Nem tudok tanulni,buta vagyok,félek a tanulástól! Mi lehet a bajom?

A kifejtésed alapján elég sok féle súlyos gonddal küzdesz, amik komoly önértékelési gondokat eredményeznek. Ezeknek minimum egy részét érdemes pszichológussal kezelni, mert enélkül elég sok mindenben megakaszthatod saját magadat.

A személyiségfejlődésben nagyon sokat számít a neveltetés, szocializáció, a család és iskola visszajelzései, hogy milyen probléma megoldási képességeket sajátít el az ember, milyen megküzdési stratégiák alkalmazására szokik rá valaki. Sajnos még csak az sem biztos, hogy amikre rászokik az ember az azért van, mert azok jók és működnek. Sok esetben az ember képes teljesen működésképtelen, hibás megoldásokat elsajátítani, csak mert azokat látja maga körül és azt hiszi, hogy az úgy jó. Ha meg már hozzászoktál, nehéz változtatni rajta. Tipikus példa erre az erőszakosság, alkoholizmus, stb. Szerencsére neked nem ennyire rossz a helyzeted. Sok esetben aki csinálja is látja, hogy nem jó ez így, csak fogalma sincs hogyan tudna változtatni. Te legalább már érzed, hogy valami nem jó és elkezdted keresni a megoldást.

Az sem biztos, hogy a család és az iskola azokat a dolgokat mondta ténylegesen, amiket ők szerettek volna, mert sokszor már az üzenet helyes megfogalmazása sem megy. Az meg pláne nem biztos, hogy te ugyanazt értetted meg belőle, amit ők mondani akartak volna. Sajnos a kommunikáció sokszor ilyen. Még a konkrét szavaknak sem mindenki számára azonos a jelentése. A ki sem mondott szavak helyett használt gesztusok helyes értelmezése meg pláne bonyolult és általában nem is sikerül.

"Az iskolában lényegében azt tanultam meg, hogy buta vagyok. Szar gimi, gyenge jegyek és utána még 1 év suli.a második évet nem fejeztem be."

Nem buta vagy, csak máshogy működsz, mint az általános tömeg, akikre az oktatási rendszer optimalizálva van.

Az iskolák zöme (még a felsőoktatásban is) pont tanulni nem tanítja meg az embert. Nem törődnek vele, te hogyan tudsz tanulni, csak jól/rosszul leadja az anyagot, aztán számon kéri, hogy megtanultad-e. Közben magadra hagy vele, hogy tanuld meg, ahogyan akarod, ebben pedig általában nem adnak semmi segítséget.

Az iskolarendszer tömeges nevelésre optimalizált és a nagy számok törvényei alapján működik. Bemegy egy csomó diák, egységes képzést kapnak és kimenetként akinek sikerült megtanulni az egységes tananyag zömét, annak jobbak lesznek a továbbtanulási és megélhetési esélyei. Akiknek kevésbé megy, azok meg rosszabbul teljesítenek, vagy akár ki is hullanak a rendszerből.

Az iskolák eredményességét a kimenet sikerességében (érettségizettek, felvettek, diplomások számában) mérik, az iskolák abban érdekeltek, hogy minél jobb eredményeket mutassanak fel. Ezt pedig azzal próbálják elérni, hogy igyekeznek már a bemeneti oldalon minél alaposabban megszűrni, hogy kiket vesznek fel. Minél okosabb, tehetségesebb, jobb családi helyzetű diákok kerülnek be a rendszerbe, annál esélyesebb, hogy a kimeneti oldalon is minél jobb eredményt produkálnak az iskola ugyanakkora hozzájárulása révén.

Egyedi szinten szinte egyáltalán nem foglalkozik az iskolarendszer a gyerekekkel. Egységes tananyag van, egységes csoportos órák. Akár lefelé, akár felfelé lóg ki valaki nagyon az átlagból, azzal csak a gondja van az egységes rendszernek, mert aki túl jó/túl rossz a többihez képest, azokat nem tudja az egységes tanmenet kiszolgálni, szenvedni/unatkozni fognak az órákon, zavarják a többieket.

Akiknek ennyire nem jön be az oktatási rendszer, azoknak általában személyre szabottabb, a saját igényeikhez jobban igazodó tanulás tud segíteni. Az sem hátrány, ha nem feltétlenül az általános iskolai rendszerben, mindenki számára kötelező, de őket marhára nem érdeklő tantárgyakat kell tanulniuk. Vagy ha legalább segítenek nekik megérteni, hogy amit tanulnak, az miért és hogyan válik majd fontossá. Így könnyebben elmúlik az értelmetlen kényszerűség érzése.

Ha van egy téged érdeklő szakma, vagy valamilyen rész terület, ami annyira foglalkoztat, hogy az érdeklődés miatt hajlandó vagy vele sokat foglalkozni, akkor sokkal könnyebben mehet a tanulás. Rengeteg olyan embert ismerek, akik képtelenek voltak leérettségizni, vagy épp csak kettessel bukdácsoltak a kötelező tananyagból, de bizonyos őket érdeklő témákba, pl. világháború, hadtörténet, adózás, cégvezetés, egyes jogi területek, stb. képesek voltak olyan mélységben megismerni, hogy még az adott területek szakértői is konzultálni járnak hozzájuk, mert abban az egy-két dologban elképesztően tájékozottak lettek.

Nagyon sok területen pedig egyáltalán nem az számít, hogy milyen az iskolai képzettséged, hanem hogy a gyakorlatban hogyan tudod alkalmazni a tudásodat. Pl. ha saját vállalkozásod van, akkor néhány engedély, vagy végzettség köteles területet leszámítva senkit nem érdekel, hogy van-e bármilyen üzleti, gazdasági képzettséged. Ha megy az üzlet, akkor meggazdagszol, ha nem megy az üzlet, akkor meg csődbe mész, de hogy milyen papírod van, az a pénzt nem érdekli.

Persze a diploma, méginkább a tudás, amit akár iskola és papír nélkül is birtokolhatsz nagyon sok mindenben meghatározhatja, hogy sikeres leszel, vagy kudarcot vallasz. De az üzleti életben nem a papíron múlik a siker, hanem a tudáson.

Tanulnia mindenkinek kell, mert magától senki nem fog csak úgy érteni bármihez. A tudást mindenképp össze kell szedni. Sőt, kizárólag 1-2 korai iskolából senki nem tud tartósan megélni. A diplomásoknak is folyamatosan tovább kell képezniük magukat, hiszen a törvények, az orvoslás, a tudomány, a technika, az egész világ folyamatosan változik. Még ha történész, vagy irodalmár valaki, akkor is születnek új felfedezések, kutatások, irodalmi alkotások, még a nyelvek is folyamatosan változnak az idő múlásával, szóvak még nyelvészként sem hagyhatja abba senki a tudása frissítését.

Viszont egyáltalán nem csak a diploma jelentheti az egyetlen megoldást az ember számára. Főleg a mai fizikai munkás hiányban egyre komolyabb fizetéseket adnak az akár képzetlen munkaerőnek is, csak legyen valaki hajlandó dolgozni. Sorra jelennek meg a cikkek róla, hogy a boltok is egyre komolyabb fizetést kénytelenek adni az eladóknak, raktárosoknak, targonca kezelőknek, a fuvarozó cégek is egyre több fizetést kénytelenek adni a teherautó és kamion sofőröknek. Nélkülük leáll a kereskedelem és nincs bevétele a cégnek. Ehhez persze alkalmasnak kell lenned az adott munkára, minél több hasznos dologhoz értesz, annál jobb fizetést kapsz. Többet ér, ha már van valahonnan pénztáros tapasztalatod, ha van kereskedelmi végzettséged, tudásod, tapasztalatod, ha van jogosítványod targoncára, darura, teherautóra, kamionra, stb.

Diplomával persze jobban kereshetsz, mint rakodómunkásként, vagy fuvarozóként. Viszont az oda vezető tanulás is sokkal nehezebb, tovább tart és még csak garancia sincs rá, hogy tényleg jobban fogsz keresni a diplomával. Bizonyos területeken pl. az oktatásban, állami egészségügyben, de jó eséllyel még a rendőrségnél, közigazgatásban is kevesebbet keresel diplomásként, mint akkor, ha a verseny szférában, olyan állásban helyezkedsz el, amire nagy a piaci kereslet és kicsi a kínálat, így jobban meg kell, hogy fizessék a tudásodat.

Nagyon helyes, hogy felismerted, hogy tanulnod kell és nem vagy elégedett a helyzeteddel. Nézz körül, hogy milyen munkákra volna kereslet, hol tudnál minél jobb fizetéssel elhelyezkedni és mi az a tanulás, amit leginkább teljesíthetőnek érzel.

Szerintem leginkább a teherautó, kamion, targonca, daru jogosítványok, földmunka gépkezelő és hasonló irányokba érdemes indulni. Ha már van jogosítványod, akkor még kisebb az extra tanulási követelménye, ez a legkönnyebben, leggyorsabban megléphető fejlesztés. Sok olyan cég van, ahol akár fizetik is, hogy megszerezd a nekik megfelelő jogsit - cserébe persze vállalnod kell, hogy x ideig ott is maradsz. Viszont egyrészt így számolhatsz azzal, hogy addig biztosan lesz is munkahelyed, ha meg menet közben találsz jobban fizető állást, akkor sok esetben akár ki is vásárolhatod magad ebből a helyzetből (kifizeted a képzési díjat és akkor nem kell ott maradnod), vagy az sem kizárt, hogy akár másodállásban tudsz vele máshol is dolgozni mellette.

A nyelvtudás is mindenképp hasznos. Akár ugyanaz a munkahely is jobban fizethet, ha van nyelvtudásod is, de már akkor is megérheti, ha csak könnyebben tudod vele a munkádat ellátni. Arról nem is beszélve, hogy a mostani szakember hiány is jelentős részben abból ered, hogy akik értettek a munkájukhoz és nyelvet is beszéltek, azok jó része már elment külföldre dolgozni jóval magasabb fizetésért, mint amit itthon kaptak. A külföldi kereslet még mindig meg van, ha szerzel hozzá nyelvtudást, akkor mehetsz külföldre te is, de akár itthon is egyre jobban lehet keresni. Az is fontos viszont, hogy neked magadnak is meg kell tudni kérni a munkád árát és mögé is kell tudnod tenni azt a tudást és értéket, ami miatt meg is akarják fizetni a tudásodat.

Nem nagy élmény az alsó 5%-ba tartozni, de ha meg sem próbálsz tenni érte, hogy kitörj onnan, akkor mindig ott fogsz maradni. Ha teszel érte, hogy javuljon a helyzeted, akkor vagy sikerül, vagy nem. Nem garantált, hogy sikerrel jársz, de legalább megpróbáltad és megtetted érte, amit lehetett. Ha meg sem próbálod, akkor örökké törheted a fejed rajta, hogy vajon sikerülhetett volna-e, ha megpróbálod.

A kudarcokon nem érdemes túl sokat keseregni, mert a bánkódás nem változtat semmin, csak elveszi az időt és a figyelmet attól, hogy fejlődni tudj, változtatni, javítani a helyzeten. Minél hamarabb összeszeded magad a kudarcok után, annál több időd töltheted hasznosan. Értékeld ki a helyzetet, hogy mik az okai, ami miatt kudarcot vallottál, mennyi olyan van az okok között, amiken te tudsz változtatni és koncentrálj arra, amin képes vagy változtatni.

Ráfoghatsz minden kudarcot a külső tényezőkre és mondhatod, hogy ilyen a helyzet, lehetetlen változtatni rajtuk. Csak ezzel nem mész túl sokra, mert a külső tényezőkre nincs hatásod és ha nem tudsz változtatni, nem fog javulni a helyzeted.

Ha mindent mindig ugyanúgy próbálsz csinálni, akkor jó eséllyel az eredmény is ugyanolyan, vagy nagyon hasonló lesz. Ez olyankor jó hír, ha valamit már eleve jól csinálsz, mert ha továbbra is jól csinálod, akkor jó lesz az eredménye. Viszont, ha valamit rosszul csinálsz, akkor érdemes máshogy próbálni, mert ha ugyanúgy rosszul próbálod, továbbra sem fog menni, akár hányszor próbálod. Ha változtatsz valamin, akkor van esélyed máshogy csinálni és más eredményt kapni. Minél nagyobb tudatossággal és helyzet elemzéssel változtatsz a cselekedeteiden, annál nagyobb az esélye, hogy megtalálod a helyes megoldást. Pontosan ezért nagyon téves az a mondás, hogy "Gyakorlat teszi a mestert." A gyakorlás ugyanis nem mesterré tesz, hanem állandóvá. Ha hibás műveletet gyakorolsz be nagyon alaposan, akkor hatalmas gyakorlatod lesz a hibázásban. Ezért nagyon fontos a tanulás során az ellenőrzés és helyesbítés. Hogy ne csak begyakorolj BÁRMIT, hanem hogy a menet közben elkövetett hibákat kijavítsa valaki, aki ért hozzá és te így már a helyes műveletet gyakorold be. Mert ezektől a javításoktól és a hibák kiküszöbölése utáni helyes gyakorlástól válsz valamiben mesterré.

Minél több olyan dolgot találsz a hibáidban, amik nem külső tényezőkön múlnak és így megváltoztathatatlanok, annál több lehetőséget teremtesz saját magadnak, hogy tanulj a hibáidból és máskor már bölcsebben, így talán sikeresebben is tudj újra próbálkozni azokkal a dolgokkal. Ezért nem kifizetődő másokra hárítani a felelősséget és külső tényezőket okolni. Mindig azt keresd mindenben, hogy mi az, amit te elrontottál és ezért neked lehetőséged van javítani is rajta.

Pl. ha adottságnak tekinted, hogy te buta vagy és nem tudsz tanulni, akkor ezzel nincs mit tenni. Elfogadhatod, vagy kesereghetsz rajta, de változni ettől nem fog.

Ha viszont elkezded keresni az okát, hogy amiket eddig tanultál miért nem sikerült, milyen új/más módszerekkel lennél képes megtanulni azokat a dolgokat, vagy mik azok az új/más dolgok, amiket viszont képes lennél megtanulni, akkor máris van lehetőséged változtatni a helyzeten, hogy máshogyan próbálj.

"Voltam pszichológusoknál is, de mint halottnak a csók."

Lehet, hogy a pszichológus nem volt jó, vagy te nem megfelelően álltál hozzá, vagy csak pont olyan szakembert fogtál ki, akivel nem sikerült megtalálnod a közös hangot.

De az is lehet, hogy egy csomót használt neked, csak te nem vagy vele elégedett, mert a fejlődéseddel együtt az elvárásaid is nőttek és annyira gyorsan/sokat nem haladtatok, mint amennyit szerettél volna. Viszont ahonnan elindultatok, ahhoz képest lehet, hogy tök sokat fejlődtél és lehet, hogy ha folytatnád, akkor még többre mehetnél vele.

"Siker nélkül, pozitív visszacsatolás nélkül mi a szar motiválna?"

Az, hogy változtatni akarsz és nem éred be azzal ami van, hogy többet, jobbat szeretnél és magától nem fog eljönni, csak akkor, ha megdolgozol érte.

"Dolgozzak meg a kudarcért?"

Akik sikereket érnek el, azok legalább egyel többször próbálják meg, mint ahányszor kudarcot vallottak előtte.

Kudarcok nélkül nincs siker. Ha előbb abbahagyod a próbálkozást, mint sikert érnél el, akkor csak kudarcaid lesznek. Ha nem adod fel a próbálkozást addig, míg sikerül, akkor legalább próbálkoztál és nem ezen múlt, hogy sikerült-e vagy sem. Persze ahogy már írtam, önmagában csak próbálkozni nem elég. Próbáld meg valahogyan, aztán ha nem ment, akkor próbáld újra máshogyan. Ha csak találomra próbálkozol mindig máshogy, akkor véletlenszerűen is megtalálhatod előbb-utóbb azt a megoldást, ami működik is. Viszont, ha a próbálkozások között átgondolod, hogy mi, miért nem működött és hogyan tudna talán működni, akkor célirányosabban, jobb eséllyel próbálkozhatsz.

"Hogy kezdjek el így kb 2 évtizeddel a suli után tanulni?"

Kis lépésekben. Ne egy 4-5+ éves egyetemre akarj rögtön bekerülni, hanem valami egyszerűbb, rövidebb, célirányosabb szaktanfolyamot keress. Ez csak egy kicsivel fog jobb helyzetbe hozni. Viszont a teher sem lesz akkora miatta, így könnyebb lesz teljesíteni is. Amikor sikerül teljesítened, akkor meg már sikerélménnyé fog válni, hogy elértél egy kis eredményt. Az ilyen kis eredményekből pedig már könnyebb összerakni a nagyobb eredményeket.

Keresd meg mi az, ami legközelebb áll a mostani tudásodhoz, tapasztalataidhoz, minél kisebb különbséggel, minél kevesebb befektetéssel a lehető legnagyobb eredmény beli különbséget tudja számodra eredményezni.

Próbálj olyasmire építeni, amiben már van valamennyi tapasztalatod, ismered, csináltad és keress olyan képzést, ami azon a területen ki tudja terjeszteni a lehetőségeidet.

Jogsi személyautóra, teherautóra, kamionra, targoncára, darura, stb.

Ha voltál segédmunkás építkezésen, akkor keress valamilyen szakterületet az építő iparban, ami nem áll annyira távol a segédmunkától, hogy őrülten sokat kelljen tanulnod, viszont egy specializáltabb terület, így ha kitanulod, akkor már jobb elhelyezkedési lehetőségeket kínál, mintha csak képzetlen segédmunkás lennél.

12

Megértelek. Míg én egy nap tanulással kaptam ötöst, addig mások két héttel kettest.

Sajnos ez ilyen, van akinek nem olyan fogékony az agya. De az iskola, az csak egy ugródeszka. A szakmát leginkább gyakorlat útján sajátítod el, nem a fejedben, elméletben. Legyen meg a papír és az alaptudás, arra már mindent fellehet építeni.

És ne büfészakozz, mert ezzel az egoizmussal minden állásinterjúról kirúgnak majd.

A böfészakos bölcsész is tud 400 ezret hazavinni.

Neked a türelmetlenséged miatt leginkább csak felnőttképzést ajánlok.

Az átalakított OKJ rendszerben minden képzés esti, heti 3 nap, délután-este, 1,5-2 év. Tudsz mellette dolgozni.

És igen, itt is vannak kevésbé jó szakmák, meg jobbak is. De neked kell eldönteni, mi az, amit tudnál még 20 évig csinálni.

A magyaroszági helyzetet sem látod jól. Nagyon nagy szükség van diploma nélküli szakemberekre, mert az 500 ezret kereső diplomás informatikus fürdőszobáját te csempézheted le 800 ezerért.

Senki nem nézi le a szakmunkásokat. Ez csak a te fejedben él, mert annyira kisebbségi komplexusod van.

"Szerintem mindegy, hogy küzdök akkor is a buták közé tartozom."

Ha neked mindegy, akkor ne küzdj. A te életed, azt kezdesz vele, amit te akarsz.

Ha küzdesz, hogy jobb legyen, akkor talán jobb lesz. Ha meg sem próbálod, akkor biztosan nem lesz jobb.

Az okos ember próbál inkább más hibáiból tanulni. Az átlagember csak a saját hibáiból tanul. A buta meg a sajátjából sem.

Attól, hogy sajnáltatod magad lehet, hogy jobban érzed magad, de semmi sem fog javulni tőle az életedben. Javítani csak az képes az életeden, hogy nem fogadod el, hogy csak ennyire vagy képes és mindent megteszel érte, hogy fejleszd a tudásodat, jobb szakmád és lehetőségeid legyenek.

Lehet, hogy diploma nélkül kevésbé becsülnek, mintha lenne diplomád. Az is lehet, hogy elérni is kevesebbet tudsz így. De az, hogy keseregsz ezen nem változtatja meg a helyzetet, csak ha változtatni próbálsz a helyzeteden. Kihozhatod a lehető legtöbbet a diploma nélküli életből is. Elég sok nem diplomást ismerek, akik jól élnek és komoly társadalmi megbecsülésnek örvendenek. (És itt nem azokra a politikusokra gondolok, akikről kiderült, hogy hamis a diplomájuk.) Mondok jobbat, még olyanokat is ismerek, akinek ezt (a jó életet és a megbecsülést is) akár érettségi nélkül is sikerült elérniük.

De ha te csak a diplomában vagy képes látni a jövőt, akkor szerezhetsz akár diplomát is, mert ez is lehetséges. Csak ezzel az úttal nagyon vigyázz, mert önmagában a diplomától még nem lesz biztos a megélhetésed és a jövőd. Egy rakás ember diplomával se tud elhelyezkedni, még kevésbé komoly és jól fizető munkát találni. Ha túlságosan a diploma bűvöletében élsz és a diplomára teszed fel az életed, abból újabb nagy csalódás lehet, ha komoly küzdelmek árán megszerzed a diplomád és mégse fog tőle megváltozni az életed...

Kérdező: Ne sértődj meg, de nagyon sok mindenben komoly tévedésben élsz és ezek egy része eléggé megkeseríti az életed.

A legfontosabbal kezdem, hátha nem olvasnál tovább: nem vagy buta. Az írásod egyáltalán nem buta emberre vall. Lehet, hogy vannak hiányosságaid, de mindenkinek vannak. Mindenki képes fejlődni és mindenkinek érdemes is fejlesztenie magát. Aki nem elégedett azzal, amije van, annak pláne!

Aki elégedett és beéri annyival, amit eddig megtanult, meg amit azzal el tud érni, annak talán meg lehet nyugodnia, hogy nem kell tovább tanulnia. De még neki is érdemes, mert ő is fejlődhet!

Sajnálom, hogy a pszichológus nem tudott segíteni. Szomorú, hogy hamar elküldtek. Szerintem próbálj meg másikat keresni, akivel eredményesebb leszel.

Nem tudom, hogy igaza van-e az iskolai visszajelzésnek, hogy lusta voltál. Az is lehet, hogy akkor tényleg az voltál. Ahogy az is lehet, hogy nem voltál az, csak ők tévedtek. Vagy még inkább ők voltak lusták törődni vele, hogy a neked szükséges több odafigyelést, más tanítási módszereket megtalálják. Pont erről írtam, hogy az oktatási rendszer az átlagos emberekre van méretezve és nem fordítanak elég figyelmet azokra, akik kilógnak a rendszerükből. Viszont ők ettől még nem feltétlenül rosszak, hibásak és nem is feltétlenül buták.

Ismerek nagyon okos embereket, akik hozzád hasonlóan kudarcokat halmoztak az iskolában és felszabadultak, miután kikerültek az iskolai rendszerből. Meg olyanokat is, akiknek sikerült másik iskolát találni, ahol tudtak mit kezdeni a szokásostól eltérő gondolkodásmódjukkal, megtalálták, hogyan tudnak tanulni és aztán ők boldogak és eredményesek lettek az iskolában.

"Megküzdési stratégiákat nem tanultam meg az éltben."

Ez szomorú és látszik is abból, amiket írsz. De még megtanulhatod őket!

Sokkal jobb lett volna 20-30 évvel ezelőtt, mert akkor most egészen máshol tartanál. De még bőven van hátra az életedből. Szóval miért ne lenne érdemes most elkezdened és az elkövetkező éveket jobbá tenned?

"Tudod 40 fele úgy érzem hiába keresek már elkéstem."

Sosem késő, csak ha már a sírkövedre vésték az utolsó szavaidat. Elég valószínű, hogy minimum élsz még 20-30 évet, de könnyen lehet, hogy akár a duplája is meglesz. Abban azért bőven van perspektíva. Egyáltalán nem maradtál le semmiről.

Ahogy a mondás tartja: "Ha egy lombos fa árnyékában szeretnél hűsölni, a legjobb időpont elültetni a fát 30 éve volt. De ha még nem tetted meg, akkor a második legjobb időpont most van." Ennél már csak később kezdheti a növekedést és minél később kezdi, annál később fog megnőni. De attól, hogy eddig még nem ültetted el, sosem késő megtenni.

"Innen mire feláll valaki és épít egy életet addigra kb vége is."

És ha csak félig sikerül felépíteni, de már közben is jobb lesz neked az eredményektől, akkor nem leszel elégedettebb, mintha félig sem jutsz el?

Ha nem tudod, hogy kell eljutni valahova, akkor meg sem próbálsz oda eljutni? Nem sokkal jobb addig keresni az oda vezető utat, míg meg nem találod, mint meg sem próbálni? Ha meg sem próbálod, biztosan nem fogsz oda jutni. Ha megpróbálod, legalább esélyed van. Lehet, hogy menet közben meg kell kérdezned pár embert, hogy merre találod az utad. Lehet, hogy néha rossz irányt mondanak. Lehet, hogy jót mondanak, te mégsem találod. De csak azért, mert nem tudod, hogy hol van a legközelebbi ABC, el sem indulsz bevásárolni?

"Aki kilóg a sorból az buta."

Ilyen butaságot csak a buták mondanak. Aki kilóg a sorból, az csak nem áll a sorban. Más, esetleg eltér a többiektől. Akár különleges is lehet. De szerintem nem érdemes címkézni sem pozitívan, sem negatívan. Sőt én a sorokat sem szeretem, mert még a sorban sem mindenki egyforma, csak ők talán jobban hasonlítanak, mint aki nincs a sorban.

"ha csinálom könnyebben jegyzem meg, mint ha csak olvasok róla. (olvasni szeretek egyébként)"

Remek, látod, máris tudod, hogy tudsz jobban tanulni. Akkor neked nem olvasni kell a dolgokról, hanem csinálni kell, mutassák meg, te is csinálod és úgy könnyebben megtanulod, mintha csak beszélnek róla.

Ezt egyébként egy rakás tudományos kutatás igazolja, hogy mindenkinél így van. Az oktatásban mégsem alkalmazzák eléggé. Bár érdekes módon pl. pont a szakképzésben sokkal inkább alkalmaznak gyakorlatot, mivel általában egy szakma sokkal gyakorlatiasabb. Lehet róla beszélni, hogy a csempét hogyan kell felragasztani, de a szavaktól nem fog odaragadni, csak ha bekened ragasztóval.

A vezetésnek az elméleti része is gyakorlatias, mert az elmélet is arról szól, hogy van egy kereszteződés és honnan jöhet az autó, meg honnan nem. Sőt egy KRESZ könyvvel akár sétálhatsz is a városban, hogy eljátszd melyik autó honnan jön - csak azért figyelj, hogy az igazi autók hogy jönnek, nehogy elüssenek!

Sőt, képzeld, azzal is jobban tanul a legtöbb ember, ha nem csak elolvassa a tananyagot, hanem saját maga lejegyzeteli. Méginkább, ha még rajzol is hozzá, mert akkor a szöveget vizuálisan is könnyebb társítani, így az agynak az a része is stimulálódik, ami a képeket tárolja.

Nem véletlen, hogy már az ókori szónokok is az elmepalota technikával jegyezték meg a beszédeiket. Elképzeltek egy nagy házat és a beszéd különböző részeit gondolatban az épület különböző részeiben sétálva mondták el, így az adott helyhez kötődtek az egyes részek, ez segített előadás közben könnyebben felidézni a beszédet.

Nagyon sokan használnak pl. memorizáló kártyákat a tanuláshoz, ami egyaránt segíti a memorizálást és a megtanult anyag vissza ellenőrzését is. Állítólag a leghatékonyabb tanulási módszer, hogy nem csak megtanulod, amit kell, hanem vissza is ellenőrzöd, hogy sikerült-e megtanulni, mert az is segíti a tanulást, amikor keresed az emlékeid közt a már ismert, de még nehezen előhívható információt.

"(olvasni szeretek egyébként)"

Helyes, az olvasás fejleszti a képzelőerőt, információkat ad át, rengeteg dologra jó.

Olvass a problémáid megoldásához hasznos könyveket.

Olvasd el mit írt Susan Forward a Mérgező szülőkről, mert úgy látom, néhány kellemetlen üzenet az indokoltnál is jobban beakadt neked.

"Mostanra jutottam el oda, hogy ha kilógok a sorból (más szempontból, mint hogy buta vagyok) nem biztos, hogy velem van a baj. Lehet csak rossz sorban állok."

Na látod! Megy ez! Miért gondolod, hogy a "butaságod" nem ugyanilyen? Az is csak egy tulajdonság. Csak rossz sorban állsz! Fogadd el és keresd meg, hogy ezzel mit lehet kezdeni! Mert lehet! Mindennel lehet!

"A számonkérés formája sem mindegy! Kiválasztjuk és bekarikázzunk, mint az amerikai filmekben vagy írd le egy A4-es lapra."

Azt ne mondd nekem, hogy neked gondot okoz egy A4-es lapra leírni a dolgokat. Nézd már meg, hogy itt mennyit írtál nekünk!

És nagyon jól írsz!!!! Jól fogalmazol, helyesen írsz, értelmesek a mondataid, minden teljesen rendben van azzal, ahogyan írsz. Egyáltalán nem vagy buta!!!

"Talán ha lett volna sikerélményem az motivált volna."

Szerintem az már lehetne sikerélmény, hogy többen is leírtuk itt, hogy egyértelműen látszik az írásodon, hogy nem vagy buta!

Rossz tanáraid voltak és rossz módszerekkel tanítottak, amik nálad nem működtek. Sőt, valószínűleg másoknál sem az ő módszereik működtek, csak másoknak valószínűleg vagy a családja tudott benne segíteni, hogy megtanulják, amit kell, vagy maguktól megtalálták valahogyan a módszert, amit neked nem sikerült.

"Arra az oktatásra amiről beszélsz hazánkban egyre kevésbé van kapacitás."

Ez így van, a magyar oktatás egyre rosszabb. De pont a szakképzés természeténél fogva sokkal inkább olyan, hogy nem csak eléletet akarnak megtanítani, hanem megmutatják, hogyan kell csinálni. Sőt az elmélet is a gyakorlatra épül, ezért sokkal szemléletesebb, könnyebben megtanulható.

"Nem jó kilógni a sorból!!!"

Elhiszem, hogy nem rossz érzés. Sőt azt is, hogy tudnak hátrányai lenni. Főleg mivel mindenhol azt tanítják, hogy állj be a sorba! De ma már egyre megértőbbek az emberek és egyre jobban megy. Egyre többet tanul a világ róla, hogy nem mindenki egyforma, nem mindenkinél ugyanaz működik.

Még mindig nem megy igazán jól és nem mindenkinek, de hidd el, nagyon sokat fejődött ebben a világ és egyre jobban megy az embert látni és értékelni.

Viszont legalább saját magadnak el kell hozzá fogadni saját magad és hogy kilógsz a sorból. Mert ha még te magad sem fogadod el magad így, azzal másoknak sem segítesz benne. Neked magadnak kell kezdeni!

"Volt egy tanárom aki anno azt mondta nekünk, hogy ebben az országban a papír számít nem a tudás! Csak legyen meg a papír."

És szemmel láthatóan rengeteget ártott vele neked. Felejtsd őt el!

Vannak helyek és emberek, ahol/akiknél még mindig fontosabb a papír, mint a tudás. De ebben is hatalmasat változott a világ. Egyre több helyen a tudás sokkal fontosabb, mint a papír.

Nem árt, ha van papír is, de nagyon sok esetben a tudás sokkal fontosabb. Mellesleg, ha a tudásod megvan, utána már a papírt megszerezni sem annyira nehéz.

"Értem, hogy bizonyos szakmák jól fizetnek (van ami csak sok év után)"

Azonnal semmi sem fizet jól. Minden szakmát meg kell tanulni, tapasztalatot kell szerezni benne, csak utána fizet jól, ha már el is tudod végezni a munkát. De minél előbb beletanulsz, annál előbb juthatsz el oda, hogy meg tudj élni belőle.

"Szakmunkás, jól kereső ismerősöm is panaszkodott, hogy nem vitte semmire és csak egy szakmunkás."

Az, hogy jól keres az semmi? Mit szeretne még? Egy diplomát róla, hogy jól keres?

"A legtöbb ismerősöm aki jól keres az diplomás!"

Most mondtad, hogy a szakmunkás ismerősöd is jól keres.

Egy csomó diplomás meg még csak jól se keres, de van egy diplomája.

"Körülnézni is nehéz, mert az is egyfajta tudás, megküzdési stratégia."

Nem mondtam, hogy könnyű. Dehogy! Kimondottan nehéz és küzdelmes. De ha nem próbálsz jobbat kihozni a helyzetedből az nem ugyanolyan nehéz?

Nem ugyanúgy nehéz a mostani rossz helyzetedben élni, mint ha próbálsz javítani rajta? De ha nem teszel a változásért, akkor csak önmagában nehéz és szenvedés, miközben biztosan nem változik semmi. Ha próbálsz javítani, akkor legalább esélyed van, hogy jobb lesz. Néha nem, de néha igen és akkor jöhet 1-2 sikerélmény is.

"Mindig van a környezetemben olyan aki leszól, hogy rosszul csinálom, de nem mutatja meg, hogy kell jól csinálni."

Na ilyenkor kell őket megkérni, hogy mutassák meg, hogyan kéne!

Sajnos nagyon sokan vannak, akik mindent jobban tudnak, amíg más dolgába szólhatnak bele, de aztán ők se tudják jobban csinálni, amikor nekik kellene.

De talán tényleg tudják, csak maguktól nem jut eszükbe megmutatni. Sokat segít, ha jelzed nekik, hogy szeretnéd, hogy megmutassák. Biztos lesz köztük, aki hajlandó rá. És remélhetőleg olyan is, aki jót is mutat, nem csak okoskodik.

"Jelenleg semmilyen iskolát nem tartok teljesíthetőnek."

Sajnálom, pedig megérdemled és biztos, hogy tudod is teljesíteni, csak meg kell találnod azt a módszert, ahogyan sikerülhet.

"Nincs jogsim sem, mert tanulni kell hozzá, meg félek is tőle. -hát ennyire nulla vagyok"

Nem nulla vagy, hanem kialakult benned egy nagyon erős tanult tehetetlenség. Tudod, hogyan akadályozzák meg, hogy a felnőtt elefánt eltépje a láncait és elfusson? Úgy, hogy kölyök korában kikötik egy baromi erős póznához egy őrült vastag lánccal, amit a kis elefánt kölyök képtelen eltépni. Egy darabig próbálkozik, de megtanulja, hogy nem képes rá és elfogadja. (Persze talán még áramütéssel és egyéb büntetésekkel is nyomatékosítják benne, hogy ne akarjon próbálkozni.)

Utána már elég egy vékony lánc is a felnőtt elefántnak, mert addigra már megtanulta, hogy a lánc az erősebb. Hiába volna képes eltépni, mert már meg sem fordul a fejében, hogy próbálkozzon.

"TE is átlátod a dolgot. Én nem és nem értem, hogy miért nem látom azt ami másnak egyértelmű."

Mert te nem jó visszajelzéseket kaptál gyerekkorodban, nem azokba az irányokba bátorítottak, amik segítettek volna, ezért rossz megoldásokra szoktál rá. Elfogadtad, hogy nem vagy képes, mert azt mondják és utána már mindenben ennek a megerősítését láttad akkor is, ha nem kellett volna.

"Ha ugyan annyit tanultam, mint más akkor is rosszabb jegyet kaptam. Ha nem vagy alig tanultam kb hasonló jegyet. Akkor minek munkát rakni bele ha nincs eredménye?"

Na ez az a hibás működés, amire rászoktattak. Nem az számít, hogy mennyit tanulsz, hanem hogy milyen módon és mennyire eredményesen csinálod.

"Gondoltam majd a szaki segít kiértékelni és rájönni a dolgokra, de lényegében szembeköptek."

Ez nagyon szomorú, de nem veled van a gond, hanem a szakival, ha szembeköp.

"másoknak is azt dobta a gép amit nekem vagy rosszabbat és mégis vitték valamire"

Mert ők nem adták fel!

"a gond velem kell, hogy legyen"

Veled is van, de nem az, hogy buta vagy, mint hiszed, hanem hogy ebben a tévhitben ringatod magad és feladod ahelyett, hogy fejleszteni akarnád magad.

"A külső hatások ellenére magamat tartom hibásnak!"

Mást nevezünk külső hatásoknak, de köszönöm, hogy rávilágítottál, hogy nem jól fogalmaztam meg, amire gondoltam.

Két féle dolog létezik a világban. Az egyik, amin tudsz változtatni, a másik, amin nem tudsz változtatni. Az utóbbiakat hívom külső hatásnak, mert általában rajtunk kívül állnak. Ha hideg van, vagy meleg, fúj a szél, vagy hogy a gravitáció miatt lefelé esnek a tárgyak, azok olyan dolgok, amiken nem tudsz változtatni, mert tőled függetlenül vannak. Nem érdekli őket, hogy neked tetszik-e ahogyan hatnak az életedre és nincs az a mennyiségű panaszkodás, ami képes változtatni ezeken.

Viszont hogy te hogyan reagálsz ezekre a tőled független és általad befolyásolhatatlan dolgokra, abba van beleszólásod. Pl. ha hideg van fel tudsz öltözni. Ha meleg van, le tudsz vetkőzni, tudod magad legyezni. A gravitáció ellen kitámaszthatsz, vagy kiköthetsz dolgokat, hogy ne essenek le.

Az élet olyan, mint hajózni a nyílt tengeren. Fúj a szél, hullámzik a víz, sodornak az áramlatok. Ha csak ülsz egy csónakban evezőlapát, kormány és vitorla nélkül, akkor csak sodródsz, ahogyan az elemek játszanak veled. Van, aki ezt sorsnak, szerencsének, pechnek, Isten akaratának vagy bármi mának nevezi. Történik veled, ami történik. Ha elfogadod, hogy ez van és meg sem próbálsz beleszólni a sorsod alakulásába, akkor a víz elvisz valahova és ott kötsz ki, vagy csak sodródsz a vízen a végtelenségig.

Ha viszont megtanulsz hajózni, kitapasztalod az áramlatok működését, vitorlát készítesz és megtanulod hogy kell kihasználni a széljárásokat, kormányt szerelsz a csónakra, amivel irányítani tudod, akkor jóval esélyesebben szólsz bele abba, hogy a hajód merre menjen és hol kössön ki. Persze lehet, hogy a szél és a hullámok így is erősebbek néha és elsodornak. De még mindig közelebb tudsz kerülni a célodhoz, mint akkor, ha teljes mértékben rájuk bízod magad. Ahogy az is sokat segít a hajózásban, ha van egy térképed, ami alapján meg tudod állapítani, hogy merre haladsz és hova is szeretnél eljutni.

"Szerintem butának lenni adottság. [...] A képességek fejleszthetők, de az adottság nem."

Szerintem meg a fű kék. Ettől még nincs igazam benne.

Adottság az, hogy egy vagy két lábad van. Hogy milyen színű a szemed, milyen színű a bőröd (bár a bőröd színe változik a napfény mennyiségére reagálva, szóval még ez sem állandó adottság).

Butának lenni nem adottság, hanem egy állapot. Ugyanúgy, mint az, hogy tudsz-e járni vagy sem. Csecsemő korodban annyira "buta" voltál, hogy nem tudtál sem beszélni, sem olvasni, de még járni sem.

Megpróbáltál felállni, de elestél. Egy csomó kudarcot vallottál benne, mert egyszerűen nem ment. Folyton elestél. Még az is lehet, hogy rosszabbul ment, mint a többi gyereknek.

Szerencsédre jól is jött valahol, hogy ennyire buta voltál, mert akkor még nem volt beléd nevelve ez a sok gátlás és tanult tehetetlenség. Ezért aztán nem is adtad fel a küzdelmet, mert még azt sem tudtad, hogy fel lehet adni. Láttad, hogy mindenki tud járni, természetesnek vetted, hogy te is meg tudod tanulni és megtanultál járni. Pedig napnál világosabb, hogy nem tanulhattál volna meg járni, hiszen te olyan buta voltál, hogy még erre se voltál képes...

Állítólag Albert Einstein azt mondta, hogy az emberek az agyuk kapacitásának mindössze 10%-át használják. Mondjuk állítólag ő nem is mondott ilyet és az agykutatók szerint nem is igaz, hogy így van, pláne a 10%-nak nincs értelme, mert még az is értelmezhetetlen, hogy mi a 100%, nemhogy mérni lehetne, hogy mennyi a 10%-a.

Minden esetre van az agynak egy ilyen zseniális képessége, hogy neuroplaszticitás, amivel szinte végtelen mennyiségben képes fejlődni a tudásunk és minél jobban fejlesztjük, annál többre képes az agy. Nem mindenkinél működik egyforma mértékben. A tanulás tempója sem mindenkinél egyforma. A tanulási módszerek sem mindenkinél egyformán hatékonyak. De mindenki nagyon sokkal többre képes annál, mint amit ténylegesen kihoz magából. Nem nagyon létezik olyan ember, aki képes ténylegesen elérni a képességei határait. Még azok sem, akik esetleg ténylegesen sérültek, értelmi fogyatékosok, vagy valamilyen szervi problémájuk van. Az ember egésze, de az agy pláne rendkívül jól képes alkalmazkodni bármihez. Ezért van, hogy a vakoknak kiélesedik a hallása és a tapintása, hogy amennyire csak ez lehetséges, pótolja a kieső érzékszerv funkcióit.

Az ember akár végtagok nélkül is képes megtanulni élni. Ha nem adja fel a küzdelmet és kitartóan keresi a megoldást a problémáira ahelyett, hogy csak ismételgeti a problémáit, hogy miért nem képes megoldani.

"Nyilván ha megtanultam volna tanulni-nem tudom más hol s hogy hozta össze- és megfelelő megküzdési stratégiákat sajátítottam volna el akkor többre vihettem volna buta emberként is."

Így van. De a jó pap is holtig tanul. Te is rengeteg dolgot megtanulhatsz még. Csak foglalkozni kell vele. Egy 80 éves nagyanyó megtanulta használni a Facebookot, pedig még számítógépet se használt soha. Teljesen másban nőtt fel, mégis meg tudja tanulni. Sosem késő elkezdeni semmit!

Lehet, hogy 40 évesen kezdve balett táncos már nem lesz már belőled. De még balett táncosokból is van olyan, akiket 10 évesen eltanácsoltak, mert a szakértők szerint legfeljebb 6 éves korig el kell kezdeni, különben semmire nem viszi. Aztán mégis van olyan, aki sokra vitte később kezdve is, ha nem adta fel az első elutasítás után.

Steven Kingnek és JK Rowlingnak is azt mondták a kiadók, hogy ilyen könyveket nem érdemes kiadni, mert senki sem venné. Aztán mikor találtak olyan kiadót, ami kiadta, mégis sikerkönyvvé váltak.

Ahogy a Konfúciusznak tulajdonított, bár nem bizonyítottan tőle származó mondás tartja: "Aki szerint lehetetlen, annak nem kéne zavarnia azt, aki éppen csinálja..."

"Semmilyen tanulási módszert nem ismerek. Elolvasom és vagy megmarad vagy nem. Ennyit tanítottak."

Olvasni tudsz, nézz utána, milyen egyéb módszerek léteznek. Egészen biztos, hogy találni fogsz hozzá irodalmat - sőt talán akár videókat is.

"Nekem biztos gyakrabban kell részsiker, hogy ne adjam fel vagy nem tudok elé hosszan dolgozni valamiért úgy, hogy közben kudarcok érnek."

Ez mindenki számára nehéz. Mindenkinek kell a sikerélmény. Éppen ezért fontos tudatosítani magunkba, amikor épp sikerül valami. A kis sikereket is értékelni kell. Lehet, hogy érdemes lenne siker naplót vezetned és pozitív megerősítéseket gyűjteni.

Nem ismerem a könyvkiadók által árult sikernaplókat, de gondolom legalább valamennyire bevezetnek a módszer lényegébe és tudnak segíteni.

Ahogy már írtam, szerintem az is elég komoly siker, amilyen pozitív válaszokat kaptál itt rá, hogy nem vagy buta. Ennél sokkal kisebb sikereket is sikerként kell elkönyvelni. Pl. ha eltervezted, hogy veszel tejet és sikerült venni, az már egy siker. Nem eget rengetően nagy, de elismerésre méltó siker. És ha elfelejted megvenni, az sem egetrengető kudarc. Legfeljebb visszamész a boltba és megveszed.

"Az a baj, hogy a kudarcoktól csak még butábbnak érzem magam."

Ez tényleg baj, ezért kell máshogy állnod magadhoz és más értelmezést adni a téged érő dolgoknak.

A kudarcok segítenek megtalálni a helyes utat. Ha kudarcba futsz siker helyett, akkor ahogyan, amerre próbáltál menni az nem a megfelelő irány volt.

A fáma szerint Edison ezer féle módszert kipróbált, hogyan lehet villanykörtét csinálni, mire sikerült neki. Amikor nem sikerült neki, azt nem kudarcként élte meg, hanem visszajelzésként, hogy "így nem lehet", tehát máshogyan kell. 999 próbálkozással kizárta azt a 999 módszert, ahogyan nem lehet megoldani a problémát, amire megoldást keresett. Ha 1000-nél előbb feladta volna, akkor soha nem sikerült volna neki.

Nyilván érdemes a próbálkozások között gondolkodni. Ha azt akarod, hogy égjen, valószínűleg nem vízzel kell feltölteni. A tanulásnál is sejthető, hogy az egyszerű elolvasásnál nem az lesz a hatékonyabb módszer, hogy ki se nyitod a könyvet. Ezt kizárhatjuk. De egy csomó minden mást ki lehet próbálni, ami segíthet. Szerencsére több ezer évnyi irodalma van annak is, hogyan lehet hatékonyabban tanulni. Ne félj utánanézni annak, ami téged érdekel és próbálkozni sem!

Rántottát sütni hogy tanultál meg? Nem egy pár elrontott rántotta árán? De attól, hogy elsőre, másodikra nem sikerül, még nem jelenti azt, hogy sosem fog sikerülni.

"Az egyetlen stratégiám, a hozzáállásom a szarok rá, nem érdekel, mert akkor nem ér olyan fájóan a kudarc. Mondjuk így túl sok energiát sem teszek bele."

Mi lenne, ha szarnál rá, hogy nem sikerül valami, de mégis próbálkoznál? Sőt mi lenne, ha bizonyos dolgoknál azt tűznéd ki célként, hogy ne sikerüljön? Nem kell örökre, csak 1-2 alkalommal.

Próbálj meg valami olyat, ami mindig sikerülni szokott úgy megcsinálni, hogy most ne sikerüljön!

Kösd be úgy a cipőfűződet, hogy ne maradjon egyben a csomó. Menj el úgy a legközelebbi boltba, hogy nem találsz oda. Legyen ez a feladatod!

Aztán keress valami hasonlóan egyszerű dolgot, amit eddig nem tudtál és tanuld meg. Pl. hogy kell nyakkendőt kötni. Vagy tengerész csomót. YouTube-on rákeresel, biztosan találsz róla videót, amiből meg tudod tanulni. Aztán ne felejtsd el felírni a sikernapóldba, ami sikerült!

Ne a diploma legyen az első célod. Az kellően nagy és nehezen elérhető, hogy későbbre hagyd. Kezd SOKKAL kisebb és könnyebben elérhető dolgokkal. Mondjuk egy rántottával, meg egy sikernaplóval!