Lehet valaki azért depressziós mert nincs otthona?

Igen, velem is ez van. De egyébként ha lenne egy jó kapcsolatom és együtt élnénk albérletben, együtt költöznénk másikba, ha valami gond van, akkor nem zavarna.

12: akkor zavarna csak igazán. Mivel a másikra támaszkodsz, és az senkinek se jó, főleg neked nem.

12: Ki a fene szeret úgy élni (egyetemi, fiatal éveit leszámítva), hogy idegenekkel együtt, ráadásul esetleg mindig valaki mással? Akikben nem bízhat. Ez a folyamatos bizonytalanság és biztonságtalanság nagyon is okozhat depressziót. Az ember nem erre van kitalálva. Legtöbb ember a családjával, párjával él, sőt, igazából támaszkodnak is egymásra, biztonságot jelentenek egymás számára. Nem hinném, hogy ettől bármelyik család vagy kapcsolat egészségtelen, mérgező lenne.

Nézd meg a Maslow féle szükséglet-hierarchia piramist. Ha albérletben vagy kénytelen élni, akkor alapvetően a biztonság az ami sérülhet. Sok a bizonytalanság. Nem tudhatod mikor mondják fel a szerződést, mikor adják el a lakást, mennyire emelik majd a lakbért, miből fogsz fizetni egy váratlan betegség vagy a munkahely elvesztése esetén. Ugyanez egy hitelből vett lakás esetén is fennáll ha magas a törlesztő. Ez egy folyamatos szorongást idézhet elő, ami lényegében a jövőtől való állandó félelem. Ha nincs meg a megfelelő biztonság, akkor a piramis magasabb szintjein lévő szükségletek kielégítése is nehézségekbe ütközik.

Jóval kevesebbért is....

(12, 14 vagyok.) Igazából bármi okozhat depressziót, amitől valaki rosszul érzi magát, tartósan fennáll, és nem nagyon van lehetősége rajta változtatni. Legapróbb(nak tűnő) dolog is, ami másnak esetleg "meg se kottyan". Ráadásul a depresszióra való genetikai hajlam (és az illető környezete, minták, amiket látott, stb.) is nagyban szerepet játszik. Valaki attól se lesz depressziós, ha egyik pillanatról a másikra megvakul, más meg az öngyilkosság szélére (vagy bele) tudja hajszolni magát amiatt, hogy egy anyajegy van a homlokán.