Depressziós vagy?
válasza: válasza:Csak olyan vidékiek vannak, akik vagy földet művelnek / állatot tenyésztenek, vagy csak tanulnak? Mivan, Kérdező, csak nem fővárosi vagy?:D Hallottál már arról, hogy vidéken is léteznek.. boltok.. irodák... szolgáltatók...:D Most arról ne is beszéljünk, hogy csak a szülőknek vannak állataik, magának a válaszolónak nem lehet.
Vagy a kérdés csak 18 alattiaknak szól?
Elnézést, hogy belebarmolok, én küzdök depresszióval, de a válaszok semmiképp sem fognak értelmezhető eredményt hozni.
Nem, uccsó, nem vagyok fővárosi. 40 évig ugyan (nagy-)városban laktam, de akkor is úgy éreztem, hogy városban csak LAKNI lehet, ÉLNI nem. Amint tehát a csemetéim elértek bizonyos kört, húztam vidékre. Ennek 23 éve, és csak azt sajnálom hogy nem korábban léptem meg.
A kérdésemet pedig az ihlette, hogy ezen az oldalon minden harmadik kamasz, vagy fiatal felnőtt depresszióval küzd. Én tudom, milyen városban lakni. Látszólag van, valójában azonban nincs mit tenni pl. hosszú téli unalmas estéken. Az ember (főleg a férfiember) olyan, mint a cápa. Ha nem halad előre, fuldokolni kezd. Ha nincs napi sikerélmény (ha mégoly csekélység is), előbb-utóbb frusztrálja az embert. Gyerekként a nyarakat a vidéken élő nagyszüleimnél töltöttem, és bizony megvoltak a napi feladataim. Apróságok voltak, de sokat jelentettek. Pl zöldet szedni összevágni, darával keverni a kiskacsáknak. Untam, persze, hogy untam ezeket a "penitenciákat", de dagadt a mellem, amikor ősszel hízott kacsát vittem a szüleimnek, melyről a nagyszüleim azt mondták, én neveltem őket.
A másik.; A fény csak a sötétben látszik. Tegnap baromi hideg szél fújt, de persze ilyen időben is ki kell mennem ellátni az állatokat. (Megélnénk állatok nélkül is, mint a legtöbb vidéki, aki inkább a tescóból veszi meg a húst), de én szeretem tudni, mi kerül a tányéromra. Szóval ki kell mennem akkor is, amikor a városi ember ki se dugja az orrát a jó meleg lakásból. De tudod, mekkora öröm bejönni, leülni a kandallóban lobogó lángok elé?
Érted, miről beszélek? Azokról az apró örömökről, ami mind-mind csak akkor éri utol az embert, ha "megszenved" értük. Mert az ember a boldogság keresése közben nem veszi észre, hogy az voltaképpen maga az odavezető út!
Egy városi fiatal hazajön a suliból, tanul, leül a gép elé, filmet néz, haverokkal chatel, játszik, kockul egész estig. Nincs kényelmetlen feladat, nem kell kilépni a komfortzónából, így a VISSZATÉRÉS ÖRÖMÉT se tudja átélni.
-Jean! Szerezzen örömet a macskámnak.
Jean felkapja a macskát, és a farkánál fogva pörgetni kezdi a feje fölött.
-Jena, megőrült? Azt mondtam, szerezzen örömet a macskámnak.
- Tudja, uram, hogy fog örülni a macska, amikor végre elengedem a farkát?
Az ezeréves vicc persze túlzás, de remekül érzékelteti, hogy észre sem vesszük a ránk záporozó áldást, amíg a poklot nem jártuk meg.
válasza:2es vagyok
Tökre megértelek és valamilyen szintig egyet is értek veled. Egyébként magával a kérdés szellemiségével nem is volt gondom, csak az adható válaszokkal, nem túl.. reprezentatív/célratörő, szóval szerintem kevéssé derül ki belőle az amire gondolsz.
Mi a fővárosban lakunk és vágyunk már egy kertes házra, ahol majd magunknak temrelünk zöldségeket meg.. ja, jobban a magunk urai tudunk lenni. Mondjuk állatokat nem akarunk tartani, de a magunk módján valami hasonlóra vágyunk.
Ugyanakkor amiben nem értek egyet, az a generációs különbségből ered. Te 63 vagy, ahogy 4es udvariasan rámutatott a boomer generáció. Én 28, az Y generáció vége.
A legnagyobb különbség a generációnk között a munkához való hozzáállás. Számotokra a munka célként is működik. Számunkra elsősorban csak eszköz, hogy elérjük a célunkat.
és hog ymi a cél? na, ebben már nem vagyunk túl jók, tévelygő generáció vagyunk:D És ez is okozza a nagyfokú boldogtalanságot a generációnkban. Céltalanok vagyunk.
Felnevelni a kacsákat egy eredmény.
De én azt mondom, ha megtanulok faragni és kifaragok egy díszes valamit, amivel esmmit nem kezdek, csak kiakasztom a falra, esetleg eladom fillérekért a neten, az is lehet ugyanolyan jó eredmény, mint a kacsanevelés.
Csakhogy a kacsának haszna van, a faragásnak meg nincs (mm itt hobbiszintű dologról besézlek).
És a boomer generáció ezt pl nagoyn nehezen érti meg: az is lehet jó, és cél, és még pénzt is költhetünk rá, aminek semmi, de semmi haszna nincs a világon. Egy hobbi akkor hobbi igazán, ha nem szolgál hasznot. És hobibk terén a boomer generáció elég szegényes, szóval míg az Y generáció a munkát találja ki nehezen mit akar, addig a boomerek a szabadidejükkel tudnak nehezebben mit kezdeni. Inkább kersnek egy kis munkát amit cisnálhatnak:D na ez a mi generációnknak kizárt, ez az élettelenséggel egyenlő.
Szóval én a depressziót, a boldogságot meg ilyeneket inkább a cél meglétében és milyenségében látom.
És sokkal egyszerűbb kiteljesedni ott, ahol erre van hely és privát szféra. Én pl elkezdtem faragni itt a panelben, de akármennyire is feltakarítok, még hetekig találunk forgácsot utána, a szőnyegről nem is beszélve. Zenéket is rögzítettem egy időben, de az asszony mindig belemászkált a felvételbe, mert csak a nappaliban fér el kényelmesen a cucc.. meg a szomszéd átkopogott, hogy hangos vagyok:D Hát ilyen körülmények között inkább bedugom a fülembe a Netflixet..
Valóban elvileg a boomer generációhoz tartozom, bár fogalmam sincs, miért. Az én születésemkor legalábbis városban) már működött a családtervezés, míg anyámék pl heten voltak testvérek.
Ami a továbbiakat illeti, úgy látszik, nem fogalmaztam elég érthetően. Nem csak a termelő munkát tartom a depresszió ellenszerének, hanem BÁRMILYEN ELFOGLALTSÁGOT, ami komfortzóna időleges elhagyásával jár. Amihez meg kell mozdulni, amihez próbára kell tenni magad. Egyébként ugyanez az ellenszere az önbizalomhiánynak is, ami a te generációdnak egy másik rákfenéje. Hogy a ménkűbe legyen valakinek önbizalma, ha nem csinál semmit? ÖN-magunkban BÍZNI akkor és úgy tanulunk meg, ha látjuk azt, hogy valami(-k)ben jók, urambocsá~ másoknál jobbak vagyunk. És ezt is csak úgy tudhatjuk meg, ha feltűrjük az ingujjunkat.
" És hobibk terén a boomer generáció elég szegényes, szóval míg az Y generáció a munkát találja ki nehezen mit akar, addig a boomerek a szabadidejükkel tudnak nehezebben mit kezdeni. Inkább kersnek egy kis munkát amit cisnálhatnak:D na ez a mi generációnknak kizárt, ez az élettelenséggel egyenlő."
Ebben is igazad van, mert bár én magam 5 éves korom óta bősz horgász vagyok, felnőttként, ha választanom kellett, hogy kőműves mellé menjek délután, vagy a vízpartra, habozás nélkül az első mellett döntöttem. Mondjuk ebben az is szerepet játszott, hogy noha senki sem nyomorgott, aki vinni akarta valamire, az másod- és harmadállást vállalt. Meg az izmaimat is szerettem naponta megmozgatni, és a munkahelyen erre nem igazán nyílt lehetőség. Később a kőművest felváltotta a hétvégi kert, és a házam építése.
Ám szerintem egy dologban nem változott, és soha nem is fog változni a férfiember Neki valami sárkány kell! Otthonát fenyegető kardfogú tigris kell, farkashorda, vagy ellenséges had, vagy árvíz, vagy akármi, ami ellen hadakozva erőn felül teljesíthet. De az is elég volt, ha egy jó évet zárt a földeken, és egész évre megtermelte a családnak a betevőt. Erre a SZÜKSÉG VAN RÁM fillingre ma is ugyanúgy szüksége lenne, de a világ már nem az az epikus hely, ami valamikor oly bőkezűen szolgáltatott lehetőségeket hősies tettekhez. A sárkányok domesztikálódtak, a kardfogú tigrisek kihaltak, farkast legfeljebb állatkertben látni, a háborúkat tömegpusztító fegyverek vívják, a folyókat rendszabályozták, és a betevő megtermelése helyett be kell érnünk az asszonykánk által kezünkbe nyomott bevásárlólista böngészésével. Szóval a nagy tettekre hivatott férfi a számítógép előtt csücsül
válasza:Sárkányok domesztikálódtak XD
A II. vh és 1960 között születetteket hívják boomereknek, mert a háború utáni időkben megugrott a szaporulat. 60-80 X, 80-96 Y, 96-2010 Z, utána alfa. Vagy valahogy így. Utóbbiak már a digitális élethez vlaó viszonyulás alapján megkülönböztetve (digitális bennszülöttek, ilyesmi).
Jjjah, nemigne van már miért harcolni.
És pl említetted a megélhetést. Apámon látom amikor beteg, fáradt, minden baja van, de jön egy autó (karosszérialakatos) akkor menni kell, csinálni kell, mert NEM ÉRTED, HOGY PÉNZ KELL? - mondja. Miközben már akkor is jól megélnének anyámmal, ha nem maszekolna, van neki nyugdíja, nem sok, de nem is kevés.. de ő benne ragadt ebben a küzdeni kell dologban.
Én meg kijöttem friss diplomásan az egyetemen és a kezdő fizum brutót 480 volt... több mint anyámnak és apámnak együttvéve.. és a napi 8 órából 1-1.5öt elkávézgatok, elchatelgetek... pofámról sül le a bőr. Ebből a szempontból még jó, hogy nagyapámnak már nem volt lehetőségem elmagyarázni mit is dolgozok tulajdonképpen és mennyiért. Kiborult volna.
Szóval az, amiért a korábbi generációk keményen izzadságosan megdolgoztak, én gond nélkül összekattintgatom.
Ez persze jó, mert nem kell aggódjak, de másrészről nem kényszerít rá a küzdésre, hisz anélkül is jól megvagyunk. Még plusz kiegészítőmunkát is fölösleges lenne vállalnom, egyszerűen nem érné meg az idő, amit elvesz.
DE van kiút!:D Legalábbis aki fogékony rá, az így is találhat okot a kertben termelésre: Klímakatasztrófa. Előbb utóbb (nem kizárt, hogy még az én életemben) beüt a krach, és a víz és az élelmiszer egyre drágább lesz. Oké, kávé, banán, tengeri hal 2050 után csak emlék lesz, de ezektől még lehet élni, de minden más is drágulni fog. Akkor majd jól jön, ha legalább részben önfenntartó az ember. Beleértve az energiát is.
Napelemes, generátoros, vízvisszaforgatós farm? Gondolom te nem erre gondoltál, de na, az idők változnak:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!