Velem van a baj,vagy másokkal? Ez így normális?

20 éves lány vagyok,és úgy érzem nincs szükségem barátokra. Párom van vele foglalkozom meg a szűk családdal,a többi ember egyáltalán nem érdekel. Általános iskolában volt pár barátnőm ,de mindegyikkel megszakadt a kapcsolat mert kifogásolták a viselkedésem. Középiskolában is volt egy barátnőm de vele folyton veszekedtünk, hazudozós volt, nem tisztelt. (Szerinte fordítva volt) vele én szakítottam meg a kapcsolatot mikor eljottem a suliból. Most egyetemre járok, itt is rengetegen vagyunk, de mégis egy ember sincs akivel úgy érzem egy szintén lennénk,vagy egy hullámhosszon. Nem szólok senkihez,nem érdekel senki,rengetegszer idegesitenek,hamar kiismerem őket. Általában olyanokkal jöttem ki akik a baratsagunkban inkább az alárendelt szerepben voltak,vagyis én voltam a domináns úgymond a baratsagban ,nem szeretem ha elnyomnak. Volt pár lány év elején aki szimpatikus lett volna,de más társaságba mentek,és ez rosszul esett ,azóta annyiban hagytam ,nem közeledek felé. Szeretek a középpontban lenni ha mindenki velem foglalkozik,de en nem akarok nyitni senki felé,meg sokszor idegesít ha látom mások hogy elvannak. Most is hívtak bulizni, de egy olyan társaság akik szerintem gyerekesek hozzám,hazugsággal lemondtam. Velem van a baj,vagy másokkal? Nemtudom lenne e szükségem valamilyen barátnőre vagy sem, nagyon nehéz találnom olyat aki megfelel nekem és csak velem foglalkozik nem egy másik társasággal. Igen,birtokló vagyok minden szerettemmel ha voltak barátaim azokkal is,szerintem ezzel nincs baj. Valahogy most is szerencsétlen voltam hogy nem ültem oda év elején vagyis nem volt hely amellett aki szimpi lett volna és ők már pár nap alatt klikkesedtek ott a hátul ülő lányok én meg kimaradtam. Nem az én hibám úgy érzem,szerencsétlenség. Van valaki aki ugyanígy van vagy volt? Szerintetek van azzal baj ha nincsenek barataim? A tavalyi szulinapomon is 1 ember írt,az is a volt tanárom. A párom az egyetlen meg anyukám akivel beszélgetni tudok.