Menjek pszichológushoz vagy ez normális és mindenkinek vannak ilyen szakaszai az életében?

Múltkor az utcán sétáltunk egy barátnőmmel és mondtam neki valamit, amire felhúzta a szemöldökét. Olyan ideg jött belém egyből, hogy elkezdtem vele kiabálni, meg akartam tépni, pedig egyébként egy csendes visszahúzódó ember vagyok.

Tízenévesen többször is öngyilkos akartam lenni, voltak próbálkozásaim is, vagdostam magam (mostmár "csak" nekinyomom a hátam vagy vállam a forró csapnak (mikor fürdök) addig, amíg meg nem szokom a fájdalmat. Rohadtul fáj, de közben meg jó érzés, mert ilyenkor érzek valamit...)

Egyik pillanatban imádok mindenkit, aztán meg dögöljön meg mindenki (már bocsánat) mert idióták és idegesítenek. Nem gondolom így, de ezt érzem. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a gyűlölettel, aztán meg azt érzem, hogy az egész világot megölelném.

Szerelmi életem 0, de inkább -1. Mindenki aki valaha tetszett, viszonozta az érzéseimet, de beijedek és ellököm őket magamtól, ha azt látom, hogy valaki komolyan gondolja. Félek, hogy nem vagyok elég jó, aztán telnek a napok és azt érzem, hogy de hát miért ne lennék jó?! Aztán ezek kavarognak bennem, míg teljesen elüldözöm a kiszemelt pasit. Aztán megakarok halni, mert nem tudok élni nélküle, öngyilkos gondolataim vannak, olyan mélyre kerülök, hogy fáj a létezés. Nem az önsajnálat, hanem tényleg úgy érzem ilyenkor, hogy mindent elcseszek, sosem leszek boldog, nem akarok élni. Aztán a legnagyobb mélységből is felállok egyedül, előröl kezdek mindent, amíg valami megint bekattan és semmihez sincs kedvem, erőm.

Vannak alapvetően céljaim, van is miért élnem, egyszerűen néha ok nélkül elsötétül minden és azt érzem, hogy nem szeretném folytatni.

Depressziósnak nem gondolom magam, mert akkor egész életemben az voltam..

Nem tudok igazából kötődni senkihez, egyszer szeretem őket (család, barátok) egyszer pedig nem akarok velük beszélni, balhézok a semmiből, ellököm őket magamtól. Aztán lenyugszok és mintha mi sem történt volna. Mindenbe belekezdek, de nem fejezem be, megunom és abbahagyom, akkor is ha rengeteg pénzt öltem bele. Bementem a munkahelyemre aztán másnap már nem volt kedvem és felmondtam úgy, hogy nem volt más ahova mehettem volna (covid alatt). Meggondolatlan és felelőtlen vagyok. Költekezek akkor is, ha épp nincs miből, feleslegesen, aztán pedig megvonom magamtól azt is amire szükség van.