Nagyon elfáradtam, sok a súly a vállamon. Mit tehetnek? 21/L

Ne pszichiáterhez menj szerintem, hanem egy normális pszichológushoz. A pszichiátereknek és tisztelet a kivételnek, egyszerűbb felírni a gyógyszereket, ami valljuk, semmit nem ér. Attól ugyanúgy ott lesznek a bajaid, hiába hat egy kis időre. Úgyhogy lehet, hogy érdemesebb lenne egy jó pszichológust keresni, akár az iskolapszichológust megkeresni és neki nyíltan elmondani ezeket, ha úgy érzed nem segít, keress mást, de te is legyél partner és próbálj változni, megfogadni a tanácsokat. Az anorexiához tudok mit hozzáfűzni, én is átestem rajta. Így utólag visszatekintve egyébként szégyenlem magam, hogy ilyet csináltam. Most egészségtudományi területen tanulok és így pláne, hogy tanul erről az ember, hogy mit okoz az éhezés, durva. Sokkal szebb eredményeket érhetsz el, ha odafigyelsz a táplálkozásra és sportolsz. Persze ez nem ilyen egyszerű, mivel az anorexia inkább mentális egyébként, nem pedig döntés, de ha elhiszed, hogy lesz jobb is, és hogy szép az élet, tudsz kitörni és más lenni, máshogy élni, akkor talán nem ragadsz ebben. Fáj belegondolnom, hogy hányan szenvednek ettől, halnak meg vagy akár maradandó károkat okoznak a testükben, miközben lehet, hogy 5 év múlva ő lenne a legboldogabb ember és szintén így visszatekintve inkább szégyenlené magát. Próbálj magadra figyelni, ne keress férfi társaságot, ha nem állsz készen rá, az amúgy is jön, ha jönnie kell. Magaddal próbálj meg először békében lenni, mert így sajnos nem lehet kapcsolatban lenni sem szerintem, ha ezt látja a párod. Ezek a képzetek, meg mindig ott lesznek benned, hiába érzed úgy, hogy éppen boldog vagy. Meg kell keresni, hogy te miben lelsz boldogságot, önbizalmat szerezni, kicsit pozitívabban felfogni a dolgokat és elfogadni a tested. Nem az a normális, ha csontsovány valaki, egyrészt az a nem szép, másrészt meg az egészséged teszed tönkre. Én is ezekben az időkben azt éreztem , hogy senki nem szeret, mert minden napra jutott valami rossz, senki nem beszélgetett velem őszintén, barátaim se voltak, stb. De felálltam. Olvastam önfejlesztő könyveket, erre a problémára is rengeteg könyv van, vagy csak tényleg a pszichológiai könyvek, ahol magadra ismersz és talán belátsz egy s mást magadnak, nem akartam tönkretenni magam, a családom (mert nyilván ez is elég sok konfliktust sző, ha így látnak téged). A mai napig nincsenek barátaim, de én ezt nem sajnálom. Barátot se tudtam elképzelni magamnak soha. És ez annyira igaz tényleg, hogy amíg magaddal nem vagy rendben, addig nem is lesz rendben semmi kb. Mikor kezdtem jóban lenni magammal, lám , rám talált a szerelem és a mai napig tart, már lassan 3 éve. Ha a párod is partner ebben, hogy fejlődjetek és beszélgettek ezekről, elfogad olyannak, amilyen vagy, akkor becsüld is meg azt az embert. Tényleg ha magaddal jóban leszel, akkor kinyílik a világ kicsit és újabb lehetőséget látsz meg. Ne add fel! Nem éri meg! Tényleg csak saját tapasztalatból tudom mondani, hogy megannyi rossz után, hidd el, hogy el fog jönni a jó is!

Illetve még annyi eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy szerintünk nem szeret senki minket, viszont a helyzet az, hogy mi nem szeretjük magunkat, nem is tartjuk magunkat szeretetre méltónak. Talán ezért is érezzük ezt így, viszont ez nem mindig van így.

Pszichológust javaslok vagy pszichoterápiás intézményt. Semmelweis Egyetem 4 hetes terápiás kórházi ellátás, Thalassa Ház, Tündérhegy.

Valóban sok teher van rajtad. Példaértékű, hogy eddig kitartottál. Nem a hitet szeretném rád erőltetni, de nekem napi szinten sokat segít, mikor a maiige.hu-t olvasom. Annyira motiváló írások vannak néha, hogyha reggel elolvasom, egyből jobb lesz a kedvem, bármivel is kell megbírkóznom.

#1-es. Hát így nehéz persze. Azt egyébként biztos látják rajta, anyukád, hogy valami nincs rendben, hogy milyen sovány vagy, nem eszel, szóval ez nem feltétlen marad titok/elrejtve. Tényleg csak remélni tudom, hogy megtalálod a kiutat ebből, mert talán a legrosszabb betegség ez, és össze tudod szedni magad. Ebben csak te segíthetsz magadon, illetve egy jó pszichológus pl, akkor rávezet erre az útra, már ha te is rá akarsz lépni.

Egy jó kapcsolatban az ilyen elmondható, nem érdemes titkolni. Sokszor a gyanú aggasztóbb, mint tudni az igazságot.

Ha tud a nehézségeidről, az nem azt jelenti, hogy probléma vagy neki.