Miért vagyok ilyen és mit tudok ellene csinálni?

Kezdem az elején!

Nagyon rossz gyerekkorom volt anyám alkoholista vert kiabált velem szinte minden nap ,faterom a rosz jegyeim miatt vert vagy ha nem tanultam ..Szóval soha nem számíthattam a támogatásukra és sose éreztem hogy szeretnek ..Általános iskolában a szemüvegem miatt szoltak le...majd eljött a továbbtanulás ottis a szemüvegem miatt és az öltözködési stílusom miatt bántalmaztak ...17éves koromig nemmehettem a barátaimmal sehova .majd elkeztem dolgozni és észrevettem magamon hogy nem keresem mások társaságát undorodom az emberektől, nem beszélgetek a munkatársaimmal mer egyszerüen képtelen vagyok témát felhozni meg nemis merek..de ugy alapból se tudok senkivel se semmiröl komunikálni mer nem értek semmihez (autók,politika,..stb)tvt abszolutt nem nézek mer nemköt le most ittvagyok 24éves van egy feleségem és egy 3éves kislányom ..feleségemmel 6éve vagyunk eggyütt de az utobbi évekbe nemigazán komunikálunk csak vagyunk(nemtudunk témát) ,szexuálíssan sem vagyunk toppon heti max 1x ha tudunk eggyütt lenni (bár ezt a kislány miatt is nehéz mivel féltékeny ha ölelkezünk pusziszkodunk) .Kislányommal se tudok mit játszani (bár szoktam meg igen apás) mert nemtudok új játékot kitalálni.Igazábol zavar ha valamit elrontok teljessen lelomboz ha nemtudok kommunikálni,néha a semmin idegbeteg leszek.Kérdésem pedig az hogy hogyan tudnák normális emberként viselkedni, rendessen kommunikálni másokkal ?

Ui:pszichológushoz meg ilyenekhez nemakarok menni!