Pánikbetegek, szorongósok, emetofóbiával küzdők! Hozzátok szól a kérdésem, ti is hasonlókat éltek át?

Fél éve vagyok diagnosztizáltan pánikbeteg. Borzalmas megpróbáltatásokat éltem át, az első rohamomnál amikor ájulásérzés, zsibbadás, hányinger (az idegtől feljött gyomorsav, amire már gyógyszert is szedek), hasmenés. Azt hittem megsemmisülök, végem lesz. Utána persze folyamatos szorongás kezdett el gyötörni emiatt. Az emetofóbiám kiskorom óta meg van, utáltam, ha valaki hányik, menekültem, de nem minden nap járt ezen az eszem. Sajnos a betegség a a reflux miatt gyakran vagyok rosszul, ezért már sokszor enni nem merek. 3 különböző dokihoz jártam/járok, jelenleg kognitív viselkedésterápiára. Mensi előtt brutál szarul vagyok általában, kb. a halállal egyenlő pedig fogamzásgátlót szedek.

A terápiák és a Frontint segítettek már annyit, hogy bemerjek menni boltokba, stb. De ha rosszul vagyok, még mindig kiakadok. Kivizsgáláson voltam, elvileg semmi bajom testileg. Leírnám a panaszaim (bár elég nehezen körülírható), kíváncsi lennék, akik hasonló cipőben járnak, hasonlóan éreznek-e:

- roham alatt levegőkapkodás, gyors szívverés, izzadás/fázás, gyakran hőemelkedés is, hányinger (a sav elindul a torkom felé), hasmenés gyakran, sírás, pánikszemüveg (amikor mindent és mindenkit homályosan, álomképszerűen látok, mintha én ott sem lennék, vagy zsibbadna a fejem, nem tudom elmagyarázni)

- rohamok között pedig: állandó félelem, kajaundor, szagoktól, undorító látványoktól való félelem (ez is amiatt van, hogy félek hátha ettől hányok), utazástól való félelem (sosem voltam rosszul járművekben, de rettegek, hogy azokon is taccsolnék).

- a hányásfóbia miatt állandó idegentest érzés a torokban, nehéz nyelés, gombócérzés, mintha valami ott motoszkálna, gyomorban nyomásérzés vagy tompa fájdalom, gyakran vízivás után is azt érzem hogy hideg folyadék van a torkomban (mintha nem menne le, hanem visszaakar jönni) - tehát ez az én képzelt hányingerem. Illetve ha kicsit is fel vagyok puffadva, vagy wc-re kell mennem, akkor is egyből hányingernek élem meg ezt az érzést.

Kérdésem az, hogy más is ilyeneket érez? A következő hetekben a kognitív viselkedésterápián a hányás lesz a fő téma, szóval talán jobb lesz a helyzet (már most jobb picit, mint a legelején, de még mindig nehéz).

Ti is ezeket érzitek? Nem szeretnék antidepit szedni, csak legvégső esetben, tekintve hogy annak is hányinger a mellékhatása kezdetekben... Szóval nagyon nem hiányzik. Illetve szeretném önerőből (meg persze orvos+nyugtató segítségével) leküzdeni.

Meséljetek a ti sztoritokról, ha van (ha nincs, az a jó), illetve hogy mi szokott segíteni az ilyen szitukban. Kigyógyult egyének válasza különösen jó lenne, de valahogy sosem botlok bele olyanba, aki az emetofóbiát teljesen el tudta felejteni és a hányást normálisnak felfogni...

Köszönöm előre is! :)