Hogyan vegyem rá magam, hogy jobban bízzak a terapeutában, aki kezel?
Nem megy a terápia, mert nem tudom elengedni magam. Nem bízom valahogy eléggé a terapeutában. Mindig úgy érzem, hogy nem jó helyről próbálja megoldani a dolgokat, nem "érez rá", milyen vagyok valójában, ő pedig azt mondja, hogy azért nem halad a terápia, mert nem hagyom.
De jártam már korábban is terapeutához, sokáig. És az se használt igazán, sőt, még diagnózist se kaptam - sok évet kellett eltöltenem szakembereknél, mire megtudtam, mi bajom van. És hát mellette irtó drága. Nem bírok nem arra gondolni ilyenkor, hogy mennyire megy a pénz.
válasza:Mindennek megvan a maga módja
Nehéz persze, de a javadat szolgálja, és ahogy írod: a pénztárcád.
Neki a munkáját , de neked az életed könnyítheted meg vele.
Szedd össze a gondolataid, mit mondj, és hogy mit miért ne mondanál el. Korábban sem nyíltál meg eléggé?
Itt magadat kell adnod, nem 100,hanem 200%-ban , őszintén.
Segítesz neki azzal is ha elmondod amit amúgy nem mersz, és fogalmazz úgy, hogy tudja merre kell "benned" haladni.
Amúgy bocsi, de "mi bajod" van?
válasza:
válasza:Mért, milyen diagnózisod van? Te választottad a terapeutát? Mire alapozva döntöttél mellette?
Ha nem szimpatikus, nem tudsz megbízni benne, váltani kell. Olyat kell keresni, aki bizalmat ébreszt benned. Azért nem mered elengedni magad, mert félsz a változástól. A régi pocsolya ugyan rossz, de legalább ismerős, biztonságot jelent számodra. Ha pedig beengeded magad egy terápiába, azzal vállalod, hogy új, ismeretlen vizekre evezel, másképp viselkedsz, és amellett felvállalod a negatív oldaladat egy idegen ember előtt. Egy jó terapeuta olyan légkört tud kialakítani, hogy ez neked ne legyen rossz, ne érezz szégyent, ne félj attól, hogy rosszat gondol rólad, épp ellenkezőleg: kifejezetten jó élmény, hogy van egy bizalmasod, akivel mindent meg lehet beszélni anélkül, hogy ítélkezne feletted.
(Privátban elküldhetnéd a honlapját, ha van neki, kíváncsi vagyok, rám milyen benyomást keltene a magáról beállított kép.)
válasza:#1-2: Nem megnyílni nem merek. Nagy gyakorlatom van a megnyílásban (többek között itt, ezen az oldalon is azt teszem). Nekem azzal van a gondom, hogy mindig úgy érzem, hogy nem a lényegről beszélünk.
Borderlineos vagyok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy úgy érzem, hogy van egy "belső énem", aki tehetséges (tényleg az vagyok amúgy több mindenben) és szenvedélyes, és ki akar szabadulni, de nem tud vagy nem mer, mert önvédelemből (trauma és korai rossz visszajelzések miatt) magára vett egy visszafogott, kedélyes viselkedést. Amikor terápián vagyok, akkor ezt levetkőzöm, és keserű vagyok és frusztrált. De egyik se az igazi énem. Akkor érzem magam igazán elememben, amikor meg tudom mutatni magam valamiben, amiben jó vagyok. Amikor flow-ba kerülök, amikor szenvedéllyel élek.
És az idegesít, hogy a terápiák sose arra fókuszálnak, hogy ezt a belső erőt hogyan találjam meg, hogyan kerüljek közel önmagamhoz, vagy hogyan integráljam ezeket az ál-részeket. Mindig az az érzésem, hogy nem hisznek nekem, amikor elmondom, hogy ez a valódi énem létezik valahol mélyen, és a frusztrációmat az okozza, hogy a környezetem miatt elfojtottam.
Valahogy úgy képzelnék el egy ideális terápiát, hogy azt a feladatot kapom, hogy jegyezzem le azokat a triggereket, amik kiváltják ezeket a gondolatokat, meg nézzük meg, játsszuk el azokat a helyzeteket, amikor így érzem, esetleg ellazult állapotban kerüljek valahogy kapcsolatba ezzel az idealizált énemmel.
Amúgy lehet az is, hogy utolsónak van igaza, és egyszerűen nem terápiára van szükség. Biztosan tudom, hogy gyógyító hatása lenne rám annak, ha sokkal több időt töltenék emberek között, akik között jól és biztonságban érzem magam (szinte állandóan egyedül vagyok. Nem tudom, hogy csinálom, de valahogy sosincs állandó társaság, aki körülvesz.) De ezt ebben a korban (30 leszek lassan) már nem tudom, hogy tudnám megoldani. Tulajdonképpen azt érzem, hogy most állok készen a késő kamaszkorra. Nekem az kimaradt. Olyan, mintha kispadról néztem volna végig a kamaszkort és a fiatal felnőttkort, nem mertem "belépni a pályára". Most nagyon szeretnék, de ezen már mindenki túlvan. Mégse mehetek oda 16-18 évesekhez, hogy "figyu, én ugyan már idősebb vagyok, de kimaradtak ezek a dolgok, lógjunk már együtt, vagy hívjatok már el házibuliba". Ez hiányzik igazán, hogy legyenek olyan helyzetek, amikor barátok között vagyok és elengedhetem magam. És együtt utat találunk a felnövéshez.
válasza:Neked nem volt már itt kérdésed véletlenül? Ott is leírta valaki hogy kigondolta magának a kezelési tervet de a pszichológus nem fogadja el, nekem meg továbbra is az a kérdés, hogy nem-e az áll fent hogy mindent jobban akarsz tudni a szakembernél és lerázod a kezelést.
Amúgy
1) Mondtad a terapeutának hogy nem "érez rád"?
2) Mondtad neki hogy mire van szükséged?
válasza:Borderline személyiségzavarnál hosszú évek (4-5 év) analitikus terápiája jelenthet teljes gyógyulást. Biztos vagy benne, hogy borderline vagy? Amit leírtál, az alapján nekem ez nem egyértelmű. Fontos, hogy a terapeuta személye nem minden esetben kompatibilis Veled! Ne egy terapeutát keress, hanem keress egy olyan terapeutát, akinél azt érzed, van értelme annak, amit csináltok. Hidd el, hogy ilyen is létezik! Továbbá olyan embert keress, aki arra a területre van leginkább specializálódva, illetve szeret az adott típusú esetekkel foglalkozni. Véleményem szerint a legtöbb terapeuta egy-két típusú esetnél kifejezetten tehetséges, és átlátja a problémát a tankönyvi definíciókon túlmutatóan (vélhetően személyes érintettség miatt) , kvázi "ráérez" a dolog nyitjára, ebben az esetben igazán hatásos tud lenni a terápia!
Egyébként nekem is volt hasonló élményem, mintha a kora gimnáziumi énem hiányzott volna, és emiatt túlzottan gyerekesen és romantikusan viselkedtem mondjuk egy későbbi kapcsolatban, aki erre éppen vevő is volt egy ideig. Egyszerűen azt éreztem, hogy ezt az űrt csak így vagyok képes betölteni. Aztán utána sokáig nem tudtam semmivel pótolni őt, s nem is tudtam, hogy miért. Akkor ez egyáltalán nem volt tudatos számomra, de miután tudatosítottam, könnyebb feldolgozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!