A pszichiáterrel merjek őszinte lenni ilyen téren? (Gyógyszerfüggőség) Mennyire áll fenn a veszélye, hogy börtönbe küld érte, vagy diliházba?

2 éve tart ez a folyamat, kezdetben még csak hébe-hóba alkalmaztam, leginkább szabadság utáni "első éjszakán" reggeles műszak előtt, mert rettegtem attól, hogy nem fogok tudni aludni, hogy kínlódás lesz az éjjel. Utólag persze könnyebb okosnak lennem, de ma már tudom, hogy ez akkor is a szorongásokról szólt, ahogy most is. Csak könnyebb volt ráfogni erre, most meg kínoz a szégyen.

Aztán később ez standard volt a délelőttös napok előtt, konkrétan vártam ezeket a napokat, mert tudtam, hogy este 8 körül beveszem és lesz 2 nagyon kellemes órám, amikor nem feszítem szét magam, amikor nem kerget az őrületbe a rettegés mindentől, a depresszió meg a "generizált szorongás". Egyszer-egyszer kipróbáltam többet is egyszerre, a kíváncsiság hajtott (általában hányás vagy emlékezetkiesés). Ezekből baj nem lett, egy standard egyes nap után vissza is álltam arra, hogy nem kell. Persze attól még mindig vártam azt a napot, amikor igen. Az egyetlen könnyítéssé vált az életemben, a sok kínzás meg szar mellett ami a napokat jellemzi.

Akkoriban 1-1 doboz bőven kitartott 1-2 hónapig még az időnkénti "kísérletezéssel" együtt is. Szégyent éreztem - nem is tud róla senki a 3 orvost leszámítva akiktől felváltva elkérem - de közben jó is volt. Furcsán fog hangzani, de az az ellazulás, a félelmek hiánya, és az, hogy akkor másfél-két órában még boldog is tudtam lenni, egyszerűen egy megnyugtató érzés volt. Sokszor olyan érzésem volt, miután bevettem (+ bónusz citromfűlevél-tea meg gyógynövényes kapszula), mintha valaki szeretne és biztonságban éreztem magam, nem pedig azt az enyhe pánikot, amit általában esténként, félelmet egy nagyobb dologtól, amivel nem tudok szembenézni (az élet értelmetlensége, félelem attól, hogy később rosszabb lesz, kilátsátalan örökké tartó robotolás és az előrelépés lehetetlen mivolta). Ezt nehéz jól megfogalmazni, remélem nem hat túl őrülten.

A gond azóta indult be igazán, mióta leépítésre hivatkozva elküldtek. Azóta a szorongás a többszörösére emelkedett, ráadásul most az alvás sem olyan hangsúlyos, mint akkor volt. Inkább érzem a szorongást problémának (súlyos problémának), mint az alvási gondokat, ami alapból nem is nagyon van, mert ha elalszom olyankor simán alszom 8-12 óra közötti mennyiséget, álmodom, jó érzés aludni. De az elmúlt kb. 50 napban nem nagyon volt olyan nap, hogy este ne vettem volna be. Egyszerűen elindul egy olyan szorongás este, amit egyszerűen meg kell szüntetni, mert iszonyú. Nehéz - vagy talán nem is lehetséges - leírnom, olyankor a sokszorosként nehezedik rám a félelem, a feszültséget szinte tapintani tudom magamon, szinte belefeszülök ebbe az érzésbe, a legkisebb dolgok is sírásra tudnak fakasztani (konkrétan vannak videók, amiket erre tartok, mert akkor legalább kijön és nem szorít csak belülről), aludni pedig nem tudok. Próbáltam, a végén beállt egy minta "egy nap semmi, másnap 12 óra" jellegűen. De ez minden volt, csak nem jó.

Tudom, hogy ez így nem jó és később csak még rosszabb lesz. Szeretnék valami alternatív irányba elmozdulni innen (a gyógynövények önmagukban nem elégségesek) és főleg a szorongás ellen csinálni valamit, mert a nappalaimat is átjárja, de akkor még úgy elmegy, de az esték...

Nem tudom létezik-e erre bármilyen más megoldás. Az antidepresszánsok nem használtak eddig, ráadásul 3 hét kell némelyikhez és most ha rágondolok, hogy addig ez a minta folytatódik, vagy minden este át kell élnem ezt a szorongó érzést... Egészen durva irányba elterelődnek a gondolataim, mert bármit, csak ezt ne. Még az elmúlás is kevésbé rossz gondolat. Van erre valami SOS megoldás? Egy másik típus, ugyanabból több (ez mondjuk nem jó ötlet!), nyugtató, bármi?

Kértem egy időpontot az orvosomhoz - eredetileg 31-én kellett volna visszamenni, de addig a gyógyszer nem tart ki. Őszintén szeretném elmondani neki mi a helyzet, de nem tudom szabad-e, okos dolog-e. Letartóztathat ezért? Beküldhet diliházba két "markos legény" segítségével? Elküldhet a francba úgy, hogy nem lesz esély sem a változásra már?

Félek őszinte lenni, mert ráadásul van egy jó erős megfelelési-kényszerem is, ami által sokszor viselkedem a "helyes" módon és nem úgy, ahogy én azt valójában érzem, mert félek úgy viselkedni. A szorongás pedig mindig végigkísér.