Szerintetek mit lehetne még tenni a szorongásos betegségem ellen?

Sose gondoltam volna, hogy ezt gyakori kérdéseken fogom kitárgyalni idegenekkel, de hátha tud valaki tanácsokkal ellátni. Az én problémám 3,5 évvel ezelőtt kezdődött. Alapvetően teljesen egészséges voltam mind lelkileg-mind mentálisan már kiskamasz koromban-sőt anno a tanáraim versenyeken mindig engem küldtek be a döntő pillanatba mivel elbírtam a nyomást. 15 éves koromban azonban ez megváltozott. Elképesztő mértékben elkezdtem szorongani iszonyatosan jelentéktelen dolgokon-először, hogy végig tudok e csinálni egy nyári munkát, aztán nonstop agresszív képek jártak a fejemben, egész nap megállás nélkül rettegtem attól, hogy egy ismerősömet bántalmazzák, majd attól, hogy megbukok valamilyen tárgyból. Felkerestem pszichológust, de sajnos kialakult közben krónikus fájdalom szindróma. Volt, hogy napi többször hánytam és egy ideig nem tudtam még egy napot sem szülői segítség nélkül végigcsinálni, hónapok estek ki az emlékezetemből amikor egy percre sem tudtam megnyugodni. Számtalan orvosi kivizsgáláson is voltam, de csak egy inzulinrezisztenciát állapítottak meg nálam. Aztán elkerültem egy csodálatos pszichiáterhez aki segített fejben rendbe tenni pár dolgot egy ideig javult az állapotom. (igazából nem volt ez se jó, de csak heti 2szer terített le olyan mértékű szorongás hogy az ágyból sem tudtam kikelni.) Egy fél éve megint minden rosszabb. Elkezdtem gyógyszert szedni, de mivel figyelemzavaros vagyok, sok nyugtató nem hatott, ezért escitalopramot szedek de csak minimális javulást érzek. Sportolok, relaxálok, terápiára járok de a testi fájdalmaim már olyan mértékűek, hogy teljesen tönkretettem a saját szervezetemet. Hol a hátam, hol a hasam, de igazából akármim tud fájni.Olyan érzésem van, mintha megerőszakolnám a saját testemet minden egyes nap. A pszichiáterem szerint biológiailag egyszerűen nem tudja kidobni a szorongást a szervezetem mint ahogy a legtöbb embernek, ez az ADHDs tünetekkel függ össze. Tanácstalan vagyok, hogy mit csinálhatnék még, hiszen nemrég lettem 19 éves és az életemből sok évet erre csesztem el. Egyébként ha nem lennének a beteges fóbiáim régről, teljesen normális életem lenne-mindenki körülöttem normálisnak tart, sőt elég jó tanuló is vagyok. Az érzelmi traumák nem érintenek annyira érzékenyen, például szerettem halálát is jól kezeltem. Érdekes, de a legtöbb dologgal kapcsolatban magabiztos is vagyok és a felmerülő problémák megoldásával nem szokott gondom lenni. Azt hittem, ahogy felnövök ez el fog múlni de rettentően szenvedek ettől az egésztől már évek óta. Szégyenlem is a dolgot, de mostanra már elfogadtam, hogy nem mindent tudok befolyásolni. Valakinek van esetleg valami tanácsa hogy mit kéne még tennem az ügy érdekében és hogyan lehet legyőzni a fóbiákat? Nagyon megvisel ez a sok fizikai fájdalom és hiába álltam a probléma legyőzéséhez évekig vasakarattal, mostanra kifogytak az energiáim. Előre is köszönöm a válaszokat.