Hogyan sikerült legyőzni a félelmeiteket?

Egy elit középiskolába jártam, ahova teljesen önerőből jutottam be. Az oktatás során volt egy tanár, aki a hallgatókat arra kényszerítette, hogy különórára járjanak hozzá. Mivel alapvetően egy szegény családból származom erre természetesen nem volt lehetőségem és ez akkor (2008-2012) volt 4500 Ft/45perc magyar irodalomból és természetesen legalább heti 2x2 órát kellett volna hozzá járni.

Mivel nem mentem ezekre az órákra ezért ahogy és ahol lehetett megalázott. Lehet bagatelnek tűnik most de én nagyon rosszul éltem meg ezeket a dolgokat, mondok pár példát: 10 oldalas fogalmazásokat kellett felolvasnom a 40 fős osztály előtt (csak nekem) és persze bármit írtam gúnyosan kinevetett; heti 4-5 alkalommal szóban feleltem, sorra kaptam az elégteleneket. Teljesen elszeparált az egész osztálytól; vagy a leghátsó sorba ültetett és meg sem szólalhattam vagy pedig előre, ahol pedig meg sem mozdulhattam. Közben kavart a testnevelés tanárral, aki hasonlóképpen alázott, üvöltött velem a fél iskola előtt stb.

Emiatt az érettségi után nagyon nehezen tudtam magam összeszedni és különböző okok miatt segítségre sem számíthattam senkitől. Mostanra nagyjából sikerült (legalábbis eddig úgy tűnt). A munkám miatt lehetőségem lenne visszamenni havi 1-2 alkalommal ebbe a középiskolába viszont ha csak a közelébe megyek akkor ezek az elfojtott érzelmek és emlékek egyből előtörnek és görcsbe rándul a gyomrom. Pedig tudom, hogy kellene ez, hogy szembe tudjak nézni a félelmeimmel de egyelőre nem nagyon megy. Volt már veletek hasonló? Ti hogyan látjátok ezt a helyzetet?