A bánatba bele lehet halni?

Sajnálom, hogy nem jó időszakon mész keresztül. Sokaknak vannak rossz szakaszai az életében, de sokan ki is lábalnak belőle, tehát biztosan van megoldása a halálon kívül is.

A szomorúságba nem lehet belehalni. Tehát: ha már nem lehet belehalni, ha ez is a vágyad, értelmetlen hosszútávon keseregni. Persze a szomorúság nem tiltott: egy természetes emberi érzés. Hagyd, hadd érezd át a szomorúságod néhány napig, akár néhány hétig, majd azután kapard fel magad a földről, emeld fel a fejed, és próbálj javulni. Nagyon nehéznek hangzik ez, de hidd el, ha elhatározod, meg tudod tenni. Sportolj, keress hobbikat, legyél barátokkal, vedd körül magad dolgokkal/emberekkel, amiket, akiket szeretsz. Csodákat fog tenni, csak türelmesnek és kitartónak kell lenned.

Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj rám privátban. Remélem, javulnak a dolgok! <3

Belehalni nem lehet a bánatba, viszont ha hagyod elhatalmasodni feletted, akkor mérhetetlenül megkeseredni lehet tőle és akár nagyobb hibákat is elkövethetsz miatta, amik akár halálosak is lehetnek. A bánkódással az a legnagyobb baj, hogy nem old meg semmit, viszont képes totálisan elterelni azoktól a dolgoktól, amik képesek lennének megoldani a problémádat.

A világon két féle dolog létezik, az egyik, amire képes vagy közvetlenül hatni, a másik, amire nincs semmilyen hatásod, de rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Például a hidegre nem tudsz hatni. Mindegy, hogy mennyire utálod, vagy mit mondasz rá, attól még ugyanúgy hideg lesz és a hideg semmit sem változik ezek miatt. Viszont az a te döntésed, hogy te mit kezdesz a hideggel. Ha csak panaszkodsz és szomorkodsz miatta, akkor szépen halálra fagysz, mert nem olyat tettél, ami megoldás lenne a problémára. Ha előszeded a meleg ruhákat, felöltözöl, tüzet raksz, stb. Akkor lehet esélyed túlélni a hideget, amire hatni nem tudtál, de reagálni igen. A helyzet végkimetele pedig a te döntéseden múlik még akkor is, ha nincs hatásod a külső tényezőkre. Nem biztos, hogy sikerrel jár a próbálkozásod, mert lehet, hogy nincs elég ruhád, vagy nem tudsz elég meleget csinálni. De ha azzal foglalkozol, amire van lehetőséged és megpróbálod megtenni, amit csak lehet, akkor legalább megpróbáltad és azon múlt, hogy sikerrel jártál-e, vagy sem. Nem azon múlt, hogy meg se próbáltad, csak beletörődtél, hogy esélyed sincs tenni a helyzet ellen. A szomorúsággal az a fő gond, hogy hajlamos elhitetni veled, hogy nincs értelme próbálkozni, inkább feladod és így inkább a biztos kudarcot választod az esetleges sikerért való küzdelem helyett.

Szomorúságában az ember hajlamos az indokoltnál sokkal súlyosabban látni a dolgokat. Erre mondta Seneca kb. 2 ezer évvel ezelőtt, hogy "Az ember sokkal többet szenved fejben, mint a valóságban."

Egyszer minden elmúlik és ez legalább olyan jó, mint amennyire rossz. Nem csak a jó dolgoknak, hanem a rosszaknak is vége lesz egyszer. Nagyban függ persze attól, hogy te mit és hogyan teszel a dolgok alakulásáért! Ha minden utadba kerülő döntési helyzetben a lehető legrosszabb döntést hozod, akkor képes lehetsz egyre rosszabb és rosszabb helyzetekbe keveredni. De ha minden helyzetben igyekszel körültekintően mérlegelni és a lehető legkedvezőbb döntést meghozni, akkor jó eséllyel a legrosszabb helyzet is jobbra fordítható és a legrosszabb dolgokból is ki lehet lábalni. Csak ne hagyd, hogy a szomorúság és a lemondás megkeserítsen és rossz döntésekre sarkalljanak!

Ilyen hangulatban szerintem a leghasznosabb olvasmány Ryan Holiday: Az akadály maga az út című könyve, vagy a Sztoikus nyugalmat a mindennapokra című válogatása, ami a címével ellentétben egyáltalán nem csak a nyugalomról szól, de abban is sokat segíthet, megannyi más probléma mellett.