Hogyan magyarázzam ezt el a pszichológusnak?

Azt hogy úgy érzem már nem az vagyok aki voltam, mintha kitörölték volna az emlékeimet, nem tudom hogy ki vagyok most és néha rájövök hogy én én vagyok de mintha én sosem léteztem volna és most sem létezek de a világ sem létezik, minden kihalt, az egész világ és mintha az emberek csak teszik a dolgukat de nem veszik észre hogy semminek nincs értelme, én nem tudom már hogy mi van és úristen megőrültem és ez nem gyógyítható mert nem tudom mi ez és nem fog rájönni pszichológus sem mert nem tudom elmondani neki. Nagyon nagy a baj , ennél már csak rosszabb lesz, pedig az egész sima depresszióval és azzal kezdődött hogy nem tudtam ki vagyok. Aztán volt valami fura képszakadás, pl. egyszer még az asztalnál ültem, aztán azon kaptam magam hogy már a másik szobában vagyok és hajtogatom a ruhákat de nem tudtam mikor és hogy kerültem oda. Aztán egyre rosszabb lett és most már a jelenben sem tudom hogy mit csinálok de a múlt és a jövő nekem nem is létezik és minden sötét, még nappal a legnagyobb fényben is. A legnagyobb baj az hogy ezeket én ide szépen le tudtam írni, viszont meg sem közelíti azt amit valójában érzek és biztos hogy el lehetne mondani máskepp is de én nem tudok gondolkozni vagy nem tudom mi van velem. Valakinek ötlete hogy mi bajom lehet és hogyan lehetne ezt érthetően megfogalmazni? Közben eszembe voltak dolgok hogy még majd leírom csak előbb fejezzem be ezt de el is felejtettem őket. Meg akarok halni mert senki nem tud segíteni rajtam ha nem tudom megfogalmazni hogy mi a baj, ez azért is van mert már nem emlékszem hogy milyen normálisnak lenni és nem tudom hogy amit én bajnak tartok az igazából normális-e vagy mégnagyobb baj mint gondolom.