Ha valaki attól szorong, hogy nehogy rosszul legyen az utcán, nyilvános helyen, az ellen mit lehet tenni?

Rólam van szó. Nem nagyon durva, ki merek menni az utcára azért, de egyedül nem szeretek, nem szívesen megyek ki, ami baj, mert emiatt elég sokat ülök itthon, nem gyakran mozdulok ki egyedül, főleg nem csak úgy, csak akkor, ha valahova megyek. De volt már, hogy direkt feladatokat találtam ki magamnak, pl. hogy le kell mennem a környéken lévő pizzériából ebédet hozni meg ilyenek. Van, hogy lazább vagyok, van, hogy kevésbé. Ha a szüleimmel megyek valahova például, akkor ez a szorongás nem igazán van jelen. Ha egyedül vagyok, akkor is változó, mint ahogy már írtam. Ha nyugisabb, csendesebb helyen vagyok, az jobb, de mivel a fővárosban élek, sokszor nem kikerülhető, hogy zajos, zsúfoltabb, belvárosi helyre kelljen mennem.

Egyébként pánikrohamom sosem volt hálistennek, sőt, még csak az utcán sem voltam rosszul soha és ismerősöm sem, tehát nem az van, hogy ez egy negatív élményből adódik. Otthon már történt velem ilyesmi (az sem volt durva, csak szédülés), akkor nagyon megijedtem és kb. azóta van ez, de akkor ennyi erővel miért nem attól félek, ha egyedül kell itthon lennem? Itthon nem szorongok csak úgy, minden oké.

Elkezdtem már pszichológushoz járni, de még egyelőre nem diagnosztizált semmivel vagy nem mondott semmit, mindig csak kérdezget.

Igen amúgy, ez furcsa nekem is. 10/8 esetben visszafelé már jobb. Lehet tudat alatt arra gondolok, hogy már közeledek az otthonomhoz és nem távolodok tőle és hogy elintéztem, amit kellett, minden rendben ment, már csak haza kell érnem. Vagy nem tudom...