A pszichiáterrel merjek őszinte lenni ilyen téren? (Gyógyszerfüggőség) Mennyire áll fenn a veszélye, hogy börtönbe küld érte, vagy diliházba?
2 éve tart ez a folyamat, kezdetben még csak hébe-hóba alkalmaztam, leginkább szabadság utáni "első éjszakán" reggeles műszak előtt, mert rettegtem attól, hogy nem fogok tudni aludni, hogy kínlódás lesz az éjjel. Utólag persze könnyebb okosnak lennem, de ma már tudom, hogy ez akkor is a szorongásokról szólt, ahogy most is. Csak könnyebb volt ráfogni erre, most meg kínoz a szégyen.
Aztán később ez standard volt a délelőttös napok előtt, konkrétan vártam ezeket a napokat, mert tudtam, hogy este 8 körül beveszem és lesz 2 nagyon kellemes órám, amikor nem feszítem szét magam, amikor nem kerget az őrületbe a rettegés mindentől, a depresszió meg a "generizált szorongás". Egyszer-egyszer kipróbáltam többet is egyszerre, a kíváncsiság hajtott (általában hányás vagy emlékezetkiesés). Ezekből baj nem lett, egy standard egyes nap után vissza is álltam arra, hogy nem kell. Persze attól még mindig vártam azt a napot, amikor igen. Az egyetlen könnyítéssé vált az életemben, a sok kínzás meg szar mellett ami a napokat jellemzi.
Akkoriban 1-1 doboz bőven kitartott 1-2 hónapig még az időnkénti "kísérletezéssel" együtt is. Szégyent éreztem - nem is tud róla senki a 3 orvost leszámítva akiktől felváltva elkérem - de közben jó is volt. Furcsán fog hangzani, de az az ellazulás, a félelmek hiánya, és az, hogy akkor másfél-két órában még boldog is tudtam lenni, egyszerűen egy megnyugtató érzés volt. Sokszor olyan érzésem volt, miután bevettem (+ bónusz citromfűlevél-tea meg gyógynövényes kapszula), mintha valaki szeretne és biztonságban éreztem magam, nem pedig azt az enyhe pánikot, amit általában esténként, félelmet egy nagyobb dologtól, amivel nem tudok szembenézni (az élet értelmetlensége, félelem attól, hogy később rosszabb lesz, kilátsátalan örökké tartó robotolás és az előrelépés lehetetlen mivolta). Ezt nehéz jól megfogalmazni, remélem nem hat túl őrülten.
A gond azóta indult be igazán, mióta leépítésre hivatkozva elküldtek. Azóta a szorongás a többszörösére emelkedett, ráadásul most az alvás sem olyan hangsúlyos, mint akkor volt. Inkább érzem a szorongást problémának (súlyos problémának), mint az alvási gondokat, ami alapból nem is nagyon van, mert ha elalszom olyankor simán alszom 8-12 óra közötti mennyiséget, álmodom, jó érzés aludni. De az elmúlt kb. 50 napban nem nagyon volt olyan nap, hogy este ne vettem volna be. Egyszerűen elindul egy olyan szorongás este, amit egyszerűen meg kell szüntetni, mert iszonyú. Nehéz - vagy talán nem is lehetséges - leírnom, olyankor a sokszorosként nehezedik rám a félelem, a feszültséget szinte tapintani tudom magamon, szinte belefeszülök ebbe az érzésbe, a legkisebb dolgok is sírásra tudnak fakasztani (konkrétan vannak videók, amiket erre tartok, mert akkor legalább kijön és nem szorít csak belülről), aludni pedig nem tudok. Próbáltam, a végén beállt egy minta "egy nap semmi, másnap 12 óra" jellegűen. De ez minden volt, csak nem jó.
Tudom, hogy ez így nem jó és később csak még rosszabb lesz. Szeretnék valami alternatív irányba elmozdulni innen (a gyógynövények önmagukban nem elégségesek) és főleg a szorongás ellen csinálni valamit, mert a nappalaimat is átjárja, de akkor még úgy elmegy, de az esték...
Nem tudom létezik-e erre bármilyen más megoldás. Az antidepresszánsok nem használtak eddig, ráadásul 3 hét kell némelyikhez és most ha rágondolok, hogy addig ez a minta folytatódik, vagy minden este át kell élnem ezt a szorongó érzést... Egészen durva irányba elterelődnek a gondolataim, mert bármit, csak ezt ne. Még az elmúlás is kevésbé rossz gondolat. Van erre valami SOS megoldás? Egy másik típus, ugyanabból több (ez mondjuk nem jó ötlet!), nyugtató, bármi?
Kértem egy időpontot az orvosomhoz - eredetileg 31-én kellett volna visszamenni, de addig a gyógyszer nem tart ki. Őszintén szeretném elmondani neki mi a helyzet, de nem tudom szabad-e, okos dolog-e. Letartóztathat ezért? Beküldhet diliházba két "markos legény" segítségével? Elküldhet a francba úgy, hogy nem lesz esély sem a változásra már?
Félek őszinte lenni, mert ráadásul van egy jó erős megfelelési-kényszerem is, ami által sokszor viselkedem a "helyes" módon és nem úgy, ahogy én azt valójában érzem, mert félek úgy viselkedni. A szorongás pedig mindig végigkísér.
válasza:Börtönbe nem tud küldeni, ez nem is tudom, hogyan jutott eszedbe.
Viszont legyél vele őszinte, mert csak akkor tud segíteni neked, ha ismeri az egész történetet.
1.
Én magamat bűnösnek érzem, mert hazudtam és visszaéltem egy kicsit az egészségügyi rendszerrel, főleg az utóbbi pár hónapban és talán úgy érzem, hogy büntetés járna érte.
Most nem vágyom másra, csak arra, hogy valami megoldást találjunk erre, mert ez így egyre rosszabb. A baj az, neki is hazudtam egyet erről, egészen pontosan csak annyit mondtam, hogy "időszakosan" éltem ilyesmivel, meg amiről nem tud, hogy a háziorvostól meg a helyettesétől is kaptam pár dobozzal az elmúlt időszakban ami el is fogyott a 20 darab átlagosan 15-20 nap alatt. Az összesen 60 - 50 nap alatt.
Magammal sem egyszerű őszintének lenni, hogy olyan lettem, mint egy nettó kábszeres, igazából amikor ezeket leírom, fojtogat a zokogás (a rendelőben nem szeretném ezt csinálni), szeretem magam tisztes polgárnak tartani, akinek legnagyobb bűne a torrentezés meg 1-1 bliccelés, amikor csak 1 megállót megyek. Beleőrülök abba, ha csalódást kell okozzak másoknak, ez egészen kicsi korom óta így van (bántalmazó családban nőttem fel), sokszor inkább mellébeszélek és szégyent érzek, hogy ezt elkerüljem. Ráadásul ez nem is tudatos, hanem reflex, mint amikor védekező állásba áll valaki egy robbanás után.
Nagyon félek ettől a szituációtól, pedig nem kellene, mert ő csak egy orvos, nem is ismerem mélyebben, de olyan rossz érzés ez.
válasza:Én is ugyanazt tudom ismételni, amit az 1-es már leírt%
legyél vele őszinte, mert csak akkor tud segíteni neked, ha ismeri az egész történetet
válasza: válasza:Őszinteség nélkül nem ér semmit a terápia. Csak úgy tud segíteni, ha nem titkolózol.
És igazából miért akarna börtönbe juttatni? Mit követtél el? Ráfüggtél egy gyógyszerre? Ezt nem tiltja a törvény.
De még ha loptad is, még akkor sem jelentene fel. Tisztában van azzal, hogy segítségre van szükséged és belé vetetted a bizalmadat. ha feljelent, csupán a bizalmadat árulja el és nem lesz aki segíthetne neked.
Nem lesz egyszerű menet, valószínűleg felír valami antidepit amit szedned kell akár éveken át, ráadásul az első 1-2 hónapban ezek még nem hatnak rendesen. De mehet mellé a xanax, nincs azzal gond. De így legalább elérhetsz egy nyugalmi pontot ahol elkezdhet vele dnormálisan dolgozni és megoldani magát a szorongást.
Szar dolog a szorongás, de van belőle kiút! :)
Ráadásul még az is megfordult a fejemben, hogy majd valahogy beszerzem. Aztán eszméltem, hogy "Te jó ég, mit művelek?" és emiatt érzem csak igazán a szégyent, ez a gondolat nagyon nem volt helyes, szerencse, hogy időben kapcsoltam és nem lettem bűnöző vagy olyan, mint egy igazi kábszeres. De az, hogy egyáltalán belegondoltam, fáj. Csalódás saját magamnak, amit másoknak elhazudhatok, de magam előtt nem titkolhatom.
Ma éjjel valószínűleg az ezen való rágódás miatt nem fogok aludni. És szinte minden napra jut valami ilyen keserű dolog, csalódás, az üresség érzete vagy a kilátástalanságtól való félelem.
4.
Zolsana és rövidebb ideig Stillnox, amikor azzal trükköztem, hogy a kettőt felváltva írattam ki, két különböző orvossal, hogy ne legyen feltűnő, a hatóanyag meg kb. ugyanaz
Illetve egyszer egy ideig Frontin, de az se nem volt hatásos, se nem éreztem azóta se, hogy kellene egy antidepresszáns mellé volt felírva, ami "zizegő érzést" okoz. Nem okozott. Persze a Frontint megnéztem milyen, de nem igazán volt hatással rám, sőt semennyire, úgyhogy az a vonulat hidegen hagy.
A gond onnan indul, hogy bárminek a függője tudok lenni, ami hatással van rám. Olyan egyszerű dolgoknak is, mint tej vagy halkrém, mustár stb. és onnantól vég nélkül falom ezeket, szeánsz jellegűen. Itt is ez ment, hogy beveszem a gyógyszereket (több típust, meg a citromfű-teát, valeryana night stb.) és utána leülök megnézni ugyanazt a pár videót (1 menet a golden republic flashjátékkal közben az Almost had it; Baldi; egy vietnámi néni aki a ludait viszi fürdeni; árnyékkör; Frito Bandito reklámok meg egy bizonyos rajzfilmből sok részt, egészen 1-2 órán keresztül, aztán lefekszem. Közben szeánsz-jellegűen mindig megeszem az alábbi dolgokat: 1 adag halpástétom, fél liter tej, 1 kis pohárka puding, 1 hagymás-sajtos szendvics. És mindig ugyanúgy. Biztonságérzetet, boldogságot ad. Menekülés a valóságból az a kis idő. Olyankor nem érzem azt amit most is, ezt a kellemetlen szorítást, félelmet, rettegést, fóbiát, aggodalmat.
7
Viszont ha valami nincs rám hatással, annak nem leszek függője. Pl. az alkohol meg a cigi teljesen érdektelen, hiába próbáltam ki mindkettőt kíváncsiságból. Egyszer haver (ilyen motoros figura) jóvoltából a "trükkös" cigit is megnéztem, de az se volt hatással, nem is hiányoltam soha, míg ő pl. annak a függője. Komolyabb dolgokhoz - életvitelemből adódóan - sosem volt közöm, meg olyan emberekhez sem akiknek lett volna ilyen.
Sajnos az altatók voltak azok, amik engem úgy igazán "megtaláltak" - meg én őket - mert levette a vállamról akkor azt a szorongást, amit a "vajon tudok-e majd aludni éjjel?" "vajon kibírok-e még egy napot így" kérdések okoztak és ez jó érzés volt. Mellé az enyhe lebegés, és az az érzés, ahogy éreztem ahogy távolodnak a problémák - elsőre megfogott. Olyan volt mint fejfájáskor bevenni egy algo-t. Érzem ahogy elmúlik és utána éreztem magam úgy, ahogy amúgy kellene.
Ez a mai napig így van, amint beveszem, nem érzek már lebegést, csak azt, mintha megálltam volna egy hosszú futás után, a pulzusom már nem végtelen, a vérnyomásom is lemegy - főleg a második érték nagyon magas, az majdnem magasabb mint az első, ilyen 140/110, arra viszont kötelező gyógyszert szednem.
És onnantól szoktam azt érezni, hogy "megnyugodtam". És ez az érzés olyan szinten kellemes, hogy máshogy nem tudom hogyan érjem el. A szorongás mellett ez a szörnyű szívverés ami miatt nem tudok aludni, vagy ébredek fel pár óra múlva néha - remegve és forrón a hűvös szoba dacára (éjjel csak őrláng van, mert nem tudok melegben aludni)
válasza:A gyógyulás első lépcsőfoka az, ha elismered, hogy beteg vagy.
Függő vagy, ezen nincs mit szépíteni. De aki megvet ezért, annak a kva anyját.
Vállald fel a pszichiáter előtt, hogy függesz tőle, én még azt is hozzátenném, hogy "és tök bűntudatom van amiért a mútlkor letagadtam ezt ön előtt". Ebből ő csak méginkább látni fogja mi zajlik benned és megérti majd.
9.
Ez biztos, hogy benne lesz, mert igaz. Csak nem tudom hogyan fog ez negyed órába beleférni. Szerencsére én leszek az utolsó betege holnap, szóval talán nem lesz baj belőle. Szurkoljatok... majd mesélek. De hogy ma nem fogok aludni, az fix, mert ezen fogok kattogni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!