Mik az emberek leggyakoribb fóbiái? Folyt lenn.

Hű sok "érdekeset" írtatok.

Én magam kapcsán is arra jöttem rá, hogy az ember egy idő után azért idézi elő magának a fizikai tüneteket (szédülés, hidegrázás, pánik), mert attól fél, hogy esetleg olyan helyzetbe kerül, ahol ezekkel kell szembenézni. És abszurd módon pont, hogy saját magát juttatja ez által hasonló helyzetbe.

Az viszont szinte egyértelmű, és gyakori, hogy az ember ha fél vmitől, akkor igazából halálfélelme van, fél, hogy vmi kár keletkezik benne.

Olvastam egy kis történetet abban a könyvben amit föntebb ajánlottam. Egy pánikbeteg nőről szólt, aki évekig nem mert kimozdulni otthonról, így a férje "pátyolgatta", ő csinált helyette mindent. A nő érezte, hogy ez így már nagyon nem jó, elege lett a betegségéből (neurózisából, amit saját magának idézett elő), ezért elhatározta, hogy ellátogat egy önismereti csoportba. A férje el is vitte őt. A csoport vezetője (a könyv írója) látta, hogy a nő nagyon szorong (szorongott is mivel félt, hogy pánikrohama lesz), ezért megkérte, hogy mutassa meg neki és a csoport többi tagjának, hogy milyen is egy pánikroham. Gondolhatjátok, a nő akárhogy próbálkozott, nem sikerült neki, és végül nevetésben tört ki :) Ekkor indult el a gyógyuláshoz vezető úton.

Amég az ember egy szituációban le akarja küzdeni a félelmet, és arra gondol, hogy jaj nincs semmi baj, nem félek, nem félek, addig nem is fog sikerülni. DE amikor az ember felismeri, hogy NINCS IS FÉLELEM, hiszen csak magának csinálja, akkor akár nevetségsnek is találhatja (tapasztalatból mondom). Ehhez viszont ki kell tudni lépni a félelemből való azonosulásból.

A másik, hogy a félelmünk mindig tanít minket valamire. A félelem világít rá az életünk egy olyan területére, amin van mit dolgoznunk.

És még egy dolog, amit a könyv is ír, milyen "hasznod" származik neked abból, hogy valamilyen komoly fóbiád van.

A pánikbeteg nőnek, akit fönt említettem, az volt a "haszna", hogy az által, hogy félt kimenni az utcára, félt emberek közé menni, kibújhatott az alól a felelősség alól, hogy a kezébe vegye az életét, hiszen sokkal kényelmesebb, ha a férje megcsinál neki mindent. A férje meg "örült" is ennek, hiszen így fontosnak érezhette magát, és biztos volt benne, hogy a nő soha nem hagyná el, hiszen szüksége van rá. Szerencsére a nő felismerte, hogy nem lehet ilyen az élet. Hiszen ha hisszük hanem, minden ember természetes állapota az öröm.

Ajánlom nektek Antony de Mellotól az Ébredj tudatára című könyvet, valamint Eckhart Tolle-tól a Most hatalmát.

Jah és ezt nézzétek meg, vicces lesz. Ajánlom a METRÓN FÉLŐKNEK.

http://www.youtube.com/watch?v=kKnY8tBLG3g