Talán lehettem volna pszichopata is? Miért nem lettem végül az?
Nem nagyon szoktam ide kérdéseket kiírni, de valamire nagyon kíváncsi vagyok...
Mostanában egyre inkább mozgat az, hogy legyen önismeretem, szeressem és ismerjem magam.
Kegyetlenül durva gyermekkorom, és tinédzserkorom volt, amit már úgy nagyjából sikerült feldolgoznom pszichológusi segítséggel, de talán annyira mélyen vannak bennem ezek a traumák, hogy teljesen soha nem fog sikerülni.
Mostanában próbálom magam kívülről látni, belelátni az emlékekbe jobban, és eszembe jutott valami.
Azthiszem láttam, vagy egy podcastból hallottam, hogy a pszihopatáknál vagy valamilyen elmebetegségben szenvedőknél van 3-jelenség, ami megfigyelhető gyermekkorukban, ami nálam is ugyanúgy megfigyelhető volt.
Az ágybavizelés, de nem egyszer kétszer, hanem sok éven át. ( Nekem ez 10-éves koromig tartott)
A gyújtogatás, ez nálam kóros volt... Leégettem a konyhánkat, a kanapénkat, égő papírrepülőket dobáltam, tulajdonképpen okozhattam volna ezzel sokkal nagyobb bajt is, de valahogy mindig elkerültem a nagyobb veszélyt, viszont egész nap a tűzzel játszottam évekig...
Állatkínzás... Kisebb állatokat kínoztam, bogarakat, férgeket, pókokat. Leginkább tűzzel...
A kutyámat is kínoztam, eddig tagadtam, de bekell vallani, kínoztam, nem tűzzel azért, nem okoztam komoly sérüléseket neki, de bekell vallani hogy sokáig kínoztam szegény állatot.
Meg is halt, nem a kínzásomtól, de hozzásegítettem a halálhoz, folyton megszökött miattam, utált velem élni. Néha cirógattam, ölelgettem, aztán meg csak ütöttem-vertem őt, az arcába dobáltam dolgokat, befőttes gumitól nagyon félt, és én egész nap azzal fenyegettem...
Még emlékszem arra is, hogy sajnos ezért külön vettem egy csomag erősebb befőttes gumit. :( Elképesztő bűntudatom van még ma is vele kapcsolatban.
Nyilván, mindezt egy szörnyen elhanyagolt és testileg-lelileg bántalmazott, szexuálisan is bántalmazott gyerek tette.
Viszont felnőtt koromra megváltozott minden. Imádom az állatokat, félek a tűztől, nem vagyok erőszakos. Szeretetteljes vagyok, lett családom (férjem)
és bár ugyan nem dolgoztam fel az összes problémám még, de teljesen rendezett az életem.
Dolgozom, tanulok, felelősségteljes lettem.
Hogy fordultam át, hogy lettem mégis jó, és nem bűnöző vagy gyilkos, ha egyébként semmi se változott, a fordulat időpontjáig?
Tehát úgy értem, hogy mindig vertek, nem közvetlen családtag bántalmazott szexuálisan, de az is fentmaradt, ugyanúgy szegény voltam és ugyanúgy nem kaptam szeretetet, mégis egynap már nem égettem a cuccaimat (a tűz szeretete minimum 16-éves koromig fent állt) már valamiért lettek céljaim ami addig egy darab se volt... Elképesztő magányosnak éreztem magam, többször akartam öngyilkos is lenni, és egynap ezt mindezt elvágták nálam, és többet nem akartam öngyilkos lenni, és nem éreztem úgy magányosnak magam inkább reményekkel telinek. Pontosan nem tudom megmondani, mikor következett ez be, de arra tisztán emlékszem hogy ez nem egy folyamat volt, és nem egy élmény váltotta ki mint pl hogy szerelmes lettem, mert nem lettem... Mintha minden egy nap alatt történt volna, és onnantól fogva tettem is valamit magamért, nem csak folyamatosan sülyedtem a mélybe.
Egyáltalán lehetséges ez? Lehet csak az emlékeim tréfálnak meg, és inkább mégis egy folyamat volt? Volt valaki hasonló cipőben?
Mielőtt erre irányuló kérdések záporoznának, a felelősségrevonás megtörtént, ugyan sokáig kellett dolgoznom rajta az orvosommal, de végül megléptem, és elindult az ügy.
Köszönöm a válaszokat!
A bántalmazott gyerekek gyakran bántalmaznak más gyerekeket vagy állatokat, és igen sokszor ágyba is vizelnek. Szegénykém, nem csoda, hogy így reagáltál félelmedben! Ennek az egésznek viszont semmi köze a pszichopátiához, vagy a szociopátiához, felejtsd el! A pszichopaták bűntudat nélkül használják a körülöttük lévő embereket, és egyfajta agyi defektusról van szó, ami miatt képtelenek az empátiára. Ha menhelyről van a kutyusod, és igazán szereted, akkor szinte kizárt, hogy pszichopata vagy. A szociopaták pedig pont attól szociopaták, hogy társadalomellenesen viselkednek. Vagyis felnőtt korukban is gyújtogatnak. Ez leginkább azért van, mert az a biokémiai folyamat, ami egy normális személyiségfejlődés során végbemegy (most speciálisan a felelősségvállalást érintve) az náluk nem történik meg. A gyerekek még nem igazán tudnak felelősséget vállalni, sokszor láthatjuk is, hogy a 18-19, de néha még a 21-22 évesek is felelőtlenebbek (nem tudnak a pénzzel bánni, nem tartják be a határidőket, nem mennek el a megbeszélt helyszínre a megbeszélt időpontban és így tovább). Nem akarok nagyon belemenni az idegtudományba, de ez dióhéjban azért van, mert fiatal felnőttkorig még fejlődésben van köztiagy és a limbikus rendszer, ami az indulatkezelésért is felel. A szociopatáknál zavart szenvedett ez az egészséges fejlődés, azaz nem tudott végbemenni. Ezért gyújtogatnak és felelőtlenek felnőtt korukban is. Az egy hatalmas tévhit, hogy ritka az ágybavizelés vagy az "állatkínzás", igazából a gyerekek játékból és érdeklődésből is szoktak rovarokat "bántani", mi gyerekkorunkban például a hangyákat égettük. Azon a szerencsétlen kutyán pedig gondolom azért vezetted le a frusztrációidat, mert nem volt kin. Ez meglepő, de sok elhanyagolt, bántalmazott gyerek csinálja.
Nem viselkedsz társadalomellenesen: gratulálok, ez azt jelenti, hogy egészségesen fejlődött az agyad, és normálisan végbement a személyiségfejlődésed!
A traumáinkról pedig nem tehetünk, azt viszont befolyásolhatjuk, hogy mennyire erősen törnek elő a rossz emlékképek és az ahhoz kötődő fájdalom.
Hm, érdekes! :)
Sok érdekességet írtatok, köszönöm a válaszokat! Kicsit okosabb lettem! :)
Igen, rengeteget változtam, mostanra már elképzelhetetlen lenne tőlem az a viselkedés, mint régebben. A kutyámat imádom, nem is tudom létezik-e az enyémnél elkényeztetettebb eb.
Fontos volt nekem ez a kérdés, és ennek az egész helyzetnek és a történteknek a feldolgozása, mert szeretnénk gyermeket vállalni, és lelkileg teljesen sérülten, önismeret nélkül nem szeretném bevállalni. Nem szeretnék neki is egy szörnyű gyerekkort okozni.
Kicsit jobban összeállt a kép. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!