A gondolataink szabályozzák a kedvünket?

A boldog ember önmagában nincs amitől boldog legyen, csak ha van ami motiválja, vannak tervei, céljai (ezek is mind gondolatok) és a jelennel, jövővel kapcsolatos gondolatai, a kedvünk is tőlük függ. Egy depressziós ember esetében ezek a gondolatok mind megszűnnek, a helyüket a negativitás, önsajnálat veszi át és mindent értelmetlennek él meg. Ez azt jelenti hogy az ilyen ember önmagát is gyógyíthatná, csak újra be kellene vezetnie a pozitív gondolatokat, stb. értitek.. De akkor az ilyen emberek esetében mi az ami akadályoz, ha nem a beszűkült gondolkodás? Miért veszíti el a motivációt ha nincs konkrét oka? Jómagam is ezzel a betegséggel küzdök és kezdem magamat okolni mindezért, hiszen én betegítettem meg magam, én is kellene helyrehozzam.