Teljesen egyedül a szorongás ellen: hogy küzdjek meg?

27/N vagyok. Kiskorom óta generalizált szorongással élem az életemet. Részben örökletes a mentális betegség, édesanyám skizofrén volt.

Az elején háttérinformációkat osztok meg, akiket a kérdés érdekel inkább, a második részt olvassa.

1. A probléma a következő: rengeteg erőfeszítéssel, de küzdök ellene. Jártam vagy 5-6 pszichológusnál, pszichiáternél. Szedtem antidepresszánsokat, nyugtatókat, altatókat, stb.

Próbáltam tornát, meditációs zenét. Kiskorom óta rohamokat kapok stresszes helyzetekben, értsd hányok, fogyok, remegek, lezsibbad a karom, napi 4-5 órákat alszom. Nem pánikroham, nem félek tőle, hogy meghalok vagy szervi bajom van. Minden élethelyzet kiváltja, ha chatelek barátokkal, ha emailt írok, ha boltba megyek, csak megtanultam vele együtt élni. Ami másnak egy egyszerű tevékenység, az nekem nagyon nagy dolog. Odáig fajult a dolog, hogy kb. elvesztettem mindenkit magam körül. Alapból nincsenek barátaim, próbálkozom, de lelki szemetesnek néznek. A családom eddig kitartott, viszont az utóbbi időben elfordultak tőlem.

2. A kérdés: Jelenleg tartok ott, hogy teljesen egyedül kell szembe néznem ezzel a betegséggel. Nincs kivel megosztani, nincs kivel beszélni róla. 27 évesen sosem ilyen életet szerettem volna. Anno az egyik pszichiáter azt mondta, hogy az én esetem nagyon egyedi, mert teljesen tudatos vagyok, tisztában vagyok a megoldásokkal, mindennel, mégis szorongok, és hogy ilyet ritkán látott. Egy másik azt mondta, hogy nagyon durván nem látszik, mert a külsőm és abelsőm teljes ellentétben van. A harmadik azt mondta, hogy újra kell építeni a személyiségemet.

A kérdésem afelé irányul, hogy akik egyedül küzdöttek meg az életben, miből nyertek erőt?

Nem fogom feladni, nem hiszem, hogy ez örökre velem lesz. Hiszek abban, hogy minden legyőzhető. Csak egy kis tanácsra lenne szükségem jelenleg.