Akik meggyógyultak egy betegségből, azok hogyan nyugtatják magukat, hogy nem esnek vissza?
Súlyosabb depresszióban (időnként pszichotikus epizódokkal keverve) és kényszeres zavarban szenvedtem pár évvel ezelőtt. Nyilván nem egyik napról a másikra lettem jobban, de fokozatosan javult a helyzet, a kognitív terápián sikerült kiépíteni olyan sémákat, amelyek elősegítettek a javulást. Utána elmentem egy pszichológushoz (vele csak informatív módon közöltem, hogy depressziós voltam), akivel a munkahelyi és kapcsolati problémáimat akartam átbeszélni, hiszen már kvázi teljesen jól működtem a mindennapokban. Viszont nagyon izgalmasnak tartotta az akkori depressziómat, túl sokat kérdezett, túl sokat beszéltetett, és mintha felsértette volna azokat a sebeket és újtratraumatizált volna. Szerencsére jól vagyok, ugyanakkor elkezdtem szorongani, hogy mi van, ha visszaesek? Soha többé nem akarok abba az állapotba kerülni, amikor gyakorlatilag összepisiltem az ágyat, mert nem volt erőm elmenni a mosdóba. Lehetséges, hogy olyan dolgot érintett, ami lebontotta a terápián felépített sémáimat.
Akik meggyógyultak valamilyen mentális betegségből, azok nem félnek, hogy egyszer visszaesnek?
Elmondtam neki, hogy szerintem nem kellene ezzel foglalkozni, és ő azt válaszolta, hogy szerinte viszont segíthet, ha beszélek erről, mert oldhatja a jelenlegi kapcsolati gondjaimat. De nem segített, sőt.
Valóban esettanulmányként kezelne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!