Hogyan mondjam el a szuleimnek hogy szerintem depresszios vagyok?

1, azért ilyet ne jelentésünk ki. Vagy gondolom te boldog vidám tini voltál, igaz? Tini öngyilkosságról sem hallottál még hírből sem?

Egyébként a munka nyomasztása miben rosszabb, csak kérdezem 30 éves dolgozó felnőttként? Az mega. Te nyavajgasod ennyi erővel. Másnak is lehet baja. Bocsánat, csak engem idegesít, hogyha valaki leírja a problémáját miért gondolja ismeretlenül valaki, hogy az semmiség, mintha egy gyereknek csak gondatlan élete lehetne.. hat sajnos nem így van

Kérdezni egyébként a szüleid nélkül is elmehetsz szerintem pszichológushoz sztk-shoz. A legegyszerűbb ha háziorvoshoz fordulsz és o ad hozza beutalót, ez a legegyszerűbb módja elvileg.

A szüleidnek megpróbálhatsz beszélni, hogy hogyan érzed majd az utóbbi időben és szeretnél jobban lenni. Előfordulhat, hogy ok sem vesznek komolyan.

Emlékszem engem sem vett anyám komolyan amikor hetekig csak sírtam kb. Aztán felnőttként valahogy ez eszébe jutott és o maga kérdezett róla, vagy 15 év elteltével... hogy mennyire bántja. Mondom lol.. már túltettem magam rajta.

Tudod ki nyavalyog? A kérdező, de én nem xD. Nem írt semmi konkrétumot, gondolom nem véletlenül. És leírtam egyértelműen, hogy de bizony meg tudom érteni a fiatal kori depressziót is, bizonyos esetekben. Az pedig nem depresszió, hogy kamaszodok, nem adnak pénzt cigire, szakított a pasim meg ilyenek... Ezért hiányoltam a konkrétumot, hogy pontosan mi is bántja a kérdezőt, amit nem írt le.

Te pedig az a fajta ember vagy, akivel szemben majd a gyereke bármit elérhet egykis hisztivel mert ugrani fogsz mert a te szüleidet nem érdekelte, hogy sírsz. Viszont lehet épp így váltál emberré, mert kénytelen voltál megoldani a problémáidat.

Akkor sem valós az sem amit mondasz, nem kell erőszak hogy valaki maga alatt legyen.. és ha ami neki most nehéz, neked kívülállónak nem az, akkor mi van? attól ő még élheti meg azt mélypontnak. Az emberek nem egyformák.

Egyébként az is baj szerintem, hogyha amikor az embernek gondja van, nem veszik komolyan. Vagy nem tudja emiatt senkinek sem elmondani, mert ez a reakció.

Igen, lehet hogy sima kamaszokra jellemző hangulatingadozás, ilyenkor dolgoznak a hormonok.

De én például szeretnék olyan szülő lenni, akinek -ha nyilván nem is oldom meg helyette..-, de el tudja mondani, ha bántja valami. Sok esetben már ez is segít, ha nem néznek h*lyenek.

(És igen, én például utána semmit nem mondtam el otthon, mert feleslegesnek tartottam. Vágod, hogy ez mennyivel jobb. Attól meg nem félek, hogy elkényeztetném majd a gyerekemet, ha lesz, nyugi. Húgom pont ilyen volt szüleimnél: hisztivel bármit elért.. Szóval van aranyközépút is, a másikra figyelés nem egy rossz dolog, ha meghallgatod. Nem kell egyik oldalra sem ennyire elbillenni.