Miért érzem magamat hónapról hónapra egyre hülyébbnek?
19 éves fiú vagyok, és kétségbe vagyok esve kissé.
Régen 13-14 évesen voltak céljaim, vágyaim, terveim. Azokat meg is valósítottam, volt hozzá kedvem, energiám. Voltak barátaim, minden nehezebb volt de megbírtam velük bírkózni. Most meg itt vagyok 19 évesen, elolvasok egy 2 oldalas world dokumentumot és nem tudok semmit visszamondani abból amit olvastam. Nem tudok egy társaságban részt venni mert elfelejtettem hogyan kell viselkedni. Nem értek a matematikához pedig eddig ment, még felmentést is kaptam belőle a suliban. Sokkal nehezebben hozok logikus döntést még régebben, sőt ami azt illeti anyukám és apukámnak kell megmondania mikor mit csináljak, mit engednek meg mert én már arra is képtelen vagyok hogy eldöntsem mi a jó és mi a rossz. Analfabétának érzem magamat hónapról hónapra. Már a suliban is hiába hozok jó jegyeket nem úgy mint régen mikor rosszakat hoztam sík hülyének érzem magam. Régen sokat programoztam, manapság inkább csak sokat találgatok. Régen olvastam könyveket, manapság meg nem bírok elkezdeni mert úgy se emlékszem mit olvasok. Az érzelmek kezelését totálisan elfelejtettem, valaki mond valami minimálisan szomorú dolgot és én már sírok és tiszta könny a szemem. Nem tudok barátkozni mert azt is elfelejtettem hogyan kell.
Az lehetséges, hogy valami demencia van itt? Érdemes lenne dokiknak beszélnem erről? Mi a baj? Mi történik velem? Légyszí segítsetek
válasza:
válasza:Nem demencia. Kamaszkor. Az iskola egyre nehezebb. Most már nem csak alapműveleteket tanultok matekból és nem lehet mindenhez érteni. Mindenkinek megvannak azok a tantárgyak, amik mennek és azok is, amik nem.
Valószínűleg elkezdett a válladra nehezedni, hogy a nyakadon a nagybetűs ÉLET. Kissrácként még nagyon messzinek tűnik, hogy elkezded az önálló életet és nem is feltétlenül foglalkozunk vele, mert hát van idő. De akkor se csüggedj, ha még most sincsenek terveid. Gondold át, mit szeretsz csinálni, tanulj tovább olyan irányban és még közben is alakulhatnak az elképzeléseid, ha nem tetszik, még tudsz változtatni rajta.
A döntéseknek is most már nagyobb súlya van.
Anno nekem is volt olyan időszakom, hogy azt hittem, semmit nem tudok megjegyezni abból, amit olvasok, mert közben annyit agyaltam azon, hogy nem tartok semerre, hogy képtelen voltam koncentrálni. Lehet, hogy neked is ez nehezíti a tanulást. De nyugi, minden rendben lesz, mert nem vagy elkésve és semmi baj nincs veled.
Az érzelmek kezelését és a társaságban való viselkedést meg valószínűleg nem felejtetted el, csak jobban dolgoznak a hormonok. Majd ahogy érettebb leszel, megtanulod, hogy kezeld az érzéseidet. A társas viselkedést is meg fogod tanulni. Serdülő korban sokat változik az érdeklődésetek, agyaltok azon, hogy mások mit gondolnak rólatok, ami eddig menő volt, az most hirtelen gáz, stb... De ahhoz meg társaságba kell néha járnod, hogy kitapasztald, hogyan változtak a dolgok és hogy tudod kezelni a szituációkat.
Üdv
válasza: válasza:Valóban lehetséges, hogy depressziós vagy.
Esetleg volt valaki a környezetedben aki az előtt, hogy tüneteket tapasztaltál volna leszólta az értelmi képességeidet? Mert akár egy ilyen eset is megviselhetett annyira, hogy úgy érzed "elkezdtél leépülni agyilag".
Ezen kívül tényleg igaz, hogy a 11. ,12. osztály tananyaga nehezebb mint amit 8.ban tanultál. De mivel a szociális életesben is vannak gondok előfordulhat, hogy depresszióról van szó. Vagy a kudarcok hatására súlyosan csökkent a magabiztosságod ami kihat a kapcsolataidra.
Valójában nem vagy buta. Jól érthetően fogalmaztad meg a mondandódat. Szerintem csak ezt beszéled be magadnak, valami miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!