Ha feldolgoztam egy súlyos traumát és most üresnek/céltalannak tűnik az életem, akkor mit csináljak?

Eddig az volt az életcélom, hogy felülírjam a traumát, amit gyerekkoromban átéltem. Nagyapám egy agresszív állat volt, aki bántotta a kiskutyákainkat. Sajnos havonta végig kellett néznem, ahogyan ordított velük, rugdosta őket, ha nem hallgattak. Az egész tinikorom vágya és célja az volt, hogy felülírjam a traumát, és hogy az állatorvosira jelentkezzek. Fel is vettek, majd első évben állatokkal törődtem, szinte kényszeresen megtanultam mindent a kutyák anatómiájáról/magatartásáról, és akkor mintha feldolgoztam volna a traumát. Most vagyok másodéves, és olyan, mintha semmi sem hajtana, nem lenne bennem erő, hiszen feldolgoztam a traumát, nincs mit elérnem.

Ezek szerint teljes kudarc most az állatorvosi? Egyébként természetesen érdekel, amit tanulok, és nem tudnék mást elképzelni, csak akkor is olyan, mintha semminek sem lenne értelme.

Köszi a válaszokat!