Nálam nincsenek szakaszai a gyásznak - ez normális?

Mindenhol azt hallani/olvasni, hogy a gyásznak öt szakasza van, viszont én ezt sosem tapasztaltam.

Én az első pillanattól elfogadtam a tényt, sőt, elég racionálisan tudtam a fejemben elhelyezni (pl. beteg, szeretett rokonomnál engem nem sújtott le annyira a halálhíre, mert örültem, hogy nem szenved tovább. Ő sem akart hosszas haldoklást, erről beszélt régebben nekem többször). Ettől még fájt és még mindig fáj, hogy nincs többé, és ugyanúgy sirattam is.

Viszont régebbi haláleset kapcsán is azt veszem észre, hogy ha elég ideig jár a fejemben az illető, akkor is könnyeket tud csalni a szemembe, hogy már több, mint egy évtizede nincs köztünk. De már rég nem gondolok rá napi szinten, meg nem sírom el magam úton útfélen vagy ilyesmi.

Ezek azt jelzik, hogy valami nincs velem rendben?