogy folyamatosan a nap 24 órájában csak arra tudok gondolni, hogy ver a szívem, hol hevesebben, hol normálisan. Folyamatosan ezt figyelem. Ehhez ráadásul társul is egy nagyon rémisztő félelmem, az az úgynevezett hirtelen szívhalál. Sokáig nem is hallottam ilyenről, csak a híradóban hallottam ilyen esetekről, és azóta folyton ez a sláger az agyamnak, amiről nem tudok lekattanni. Ezáltal folyton úgy bevagyok parázva, hogy sétálni, kimozdulni nem merek itthonról, mert ha el kell sétálnom valahova, olyan érzésem van hogy helyben összeesek és izzadok, rettegek folyamatosan. Folyton gombóc van a torkomban és izzad a tenyerem ettől a belső feszültségtől, bizonytalanságtól. Emellett a testi tünetek is megnehezítik a dolgot, leginkàbb a mellkas részen, ugyanis ha nem a gombóc van a torkomban, akkor a fájdalom a mellkas részen. Emiatt itthon vagyok már egy jó ideje teljesen magam alatt és mintha egy börtönben élném az életemet, amiből nem tudok szabadulni. Nem foglal már le semmi, ami korábban lekötötte a figyelmem, pedig annyi hobbim volt. Edzeni, futni is hiába járok, semmi értelmét nem látom, mert közben is arra figyelek, és utána is, hiába fáradok el. Már több pszichiáternél is jártam, de akkor még nem volt így elfajulva a helyzet. Helexet és Scippát szedek, ami régebben egész jól bevált, hisz gond nélkül utaztam, mentem-jöttem, leérettségiztem, éltem a mindennapjaimat. Viszont hónapok óta már semmi hatását nem érzem, csak mintha minden rosszabb lenne. Valószínűleg a szervezetem annyira hozzászokott, mintha be sem venném. Próbáltam leülni tanulni a vizsgákra, és olyan szinten nem megy bele semmi a fejembe, hogy órákon át tanulok egy oldalt, és a végén semmit nem tudok vissza mondani belőle. Nagyon kétségbe vagyok esve, nem tudom mi tévő legyek. Annyi mindennel próbálkoztam már, de semmi siker. Próbálom magam azzal nyugtatni amiket a családom, barátaim, orvosok mondtak, miszerint ezek a szívmegállások olyan embereknél szokott előfordulni, akiknek valamilyen vele született rendellenességük van, vagy valami rejtett betegség, esetleg élsportolóknál, akik annyira túlterhelik magukat, és nálam erre nem sok esély van, hisz tetőtől talpig ki lettem vizsgálva, és teljesen egészséges vagyok. A szívem 3-szor lett kivizsgálva, és szerencsére mindig jó eredményeket kaptam, de ez a tény sem segített megnyugtatni, annyira a rögeszmévé vált az agyamnak. Folyton sírhatnékom van, mert ez nem élet, amit így élek, míg más velem egykorúak tanulnak, dolgoznak, vígan szórakoznak, buliznak, élvezik az életet.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Tanácsokat, segítő jellegű válaszokat, bármit szívesen meghallgatok.