Nem figyel arra amit mondok, és mindig magára tereli a szót. Lehet a depresszió következménye? Úgy érzem mintha lelki szemetes lenném

A barátnőmnek (1 éve ismerem) a kezdetektől fogva voltak mentális problémái, ahogy nekem is, részben emiatt lettünk jóban...viszont már az elején is éreztem, hogy én állandóan meghallgatom, érdeklődöm iránta, meglepem őt, programokat szervezek stb., ő pedig sosem kezdeményezett semmit. Ezt be tudtam annak, hogy rossz állapotban van, nyilvan nincs kedve semmihez, elég neki a sajat problemaja is stb...viszont idovel semmit sem valtozott a dolog, sőt. És arra jottem ra, hogy en kb. szohoz sem jutok mellette, csak ha rola es az o dolgairol van szo. Csak akkor figyel rám, ha őt is érinti amirol beszelek. Ha barmit mondok magamrol, akkor (esetleg hummog valamit) de rogton magara tereli a szot, hogy vele is ez van csak sokkal durvabban, es mar jon is az egesz sztori hozza... Van, hogy beszélek hozza, és annyira nem fiygel, hogy fel sem tunt neki hogy felbehagytam a mondatot a kozepen. Es utána rogton kezdte folytatni az o dolgait, ugy, hogy egyaltalan nem is kapcsolodott a temahoz...

Szeretnek neki segiteni, de én is kezdek egyre rosszabbul lenni megint, es kezd egyre rosszabbul esni, hogy max. csak illedelmessegbol kerdezi, hogy hogy vagyok, es amint egy szóval válaszoltam, maris rola beszelunk.