Nem szeretem magamat, magány ellen hibába esek, mit tegyek?

18 leszek és fiú vagyok ha számít.

Jártam már iskolapszichologushoz is, mert nehezen kötök barátságokat (mivel egy sincs), és zűrős a családi hátterem, gyerekkorom meg iszonyat nehéz volt, amiről nem akarok beszélni.

Iskolapszichológus azt mondta, hogy nem vagyok szerethető ember, egy barátom se lesz fogadjam el. (Pontosabban, hogy nem mindenre vagyok képes a jellememből, fogadjam el, mikor megkérdeztem, mit tegyek ez ellen)

Már egy másik szakemberhez járok, aki azt mondta, hogy a jelenlévő környezetemben nincs olyan ember, akit keresek, de előbb utóbb találok barátokat később barátnőt is. Nem tudom, lehet az iskolapszichonak van igaza.

Magyarán magányos vagyok. Osztályból barátságokat nem kötőttem, de állbarátságokat igen, hiszen ha én hívtam fel őket foglalt, de közben ők bármerre elmentek egymással stb stb ha rákérdeztem még én voltam a hibás.

Úgy szoktam figyelmet felhívni magamra, hogy viccet csinálok magamból, hogy ideig-oráig lehessen nevetni. Sajnos a magány olyan erős, hogy feladom az elveimet, és aztán pár óráig elhitettem magammal hogy vannak barátaim és ugyanoda lyukadok ki. Szégyen :)

Nem vagyok szerintem szerethető. Internetes barátaim vannak, de azok sem igaziak valljuk be nyugodtan. :D

Volt emiatt öngyilkossági kísérletem is, szilveszterkor, amiről senki nem tud, és gondoskodom róla, hogy ha lesz következő és nem fog sikerülni arról sem fog senki.