Mihez tudnék kezdeni magammal és a problémámmal, milyen szakemberhez kellene fordulnom?
Figyelt kérdés
Évek óta szenvedek ezzel az állapottal, néha jobb, néha rosszabb, van, hogy egy időre megszűnik, de folyamatosan visszatér. Így néz ki amikor épp fennáll a probléma: nem tudok aludni. Hullafáradt vagyok egész nap, ásítozom, szenvedek, alig várom az estét, hogy végre lefeküdjek, erre mikor 10 óra 10:30 körül ágyba kerülök, nem tudok elaludni. Miután nagy nehezen sikerül, 3-4-5 óra alvás után felébredek, és az istenért sem tudok visszaaludni. Közben is többször felébredek, de akkor megfordulok és még megy némi alvás, aztán egyszer csak annyi volt, nem tudok tovább aludni. Nagyon gyengének érzem magam, az olyan dolgok, hogy takarítsak ki, menjek el bevásárolni, mind olyannak tűnnek, mintha maratont akarnék futni. Halogatom, halogatom, aztán egyszer csak nincs tovább, mert a hűtő üres, tiszta ruha nincs, és kb. egy szemétdombom ülök. Ilyenkor egy nap alatt megcsinálom az egészet, de utána szó szerint úgy érzem belehalok a fáradtságba, ami nevetségesen hangozhat, meg szánalmasan, de így van. Aztán ott van még az evés. Főzni sincs kedvem/erőm ezért napokig csak zacskós leveseket eszek, aztán ha nagyon megunom rendelek egy pizzát. Havi 1-2 alkalommal ráveszem azért magam, hogy főzzek, tudom, hogy jobb lenne rendszeresen, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem beszélek emberekkel, amikor a bevásárlást intézem is csak az önkiszolgáló kasszát használom, a futárokat is arra kérem, hogy hagyják a kaját a küszöbön. Senkivel nem interaktálok, egyszerűen elfáraszt fenntartanom egy beszélgetést. A régi barátaimmal is megszakítottam a kapcsolatot 5-6 éve emiatt, újakat nem kerestem (már nem is tudnék, nyilván nem is akarok). Az egyetlen ember akivel rendszeres beszélgetést folytatok, az az anyukám, ő minden nap felhív egy órára, és mesél nekem, hogy épp mik történtek vele. Ezt nagyon szeretem, jó hallgatni, ugyan nagyon nem tudok mit hozzáfűzni a beszélgetéshez, de szerencsére ő ezt megérti. Kb. két havonta meg szokott látogatni, olyankor mindig rávesz egy sétára, vagy mozira, vagy valamilyen kinti elfoglaltságra. Különben nem megyek ki a lakásból, ha nem muszáj. Nincs munkám, a nagyapám mikor eltávozott rám hagyta a két lakását, az egyiket kiadtam (anyukám intéz mindent, de a pénzt nekem küldi tovább), és abból a pénzből tartom fenn magam. Úgy érzem, hogy semmi értelme léteznem. Az, hogy élek e vagy halok, nem oszt nem szoroz tulajdonképp semminek és senkinek. Nagyon sokat gondolok arra, hogy megöljem magam, de sajnos nem tehetem. 10-11 éve mikor megpróbáltam, az anyukám teljesen beleroppant lelkileg, úgyhogy amíg ő él, ezt nem tehetem meg vele. Sokszor vannak fizikai jellegű panaszaim is, úgy érzem nehezen veszek levegőt, vagy mintha "fájna" a szívem/tüdőm (a mellkasom kb. középtájt), napi két-három alkalommal elsírom magam, de nem ilyen nagy drámai zokogásban, egyszerűen kifolynak a könnyek ha már nem bírom visszatartani, de teljesen hangtalan az egész. Napközben amúgy általában yt-t nézek, psezek, olvasok, vagy kiülök az erkélyre nézelődni. Szóval már hosszú évek óta így élek, nagyon ritka amikor több energiám van és nem érzem nyomottnak magam, olyankor igyekszem produktív lenni, pl. nagytakarítást végzek, meglátogatom a rokonokat, önkénteskedek (ezt nagyon ritkán, mert amikor van is éppen energiám ilyesmikre, idegen emberek közé akkor sem szívesen megyek). Tehát ez a helyzet, és nyilván ez nem normális, de nem tudom mit tudnék csinálni, főleg ennyi év után. Már teljesen bele vagyok süppedve ebbe az állapotba és ötletem sincs, hogy másszak ki. Gondolom pszichiáterhez/pszichológushoz kéne mennem, de nem tudom ennek mi a folyamata, meg egyáltalán foglalkoznának e velem, mert hát végülis ez csak az én egyéni szoc. problémám, nem hallok hangokat amik azt mondják "Öld meg a szomszéd Irénkét!", szóval társadalmi szempontból ez az egész lényegtelen, és félek, hogy így is állna hozzá egy idegen ha ezeket elmondanám neki. Mindenesetre kicsit jól esett ezt kiírni magamból. Bocsánat, biztos nagyon kusza lett, de azért talán a lényeg érthető.2021. dec. 12. 04:21
1/5 anonim válasza:
Depressziós vagy szerintem,nekem is hasonlo gondjaim vannak.Ha felkeresel egy pszichológust segíteni fog.
2/5 anonim válasza:
Olyan, mintha halogatva lenne az a dolog a bolygón, ami miatt ide születtél, és addig valóban nincs más értelme az itt létezésednek, mint várni, kihúzni valahogy.
Ez a dolog bekövetkezhetett volna akár 2000 vagy 20 évvel ezelőtt is, de késlekedik.
Az teljesen világos, hogy nem vonz téged ez az itteni létforma, nem élvezkedel benne.
3/5 anonim válasza:
Jómódjában veszik meg a macska is. Ez van ha valakinek mindent a segge alá raknak, nincs miért küzdenie, nincs motivációja. Az öledbe hullott két lakás, te meg itt nyafogsz hogy szar az élet. Más egy szaros lakásért gürizik, küzd egész életében, közben azon stresszel hogy tudja-e majd fizetni a hitelét,lesz-e munkája, egészsége a munkához x év múlva. Biztos borzasztóan nehéz lehet neked. További jó vegetálást kívánok.
4/5 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat. Második válaszoló, lehet így van, az utolsó mondatoddal maximális egyet értek. Kedves utolsó, ha neked, vagy valaki másnak adnám az egyik lakásom, aki a "gürizéstől" szenved, nekem jobb lenne? Jobban érezném magam? Éreznék örömöt? Értem amit mondasz, és sajnálom, de mint látod, a pénz egyáltalán nem boldogít (bármennyire közhely is). Amikor kevesebb pénzem volt, sem voltam boldog, ha több lenne sem lennék. Amikor iskolába jártam (ezt tekinthetjük egyfajta munkának szerintem) és kellett volna, hogy legyen motivációm (jó jegyeket szerezni, tovább tanulni stb.) akkor sem volt. 0 ráfordítással zártam ezeket az éveket, azon kívül, hogy az óráimon figyeltem egy percet sem tanultam soha. A tanáraim és a szüleim is folyamatosan bíztattak, mert így is jó (4-es) tanuló voltam, hát még ha tanultam volna, de nem találtam magamban küzdeni akarást soha, semmi iránt. Nem értem azokat akik így ismeretlenül belerúgnak a másikba. Neked az a bajod, hogy nem volt még "szerencséd" pénzügyileg, nem hullott valami nagyobb érték az öledbe (gondolom legalábbis, ha már ennyire élesen ítélkezel) nekem meg az, hogy ezen kívül nem volt szerencsém semmiben. Te sajnálod tőlem a "jó dolgomat", én remélem, hogy te boldog ember vagy. Köszönöm szépen.
2021. dec. 12. 07:07
5/5 anonim válasza:
Nem belédrúgni akartam hanem felnyitni a szemedet. Babusgatást szeretnél vagy őszinte véleményt? Nekem százszor szarabb lapokat adott az élet mint neked és mégis teszem a dolgom, igyekszem valami tartalommal feltölteni a mindennapokat. Ezt a szorongásodat csak úgy tudod legyőzni ha tudatosan feszegeted majd átléped a komfortzónád határait. Amikor ezt megteszed onnantól fog kezdődni az élet. Ez nem azt jelenti hogy ettől boldog leszel. Az élet nem arról szól hogy te boldog legyél. Viszont elkezdesz megtapasztalni dolgokat, ezek gondolatokat, érzelmeket váltanak ki belőled és így tudsz kijönni ebből a leki posványból amiben vagy. A testi tüneteid is azért vannak mert nem élsz, a tested így tiltakozik az életmódod ellen. Vegyél egy funkcionális téli sportruházatot, menj ki egy edzőparkba húzódzkodni, fekvőtámaszozni. Pattanj föl egy bringára, kínlódd fel magadat a havas hegytetőre. Szenvedj, fájjanak az izmaid, fázzon a kezed, ez kell a testnek hogy érezze hogy él. Feledkezz bele a legyugvó nap látványába a ködpaplan fölött. Szívd magadba a hegyi levegőt. Jót fogsz tudni aludni utána. Vagy menj ki horgászni, figyeld a vized, keresd a halmozgásokat, ha elárulta magát a hal akkor próbáld megfogni. Közben csodálkozz rá a természetre, a jégmadár szépségére, ügyességére, a hódok munkájára, a V alakban szálló madárrajokra. Alkoss valamit, fotózz, rajzolj, fess, próbálj verset, zenét írni, fedezd fel hogy mi van benned, ki is vagy valójában. Dolgozz, túlórázz, hajtsd ki a beledet valamiért amit szeretnél magadnak. Nélkülözz, tegyél félre pénzt, valósítsd meg az álmaidat. Ha valamiért megküzdöttél azt értékelni is fogod. Ideje lenne megtapasztalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!