Más is érzi ezt?

Éppen ma rakom ki ezt a kérdést új évkor.

20-as éveim elején járok

2021 pontosan a kezdetetétől (januártól) teljes egészében egy szorongással, depresszióval, öngyűlölettel teli évem volt amit egy régi hibám miatt kellett/és kell most is átélnem de kezdem érezni hogy van remény. "Van fény az alagút végén."

Úgy elkezdődött az év kb február,márciusban amikor felkeltem remegés+sírás fogott el (egy régi problémám miatt amit nem tudtam/tudok feldolgozni).

így utólag tudom hogy a depresszió,szorongás,félelem=egy beszűkült tudatállapot amely mindig azt mondja hogy nincs más opció.

2019 januárja körül nem tudtam egy nagyon egyszerű mindenki által elfogadott dolgot elfogadni és kifordultam magamból ekkor jöttek az ordibálások és a súlyos OCD-s tünetek.

Pszichológus+pszichiáter próbált segíteni de sikertelenül pedig én is nagyon akartam hogy sikerüljön. (pszichiáter közölte hogy kórházba kéne mennem).

Utánna 2020-ban köhögtem rengeteget és azthittem a tüdőmmel van a gond borzalmasan köhögtem MINDEN gyógyszert és utánna elmentem tüdőgondozóba ahol 1hónap pipázás után megállapították hogy valójában gyomorsav miatt köhögök - ekkor mondta a tüdőgondozó főorvos hogy menjek az ideggondozóbaxdd (eddig minden orvosnál ahol csak jártam TÉNYLEG minden orvosnál mindenki megjegyezte hogy "Ön tényleg ennyire szorong"?)

Rengeteg fájdalom ért az évek során vannak olyan helyek ahol bizonyos "trauma" és próbálom kontrollálni magamban hogy nem kell félni.

2021májusában nem bírtam tovább pszichiáter felírt egy "rivotril" nevű gyógyszert 7 hónapja szedem amikor bevettem az első 2mg-ot akkora nyugalom fogott el hogy olyat még nem éreztem. (ha beszedem megszűnnek a negatív dolgok: félelem,szorongás,depresszió (ocd nem) és életet "érzek magamban" azt érzem van értelme élnem nem a belső lelki világom akar elgáncsolni hanem érzem teljesen tiszta fejjel (mivel ilyenkor nincs szorongás ami gátolna) hogy minden van lehetőséged, mindig léphetsz, kikerülhetsz és tudsz a gödörből.

Én elfogadtam asszem 2-3 napja egy súlyosabb dühkitörésből hogy nem lehet gyerekem, feleségem.másfél éve kigondoltam egy pszichiáter könyvet olvastam amiből nagyon sokat tanultam köztük ezt: egyedül akarok élni és majd meghalni de előtte beteljesíteni az "önmegvalósítást" maslow piramis legfelsőbb szintjét (tudtam akkor is hogy az ocd miatt nem tudok kialakítani egy normális emberi kapcsolatot sem+introvertált személyiségem miatt)

Itt van előttem még 40 év de totál kivagyok égve és elegem van már mindenből(megfelelési kényszer amit erőltetnek rám, az évek alatt rámrakódott lelki bántalmazás, a rengeteg önvád)

gondolkoztam azon hogy elmegyek valahova egy ilyen kolostorba (nem vallásos kolostorba) hanem egy olyanba ahol az ember egyedül lehet néhány másikkal max, számítógép,mobil minden cucc nélkül.

össze-vissza keringenek bennem az érzelmek egyszer nyugodtabb vagyok és egyszer nem(pl. most de bevettem rá nyugtatót)

nem tudom meddig bírom még vagy hogy mit kéne tennem

azt tudom hogy segít a tudatosság: az életem minden részében amikor tudatosan gondolkodtam,döntöttem akkor mindig sikert értem el.

A családom jó, barátok nem kellenek mert nincs rájuk szükségem, csaj nem kell (felesleges probléma lenne)

Annyi minden van még előttem de nem akarom. nem akarok már semmit. minek élni? termelni,termelni,termelni?

hogy mi a nevem? GDP. ez vagyok ahogy ti is. így lehet lemérni az embert.

kezdem azthinni hogy tényleg egy k*baszott elem leszek ahogy a mátrixba mondja morpheus.

nem tom nincs valakinek kedve beszélgetni erről?

minden ugyanaz a kérdés jön velem szembe mindig. Volt-e értelme hogy a világra jöttem? erre nem lehet válaszolni.

a pszichiátriai papíromra:

F4200 kényszergondolatok vagy rumináció

F21H0 Szkizotípiás rendellenesség (szeretnék erről többet megtudni hogy más aki ebben szenved esetleg privátban pár mondatot leírni erről a dologról.. olvastam róla szinte minden illik rám tényleg. ami durva.