Hogyan lehet a sors kegyetlenségeit ép ésszel elviselni és elfogadni?

Az élet nem büntet téged semmiért. Ezek a dolgok megtörténnek, mert volt rá esély, hogy megtörténjen. Ne keress benne logikát, ne gondold túl, mert nincs mögötte semmi.

Az elviselésre sok módszer van. Filozófia, spiritualitás, függőségek, emberi kapcsolatok, hobbik stb.

Az elfogadás az már más tészta. Az nehéz, gyakran lehetetlen, függ attól, hogy milyen személyiség vagy.

Ha nálad ennyire gyakori a komolyabb szerencsétlenség, akkor érdemes folyamatosan felkészülni rá mind fejben mind tettekben.

Mit tudom én, vannak szüleid, akkor kondolgozz azon, hogy mihez kezdesz, ha elveszíted egyiket vagy másikat vagy mindkettőt. Mi lesz ha nem sikerül megszerezned azt a munkát amit akarsz, mi lesz ha dugó miatt nem jutsz el időben egy interjúra stb.

Tervezz előre és amire lehet, arra készülj fel. Nincs erre ennél jobb recept. Persze, sokban függ, hogy te milyen személy vagy.

Pl ha erősen vallásos/spirituális nézeteket vallsz, az első bekezdésemmel már ellenszenves lettem és valószínűleg a tanácsaim sem segítenek neked. Ilyen helyzetekben magad kell megtaláld a megoldást.

A helyzetek alaposabb ismerete nélkül csak általánosságban lehet bármit mondani. A részletekről meg leginkább egy pszichológussal érdemes beszélgetni, hogy sikerüljön őket feltárni és a megfelelő keretben kezelni.

Két féle dolog van a világban. Amikre hatással vagy, alakítani, befolyásolni tudod az alakulásukat. És vannak azok, amikre nincs hatásod, mindegy mit teszel, tőled függetlenül alakulnak és legfeljebb azt döntheted és el, hogy te hogyan reagálsz rájuk. Pl. a hideg tőled függetlenül jön télen, hiába nem akarod, akkor is hideg lesz. Viszont felöltözhetsz melegen és akkor kevésbé hat rád.

Pl. a halál mindenkit utolér egyszer, ezért aggódni felesleges miatta, mert önmagában az aggódás nem segít a halál ellen, viszont képes megrontani addig is az életed minőségét.

Arra viszont van hatásod, hogy minél egészségesebben, biztonságra figyelve, stb. éled az életed, így nagyobb esélyed lehet akár tovább élni is. Túlaggódni ezt sem érdemes, de ésszerű mértékben lehet pozitív hatása.

Van viszont egy harmadik kategória, inkább pszichológiai jelenség, az önsors rontás, saját magunk szabotálása. Ami főleg tudattalanul nagyon könnyen kifejtheti a hatását az életünkre. Ha az ember anélkül, hogy tudatosulna benne, valamiért úgy érzi, hogy a sikereit nem érdemli meg, vagy nem hiszi el, hogy tényleg lehet boldog, akkor előfordulhat, hogy valaki a saját sikereit elszabotálja. Önmagának előidéz olyan helyzeteket, hogy mégse járjon sikerrel, mégse legyen boldog.

Sok esetben ezek akár nevelési, fejlődési hibák, traumák eredményeiként alakulnak ki.

Pl. Ismerek olyan pszichológust, akinek másik pszichológushoz járva, hosszú terápia során sikerült visszafejtenie a saját párkapcsolatait és rájönni, hogy azért mennek sorra tönkre a párkapcsolatai X idő után, mert gyerekkorában X idő után érte egy trauma az anyjával kapcsolatos viszonyában. Emiatt pedig az rögzült a tudattalanjában, hogy ennél az X időnél tovább nem tartanak ki a kapcsolatok és tudattalanul elő is idézte magának az olyan helyzeteket, amik miatt megromlottak, véget értek ezek a kapcsolatok. Viszont azután, hogy erre rájött és elkezdett figyelni rá, hogy mit miért csinál, különösen az X idő elkövetkezésekor, sikerült is ezen tudatosan változtatnia.

Ez nem azt jelenti, h nálad is ez van, de lehet hasonló problémád is. Érdemes pszichológussal megvizsgálni a dolgokat - főleg ha felvetődött benned, hogy valamiért te lehetsz az oka a sikerek kisiklásának. Ez eléggé arra utal, hogy valamilyen kételyem van önmagaddal kapcsolatban.

Az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy csak azért így látod a dolgokat, mert ilyen a gondolkodásod. Ha nagyon hiszel abban, hogy a sikereidet akadályozzák mindig a váratlan kudarcok, események, akkor ezekre a mintájára figyelsz magad körül. Ha épp nincs siker kilátásban, lehet hogy nem tulajdonítasz akkora figyelmet es jelentőséget a betegségeknek és egyéb külső tényezőknek. Akkor csak egy történés, megoldod, ahogy lehet és legyintesz, el is felejted. Viszont amikor egy sikerrel párhuzamosan jön, akkor hirtelen beleillik a gondolódásodat jellemző mintába, ezért foglalkozni kezdesz vele, megjegyzed, része a felsorolásodnak.

Ha azt mondják, hogy számold meg az utcán a piros sapkás embereket, kimész és szinte csak a piros sapka sokra figyelsz, mert az érdekel. Ha utána megkérdezik, hogy hány zöld sapkással találkoztál közben, akkor csak pislogsz, mert arra nem is figyeltél, azt se tudod, volt-e olyan.

Az ember agya szűri az információt. Ami valamiért fontos neked, az nagyobb hangsúlyt kap. Ami nem érdekel, az nem is mindig tudatosul - akkor sem, ha ott van előtted, de nem érdekel.

Ugyanez van, ha egy pár gyereket vár. Hirtelen egy csomó gyerekes párt, családot látnak maguk körül. Pedig előtte is volt ugyanannyi, csak addig nem volt számukra jelentősége, más dolgokra kezdenek figyelni.