Miért ilyen gyakori az emetofóbia?

Nekem is van(többek közt) emetophobiám. Nálam egyfelől a hányinger, mint olyan nagyon kiakasztó, a bizonytalanság, hogy fogok e hányni, vagy sem, ha igen, mikor, és hol, sikerül e eljutnom egy vécéig, vagy valahová olyan helyre, ahova nem kéne. Persze a hányinger érzése maga is elég, hogy pánikrohamot okozzon. A hányás "élménye" a másik faktor, nem tudok közben levegőt venni, görcsösen összerántja a testemet, és az érzés, ahogy minden nem a megfelelő úton áramlik is hozzátesz. Amikor másnak van hányingere, vagy hány, akkor pedig attól félek, hogy ragályos, valamilyen betegség, és elkapva én is ugyanúgy járok. Meg ugye az undor is jelen van. Ezek szerintem mindenkinél megvannak, akiknél ezek természetellenesen rögződnek be, azoknál válik fóbiává. Mivel ezen mindenki átesik, és mindenki számára kellemetlen, könnyen válik fóbiává.

Persze lehet ennél mélyebb, átvittebb oka, jelentése is, pszichológiai, érzelmi, és gondolati szinten, de az már félig az ezotéria tárgyköre, és nem itt érdemes megtárgyalni.

Ez mind a magánvéleményem, és tapasztalatom a problémával kapcsolatban, lehet hogy mint érintett, nem látom jól a dolgot.