Pszichológushoz kellenne fordulnom jelenlegi lelki problémám miatt?

Sziasztok! Érdekelne véleményetek-tanácsotok személyes témámmal kapcsolatban!

21 éves 158cm és 54kg-ös lány vagyok, gondolom megkérdőjelezed hogy ez az adat miért olyan fontos, nos megprobálom egyértelműen és érthetően összefoglalni.

Történetem akkor kezdődött mikor párom rosszul fogalmazott meg egy mondatját felém, illik tudni hogy sajnos vagy nem sajnos hiper érzékeny vagyok, akár csak a szerelmem, ebből következik az természetesen hogy a viták nem kerülnek ki minket az egyszer biztos. Akaratlanul is félre értettem a kijelentését, ami így hangzott el a szájából: többet kellenne mozognunk/mozognom. Fent említett információk most jönnek kapóra hiszen mikor ezt mondta már sajnos 65kg voltam. Tisztába kell lenni azzal hogy mindig nádszáll vékony voltam, legtöbbször csak 56kg-ot ütöttem meg, se többet se kevesebbet. Valamilyen oknál fogva hanyagolni kezdtem_kezdtük a sportos élet érzést, ennek köszönhetően pedig értelemszerűen piszok könnyen szaladtak fel ránk a killiók. Itt már a nemi életünk sem volt éppen kielégítő, régen mindig felfalt napjában többször is, ennél az időszaknál pedig leginkább én kezdeményeztem hanem tettem volna, nem lett volna köztünk túl sok fizikai kontak. Felújítás is itt volt a nyakunkon ami igen csak nagy frusztráltságot nyomot ki kapcsolatunkra, különböző komplikációk merültek fel, mint például hogy nem volt szakember, hiába kerestünk akik jöttek körülbelül mentek is. Próbáltam társamban tartani a lelket, hogy pozitív tudjon maradni, kitartásunk pedig idővel meg is hozzta gyümölcsét.Valahányszor el mentünk a közértbe vásárolni valami kis főzni valót, fel figyeltem arra hogy tőlem sokkal vékonyabb, csinosabb hölgyeket pásztázik a szemével, ami meg kell hagyni nem esett jól, semmilyen formátumban. Itt határozttam el hogy le fogok adni ha török ha szakad. El kezdtem szépen egészségesebb élet formát képviselni, nem mondom hogy könnyű volt változtatni a megszokott szinte már rigójákon de sikerült, persze közre játszott az is hogy időközben kiderül hogy élettársammak reluxa van, ebből kiimdulva már egy csomó "káros" tartalmú étel kieesett alapvetően is. Beiktattam naponta többször itthon elvégző edzésem, vitamin szedésem minek köszönhetően szépen lefogytam egész 54kg-ig, igen ám de itt jön egy hatalmas csavar az egészben.

Mániákusan elkezdtem félni sőt szorongani szószerint azon hogy mikor fogok akár csak egy dekagramot is újra felszedni, ezáltal ha éhes voltam hanem folyadékot folyadékkal fogyasztottam, nem ettem csak napi egyszer, jó sokat edzettem, gyorsétteremről, édességekről álmodni sem mertem. Egy falat kocka csokit nem tudom mostanra már lenyomni a torkomon, annyira tartok attól hogy újra meghízhatok. Egyetlenemmel leültünk ezt az egész mindenséget tisztázni, mondta hogy nagyon sajnálja hogy még nézett néha egy két jó vágású nőt, és hogy elvileg azért nem ért hozzám, mert nagyon nagy volt benne a stressz érzése, még a munkahelyi problémák is csak tetézték az egészet. Viszont feltünt hogy miután lefogytam jobban kíván, gyakran mászik rám mint annak idején. Ennek tudatában pedig még jobban ráálltam a fogyás folyamatra már szinte rögeszmének élem meg, ami saját szemszögéből ítélve nem éppen a legegészségesebb. Válaszaitokat előre is köszönöm szépen!