Öngyilkosság. Gyávaság vagy végső megoldás a problémákra?

Azért írom le ezt a pár sort, mert volt egyszer egy barátom (hál"Istennek ma is él, és boldog!), aki többször is megpróbálkozott végezni magával, de sikerült megmenteni az életét.

Egy alkalommal, kb. egy órás siránkozását végighallgatva, hogy ő milyen szerencsétlen, hogy neki semmi sem sikerül, stb., úgy döntöttem, nagyon kemény leszek!

Egy darabig mereven néztem a szemébe, szótlanul, majd ennyit mondtam:

-Ha már mindent megpróbáltál, és egyáltalán semmi nem sikerült, gyere , és én segítek neked a másvilágra jutni!

Eltelt egy-két hónap, eljött hozzám:

-Kész, mindent megpróbáltam, vége!

Megkérdeztem tőle:

-Az éneklést próbáltad?

Ma egy nagyon befutott énekes, és engem tekint a második (szülő)apjának!

Ezért csak annyit tudok mondani az öngyilkosság gondolatával foglalkozóknak:

Amíg tényleg meg nem próbáltál mindent, addig nem szabad feladni! Mindenki találhat valamit, amiben ő a legjobb!

Ehhez hozzá kell szóljak, mert engem is érint a téma.

Többször is elkövettem, mindig megmentettek és mindig fényben ébredtem, de mindig a kórházi ágyon. Minden öngyilkost teljesen megértek.

Mai napig tervezem hogyan kéne, bármi lehet, semmi sem tart vissza, de ezek után borzasztóan félek attól, hogy újra életben maradok. Simán vonat elé állnék, de amilyen "szerencsétlen" hülye vagyok, lehet csak lebénulnék, azt meg inkább ne.

Akasztas is opció, de tuti leszakadnék, vagy pont akkor ott járna valaki ahol csinálom.

Vízbe fulladásból is sokat kimentettek, engem is tuti.

Vágtam fel az ereimet, lefeküdtem, reggel felébredtem a vérben, semmi bajom nem lett. Fulladás is volt, abban sem sérültem, gyógyszerek bevétele is volt, abból is visszahoztak. "Sérülten" születtem biztos, mert halhatatlan vagyok.