Borzasztóan szorongok a kortársaim előtt, mit tegyek?
Sziasztok! 18/F vagyok. Találkoznom kell holnap egy ismerősömmel akivel nagyon-nagyon régóta nem beszéltünk, viszont ismerjük egymást. Olyan elintézni valóm van ami miatt muszáj vele találkozzak, szóba álljak, kommunikálnom vele akár órákig. Elképesztően szorongok miatta. Félek hogy beszólogat majd nekem, vagy hívja magával az ő barátait és akkor már többen fognak velem bunkózni, én meg egyedül leszek. Valószínű hogy pont a szorongásom fogja elrontani a baráti hangulatot és ebből fakadóan lesznek kellemetlen pillataim.
Erre a problémámra rövid távú megoldás kéne, tehát a pszichológus kilőve (egyébként is járok pszichológushoz, de még nem elég régóta a probléma megoldásához) alkoholt nem fogok inni mert nem rég, három hónapja hogy nem ittam semmilyen italt, de előtte viszont napi szinten vedeltem szóval még biztos nem fogok újra fogyasztani nehogy visszaessek. Nincs ismerősöm akivel mehetnék. Mit tudnék csinálni?
#1 a szorongás irracionális félelmet, nem kell megindokolni.
#2 egyáltalán nem voltam alkoholista, másrészt ez a szorongás végigkísérte az életem. Nagyon sokat bántottak, durva megjegyzéseket tettek rám a suliban még általános hetedikben/nyolcadikban
én ezeket nem tudtam kivédeni. Különös a tesióránkat izgultam annyit, mert ha kosaraztunk vagy fociztunk és ha valamit elronottam akkor mindneki leb@szott, és kiabált velem. Nagyon kínosan szégyeltem magam. Gonoszak voltak velem, kiahasználták az ügyetlenségem avval hogy hogyha oltogatnak miatta akkor ők jobbnak tűnnek. Volt hogy engem választottak meg egy kosár csapatba, és lány elkezdett kiabálni, síránkozni hogy miért pont őt? Dehát ő fogyatékos. Legszívesebben elsírtam volna magam. Kemény időszak volt. Valószínűleg ezek a tapasztalatok ébresztették fel bennem ezt a félelmet, nem az alkohol. Biztos nem.
Napi szinten ittál. Ez alkoholizmus, hiába tagadod le magad előtt! A függőséged oka pedig pont a kezeletlen elnyomottság. Kiutat kerestél, mert nem tudtál felül kerekedni és a tehetetlenséged ebbe fojtottad..
Amúgy felnőtt fejjel sokan kérnek elnézést gyerekkori beszólásaikért. Változunk, érünk. Lehet a legnagyobb gyökér is normális azóta! Én még mindig azt mondom, hogy tök jó lesz!!! Ha fel is hozza a témát én leráznám azzal, hogy úr isten, te még mindig itt tartasz szellemileg?? Többet néztem volna ki belőled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!