A pszichiáterrel merjek őszinte lenni ilyen téren? (Gyógyszerfüggőség) Mennyire áll fenn a veszélye, hogy börtönbe küld érte, vagy diliházba?
2 éve tart ez a folyamat, kezdetben még csak hébe-hóba alkalmaztam, leginkább szabadság utáni "első éjszakán" reggeles műszak előtt, mert rettegtem attól, hogy nem fogok tudni aludni, hogy kínlódás lesz az éjjel. Utólag persze könnyebb okosnak lennem, de ma már tudom, hogy ez akkor is a szorongásokról szólt, ahogy most is. Csak könnyebb volt ráfogni erre, most meg kínoz a szégyen.
Aztán később ez standard volt a délelőttös napok előtt, konkrétan vártam ezeket a napokat, mert tudtam, hogy este 8 körül beveszem és lesz 2 nagyon kellemes órám, amikor nem feszítem szét magam, amikor nem kerget az őrületbe a rettegés mindentől, a depresszió meg a "generizált szorongás". Egyszer-egyszer kipróbáltam többet is egyszerre, a kíváncsiság hajtott (általában hányás vagy emlékezetkiesés). Ezekből baj nem lett, egy standard egyes nap után vissza is álltam arra, hogy nem kell. Persze attól még mindig vártam azt a napot, amikor igen. Az egyetlen könnyítéssé vált az életemben, a sok kínzás meg szar mellett ami a napokat jellemzi.
Akkoriban 1-1 doboz bőven kitartott 1-2 hónapig még az időnkénti "kísérletezéssel" együtt is. Szégyent éreztem - nem is tud róla senki a 3 orvost leszámítva akiktől felváltva elkérem - de közben jó is volt. Furcsán fog hangzani, de az az ellazulás, a félelmek hiánya, és az, hogy akkor másfél-két órában még boldog is tudtam lenni, egyszerűen egy megnyugtató érzés volt. Sokszor olyan érzésem volt, miután bevettem (+ bónusz citromfűlevél-tea meg gyógynövényes kapszula), mintha valaki szeretne és biztonságban éreztem magam, nem pedig azt az enyhe pánikot, amit általában esténként, félelmet egy nagyobb dologtól, amivel nem tudok szembenézni (az élet értelmetlensége, félelem attól, hogy később rosszabb lesz, kilátsátalan örökké tartó robotolás és az előrelépés lehetetlen mivolta). Ezt nehéz jól megfogalmazni, remélem nem hat túl őrülten.
A gond azóta indult be igazán, mióta leépítésre hivatkozva elküldtek. Azóta a szorongás a többszörösére emelkedett, ráadásul most az alvás sem olyan hangsúlyos, mint akkor volt. Inkább érzem a szorongást problémának (súlyos problémának), mint az alvási gondokat, ami alapból nem is nagyon van, mert ha elalszom olyankor simán alszom 8-12 óra közötti mennyiséget, álmodom, jó érzés aludni. De az elmúlt kb. 50 napban nem nagyon volt olyan nap, hogy este ne vettem volna be. Egyszerűen elindul egy olyan szorongás este, amit egyszerűen meg kell szüntetni, mert iszonyú. Nehéz - vagy talán nem is lehetséges - leírnom, olyankor a sokszorosként nehezedik rám a félelem, a feszültséget szinte tapintani tudom magamon, szinte belefeszülök ebbe az érzésbe, a legkisebb dolgok is sírásra tudnak fakasztani (konkrétan vannak videók, amiket erre tartok, mert akkor legalább kijön és nem szorít csak belülről), aludni pedig nem tudok. Próbáltam, a végén beállt egy minta "egy nap semmi, másnap 12 óra" jellegűen. De ez minden volt, csak nem jó.
Tudom, hogy ez így nem jó és később csak még rosszabb lesz. Szeretnék valami alternatív irányba elmozdulni innen (a gyógynövények önmagukban nem elégségesek) és főleg a szorongás ellen csinálni valamit, mert a nappalaimat is átjárja, de akkor még úgy elmegy, de az esték...
Nem tudom létezik-e erre bármilyen más megoldás. Az antidepresszánsok nem használtak eddig, ráadásul 3 hét kell némelyikhez és most ha rágondolok, hogy addig ez a minta folytatódik, vagy minden este át kell élnem ezt a szorongó érzést... Egészen durva irányba elterelődnek a gondolataim, mert bármit, csak ezt ne. Még az elmúlás is kevésbé rossz gondolat. Van erre valami SOS megoldás? Egy másik típus, ugyanabból több (ez mondjuk nem jó ötlet!), nyugtató, bármi?
Kértem egy időpontot az orvosomhoz - eredetileg 31-én kellett volna visszamenni, de addig a gyógyszer nem tart ki. Őszintén szeretném elmondani neki mi a helyzet, de nem tudom szabad-e, okos dolog-e. Letartóztathat ezért? Beküldhet diliházba két "markos legény" segítségével? Elküldhet a francba úgy, hogy nem lesz esély sem a változásra már?
Félek őszinte lenni, mert ráadásul van egy jó erős megfelelési-kényszerem is, ami által sokszor viselkedem a "helyes" módon és nem úgy, ahogy én azt valójában érzem, mert félek úgy viselkedni. A szorongás pedig mindig végigkísér.
20.
Az, hogy ő nem tudja, hogy a háziorvostól is kunyeráltam. Ő úgy tudja, hogy az utolsó - a mostani előtt - az ő általa felírt doboz volt és az azóta eltelt két dobozról - ami teljes egészében elment 37 nap alatt - nem, erről én nem tartottam külön beszámolót. Úgyhogy a legutóbb felírt doboz nem nagyon tart(ott) ki sokáig. A háziorvost ilyen téren kerülöm X ideig, mert eléggé aggódik miattam, ami valahol jól esik, valahol csak komplikáció.
Ráadásul küzd bennem a "két oldal" az egyik a szégyen/ez így nem mehet tovább sokáig és a másik a "bármit-csak-a-szorongást-ne-érezzem-esténként" (átlag minden napon, van amikor már este 7 környékétől), meg az állandó merevség, aggodalom, szapora szívverés, stressz... Illetve biztonságérzetet adott, hogy tudtam, hogy "van" és megszüntethető ez az érzés. Mellékhatások pedig nem nagyon voltak (eddig) kivéve azt a pár alkalmat. Csak erről nem szerettem volna beszélni.
Egyik felem a csalódottság miatt, a másik pedig azért, mert akkor lehet, hogy bajba kerülök, ráadásul nem lesz menekvés az esti szorongás - depresszió(?) - pánikolás jellegű dolgoktól.
Lehet amúgy kiírná simán amennyit csak mondok, de valahogy... nem is tudom, már két éve megy ez, a kérdésben leírtak szerint, általában normálisan, kivéve 1-1 napot. Most is volt egy ilyen a múlt héten. Erről félnék beszélni.
Elég elvont gondolkodásom van, sokszor nagyon túlgondolom a legtöbb dolgot.
válasza: válasza:Szóval mostmár se a kezelőorvosod, se a helyettese, se a háziorvosod nem használja az EESZT rendszert.
Tényleg túlgondolod a dolgot, ha ennyire szarnak rá
23.
Nem használják, vagy leszarják, egymás felírásaira nem látnak rá. Engem is meglep a dolog, mert én ugye trükköztem meg okoskodtam magamnak, de úgy tűnik, hogyha rendesen figyelték volna, akkor nem is ért volna semmit, szóval teljesen felesleges volt az egész. Annyira nem látják ezt át, hogy volt, hogy a már meglévő két doboz mellé amit nem váltottam ki, mert nem tudtam róla, hogy felírták, azt gondoltam, hogy nem - felírt még kettőt a másik, amikor tőle kértem. Én magam lepődtem meg ezen legjobban, amikor mondta a patikus, hogy két dátummal van felírva négy. Mondjuk ez a helyettes "bakija", a háziorvosom nem biztos, hogy felírja, volt hogy nem tette, mert aggódott. Ő az egyetlen a bandából aki komolyan veszi. Lehet ő rá is néz a többiekre?
A pszichiáter és a helyettes - másik körzeti orvos - nem törődik ezzel.
válasza:Ez a te szorongásod egy az egyben, hidd el, mindenki leszarja, hogy te rendszeresen altatót szedsz. Kissé mintha kényszeres is lennél annak alapján, amiket írsz. Hidd el, a fejedben van az egész. Nem valami brutál ópioid szerről vagy más, tényleges kábítószerlistán szereplő gyógyszerről beszélünk, amihez külön engedély alapján lehet csak hozzájutni. Sok-sok-sok százezer ember szed ugyanígy altatókat, ami persze nem jó dolog, de azt mindenesetre jelzi, hogy ebből az orvosok rohadtul nem csinálnak problémát.
Nyugodtan mondd el annak az orvosnak, akiben a legjobban megbízol, hogy tartasz tőle, hogy túl sokat szedsz, szeretnél kevesebbet, szeretnél lejönni róla teljesen, és hogy mit javasol. Totál hétköznapi sztori a tied, senki nem fog rajta fennakadni.
22.
Nem tudom mit kellett volna, 2020 elején amikor ez elkezdődött - előtte már fél évvel voltak bajok, csak ugye bennem volt, hogy "nem akarok semmit szedni". Aztán egy idő után feladtam, mert az akkori munkám rovására kezdett menni. Utána egyik dolog adta a másikat. Én meg hajlottam a kisebb ellenállás felé, mert nem vagyok erős vagy harcos jellem, ráadásul tartósan boldogtalan is (ez már bőven több, mint két éve van, csak mindig rosszabb a holnap, mint a tegnap, így lesz szebb a múlt, most pl. a tavalyelőtt tavasz is szépnek tűnik a mából nézve.
Utoljára úgy tartósan boldog 2019 nyarán voltam, az utolsó ténylegesen boldog nap amit fel tudok idézni az 2019.08.20. azóta valahogy minden más lett és nem tudom miért. Sokáig el sem kívántam ezt fogadni, csak múló állapot, egyszeri gond, lesz ez jobb is, hullámvölgy... Hát nem.
25.
Vele beszéltem ilyesmiről - pontosabban írtam neki - és átküld olyankor a pszichiáterhez, szóval nem úszom meg holnap a dolgok.
Igen, kényszeres vagyok (szerintem nem is kicsit), nagyon sok dologhoz ragaszkodom, megfelelési-kényszer, egy időben gyűjtőgetőmániám is volt, enyhe kleptomániával kiegészülve, amit hosszabb idő alatt vertem le végül, de máig "jól menne", ha elkezdeném, nagyon jól eltudok tenni dolgokat úgy, hogy észrevennék. És meg se jegyzik, hogy ott vagyok (jelentéktelen vagyok), így még gyanúba se keveredtem soha.
válasza:24# A pszichiáter és a háziorvos nem látják egymás EESZT bejegyzéseit/receptjeit.
A TB-s pszichiáterek pedig nem igazán szokták leellenőrizni az EESZT-ben a pszichiátriai előzményeket, mert nincs rá idő.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!