Mit tegyek, ha utálok gondolkozni?

Legszívesebben elvesznék a semmibe.

Alapvetően lényeges dolgokon gondolkozom már, általában.(A már jelentése: eléggé sokat szenvedtem az utóbbi 2-3 évben, de sikerült rajta változtatni.) És az általában, azért került ide a mondatba, mivel nem mindig sikerül 100%osan irányítani egy eseményt, és mikor ez megtörténik, akkor lefárasztom magam, itt egy példa. Elkezdem mosni a fogam reggel, aztán ha kicsit jobban megnyitom a csapot, az fusztrál, de közben sietek, mert eléggé szorít reggel az idő és van, hogy lusta vagyok állítani rajta, és ez szarul esik, remélem tudtok következtetni, hogy miért.

Igazából, tudom, hogy ez apróságnak tűnik, de nekem nem az, ezért is jöttem tanácsot kérni. Lehetséges, hogy a múltam miatt ilyen nehéz ezeket tűrni, vagy teljesen más okból?,(és nem csak ez az egy példa van, több ehhez hasonló apróság is idegesít) pl. előre látóan gondolkozom és ez is, (ez is hol sikeres, hol nem). Igazából, ezeket a problémákat még megérteném, de hogy szakaszosan jelentkeznek, ez az érdekes és hol erősebb, hol gyengébb, tűnne már el. Miért nem tudok csendben élni? 0 gondolat csak élek.

Ja és azt le sem írtam, hogy kiégetnek sokszor mások,de ugye legyek megértőbb mindenkivel, minden téren, mivel nem csak nekem vannak problémáim,ugye ez az esetek 90%ban viszonzatlan.

És ha valaki/k beszélgetnének velem a schumann rezonanciáról, itt a komment szekcióban, akkor azoknak a véleményét/meglátását ezzel kapcsolatban is várom.