Ha a helyemben lennél, gondolkoznál az öngyilkosságon?

Nagyon hosszú lesz.

Még csak 24 éves vagyok de már sokat szenvedtem. Gyerekkoromban az alkoholista apám megkeserítette az életünket, olyan értelmetlen félelmeket ültetett el bennem amik a mai napig bennem vannak. Anyám sokszor vert és néha apám is, olyan dolgok miatt ami miatt egy normális szülő nem ütné meg a gyerekét. 12 voltam mikor autizmust állapítottak meg nálam. Soha, sehova nem tudtam beilleszkedni. A gimiben volt egy fiú osztálytársam aki lealacsonyító dolgokat mondott nekem meg emelgette rám a kezét. Akkor éreztem hogy szeretem az egyik másik osztálytársamat de nem akart velem összejönni és jól kihasznált 1x. Mára ő már nem érdekel. De akkor összeomlottam és elég durván megvágtam a csuklómat (mai napig ott van a nyoma). Volt egy legjobb barátnőm éveken át, ő is elhagyott 2014-ben. 2012-13-ban mindennaposak voltak az olyanok hogy anyum késő estig dolgozott és az ittas apámnak a negatív dolgait kellett elviselnem, egyszer még le is köpött, arcon, amiért nem hoztam neki oda valamit rögtön mert elaludtam. Amikor meg anyám hazajött hirtelen mézesmázasra váltott. Az egészségi gondjaim is kijöttek 2012- durva görcsök formájában amit szerintem a gerincem miatt mert nagyon görbe meg rossz. De mára szerncsére már nem kapok görcsöt teljesen de volt egy-két nagyon durva eset ami kb. felér egy szülési fájdalommal. 4 évig kapcsolatban voltam valakivel aki csak rossz hatással volt rám , mert ok nélkül agresszív gusztustalan dolgokat mondott idegen emberekre főleg férfiakra és emiatt úgy éreztem hogy nem vagyok neki elég mint nő, hisz mellette voltam + nem volt semmi életcélja. Tavaly tavasszal hála az égnek otthagytam és összejöttem mással de ő meg korlátoz, alárendel stb, de esküszöm még vele is jobban érzem magam mint az előzővel. Oda soha nem mennék már vissza. Tavaly nyáron apám skizofrén lett. Anyámnak plakkok vannak az ereiben ami miatt zsibbad a lába és félek hogy ez csak rosszabb lesz. Én a helyében nagyon félnék! Sajnos nem tisztességes munkából tartom fent magamat.. mert le vagyok százalékolva az aspergeri autizmus meg a testi bajok miatt és az a pénz amit arra kapok hidegvízre sem lenne elég. Elítélhettek de ez van. Tavaly ősz végén az egész ország előtt lejáratódtam egy 100.000 létszámú netes csoportban mert valahova kiraktam egy tök normális videót és belém kötöttek aztán bántottak folyton és végül teljesen megszégyenültem ország világ előtt. Neten nem tudok már hozzászólni semmilyen dologhoz úgy hogy ne írna oda egy ember valami "viccesnek szánt" vagy nyíltan agresszív dolgot 3 percen belül. Valamelyik nap rendeltem kaját és még a futár srác is megismert, mondjuk kedves volt de kicsit furcsa volt a helyzet, na. :D Apám skizofréniája miatt folyton labilis otthon a helyzet és egyre durvább dolgok derülnek ki róla én nekem meg titkolóznom kell amiatt hogy fent maradjon a béke és ne lássam szenvedni mert az nekem nagyon rossz valamiért. Most legutóbb meg a nagymamám (apukám anyja) is felhívott hogy milyen szemetek vagyunk mert nem törődünk vele,apámmal összeveszett, fél órán keresztül hallgathattam a sirámait a telefonba most erre mit mondjak, van nekem elég gondom rossz lehet neki de ne csodálkozzon hogy nem jut rá idő.. Megbeszéltük hogy jövő héten elmegyünk ketten strandra, remélem attól lecsitul és én is kikapcsolódok kicsit. Szóval ja, pluszba most még ő is leterhelt.

Szerintetek a helyemben érdemes lenne elgondolkozni azon hogy kiszálljak mindenből, mert ha még durvább dolgokat mérne rám az élet azt már úgy érzem tényleg nem bírnám ki.

Sajnos nincsen testvérem , egy szobába alszok a szüleimmel (csóró lakás, ne tőlem kérdezzétek hogy ezt 1990 -ben ők miért így tudták megoldani), és régebben mondogatták ha én nem lennék akkor ez meg az.. Félek hogy mi lenne velük ha én csinálnék magammal valamit.

Pedig mostanában napi szinten érzek rá késztetést főleg reggel ébredés után hogy olyan jól aludtam és akkor legalább nem szidott senki nem gondolkoztam semmin, miért nem lehetne ezt örökre, és napközben is bennem van ez az érzés. Egyetlen példaképem van 18 éves korom óta, ő sem természtes halállal halt meg 26 évesen, sokszor az ad erőt hogy képeket, videókat nézegetek róla stb. Tavasszal még tudtam sírni ha valami rossz történt mostmár nem igazán tudok .. fogalmam sincs miért.

Szerintetek jobb lenne nekem ha inkább ... ?

24/N