Nagyon erős(jogos) bosszúvággyal, ami már felemészt mit lehet kezdeni?

Neked az a bajod, hogy alacsony az ingerküszöböd. Edzzed magad. Amíg felveszed, lelki nyomorék leszel. Engem is idegesített rengeteg dolog, mégis megtanultam leszarni. Aktív negatív bántásokat meg úgy oldhatsz meg, hogy elkezded élvezni őket. Pl. belelöknek egy hordó szarba azt mondod jajj de jó ez a hordó szar, fürödjünk benne egyet. Bántani csak azt tudják, akin látják, hogy zavarja.

Férfiak diszkóban meg fogdosnak, azért is van a diszkó. Egy normál nő a kellemetlenkedőket is le tudja rázni, van hozzá eszköztára. Gyakran közel kell engedni őket. Aztán benyomod, hogy gombás vagy. Vagy elkezded mesélni, hogy mennyi lepedéket kaparsz le a fogadról esténként. Okosoknak áll a világ.

Ezek a dolgok a múltban vannak, és az a baj, hogy nem igazán lehet utólag elégtételt venni. Én nem mondom, hogy engedd el, mert ezt nem lehet akarattal megtenni... Szerintem az egyetlen, ami segít, az a továbblépés. Azaz arra koncentrálj, amit ma megtehetsz magadért, és a jövődért. Így visszaszerzed a kontroll érzetét. Lehetnek először apró dolgok is, amik örömet okoznak. Pl. egy fürdő, valami jó film, zene, olvasnivaló. Aztán ha lesz valamilyen célod, az még jobb, ha azért tudsz tenni nap mint nap. Pl. egy tanfolyam elvégzése, álom munkahely, akármi. A bosszút meg rá kell bízni a karmára. Nekem már sok esetben bizonyította a létét, igaz, nem mindig. Volt közte iskolai kiközösítés is. Ott nem láttam, hogy megszívták volna a szemétkedők, de az az érdekes, hogy amikor találtam új barátokat, már nem is érdekelt! Szóval ezért is mondom, hogy a továbblépés segít... A bosszú tervezgetésével csak beleragadsz a tehetetlen düh állapotába, ami felemészt, vagy még nagyobb bajba sodorhat, ha valami butaságot csinálsz. Meg gondolj bele az elkövetők nézőpontjába, ők csak röhögnének a markukba, ha látnák, hogy még mindig miattuk emészted magad. Ezzel szemben, ha azt látják, hogy jól megy a sorod, és tojsz rájuk... erre mondják, hogy a legjobb bosszú a boldogság. :)

Szerintem neked mindenképpen érdemes lenne elmenned egy jó pszichológushoz, vagy más terapeutához, aki segít feldolgozni mindezeket, amin emészted magad, hogy ne a múltba ragadva kelljen élned az életed hátralévő részét.

Itt a rágódással van a gond. Amúgy megértem. Hasonló gyerekkorom volt, mint 29-nek, és az is igaz, hogy nincs olyan, hogy "na, én már megkaptam a szenvedésadagot az életre, akkor már többet ne bántsanak", sőt... Újra és újra történnek rossz dolgok, sokszor pont a múlt lenyomatai miatt is, ill. mert egyszerűen sok az értetlen, érzéketlen, szemét ember. Emiatt valóban fontos lenne a reziliencia (ellenállóképesség) fejlesztése is. Élni érdemes, mert jönnek még jó dolgok is, és akkor ezek mind jelentőségüket vesztik majd! De a rossz dolgok meg sajnos felelevenítik a negatív emlékeket... Szóval ezért szükséges egy fókuszváltás, ahogy a 31. hozzászólásban írtam... Nekem ez az 1 dolog segített. Ja, és még annyi, hogy a visszaszólás általában jó (idővel menni fog), de néha csak még több bajt okoz, szóval emiatt se bántsd magad.

Mizu azóta?