Elítélitek a szenvedélybetegségeket vagy próbáltok empátiát tanúsítani?

Valami oka - rendszerint súlyos, gyerekkori trauma - van a háttérben, tehát nem ítélem el. Ezekről nem hogy nem tehet, de valószínűleg szívesen ki is hagyta volna.

Viszont a lehetősége mindenkinek megvan, hogy a traumáin dolgozzon. Ha ezt nem teszi, azt már elítélem.

Szerintem mindenki elítéli, akinek nincs és soha nem is volt kapcsolata az adott szerrel.

Persze lehet hogy most itt az anonim oldalon mindenki előadja, hogy ő mekkora empátiát gyakorol ezen emberek felé és mennyire nem ítélkezik, közben meg a társadalom (az a része legalábbis) szerrel nem élő része lenézi ezeket az embereket.

Én dohányzom, más megvet és lenéz ezért (tök jogosan) én meg azt nem értem hogyan lehet kora reggel tüskével meg sörrel indítani a napot, vagy mindennap injekciós tűvel szurkálni magad. Nyilván azért nem értem, mert nem voltam benne, így nyilván nem tartom egy normális dolognak, holott maga a dohányzás is egy oltári nagy baromság és semmi értelme nincs.

Nem ítélem el

Én is rengeteg alkoholt iszok. Sajnos családi örökség apukamtol örököltem a hajlamot alkohizmusra :(

Én nem ítélem el. Vannak természetes dolgok amiket csak úgy nőnek. Ezeket nem szabadna tiltani.

És vannak keményebb szerek amiket korlátozni kéne.

Mégis léteznek sokféle szerek. Az univerzum elérhetővé tette

Én kedves vagyok mindenkivel és azt mutatom, hogy nem zavar, de igazából nagyon tud idegesíteni.

betegségenként lebontom:

alkoholizmus: az erőszakos alkeszokat elítélem, a másokat nem bántó, de sokat ivókat sajnálom, azon gondolkodom, hol csúszhatott el az életük és vajon még érzik-e, tudják-e, miért kezdtek el inni

láncdohányzás: Akkor zavar, ha a házban teszik vagy, ha az udvaron/utcán, akkor szemetelnek. Olyankor is idegesít, mikor mondjuk van a család, bevétel max 200k vagy alatta és kvázi minőségi/mennyiségi éhezésben tartják magukat és koldulnak másoktól pénzt, mert a 3 dobozra telik, de főtt ételre nem

Szerencsejáték: itt azt nem értem, miért kezdi el valaki, mert sajnos az első siker után könnyű rákapni

Játék/gépfüggőség: csak akkor zavar, ha ezen kívül semmit se tesz, minden más tevékenységet visszautasít, elodáz még kérés mellett is

Túlevők: ha kritizálnak, amiért keveset eszem vagy szerintük túl sovány vagyok és ők a legszebbek, mert gömbölyűek és elítélnek, mert nem eszem csülökpörköltet és tokaszalonnát meg hasonlókat, esetleg feleszik előlem az ételt és csodálkoznak, amiért dühös vagyok, akkor zavarnak. Ha csak simán nasizgatnak magukban és kövérek, de elfogadnak, ahogy vagyok, az nem.

Egészséges életmód mániákusok: amíg nem térítgetnek, ítélkeznek felettem, nyomják tele a fejem infóval, amire nem vagyok kíváncsi, addig nincs baj.

Jópár dolgot biztos kihagytam, ugyanakkor ez így néz ki:

-ha csak magában van vele, mást nem bánt, akkor sajnálom

-ha mást bánt/piszkál vele, feldühít/idegesít

-ha a szenvedélybetegsége logikátlan és minden ellene szól, mert nem tudja fenntartani anélkül, hogy maga és/vagy környezete bele ne nyomorodjon, akkor hülyének nézem, sajnálni őt aligha tudom, max a körülötte lévőket, de szívesen küldeném szakemberhez/elvonóra mindenki érdekében

-ha nem károsítja őt vagy a környezetét (pl egy 160/80-as nasizó vagy egy férfi, aki mindennap 3-4 órát fixen játszik, de amúgy dolgozik, a családjával hajlandó programokban aktívan részt venni), akkor csak elfogadom őket a szenvedélyükkel együtt. Ha leszoknak, gratulálok, ha nem, az se érdekel, mert nem az én dolgom.