Mi tévő legyek most?Nem bírom tovább.

Ez elég hosszú sztori szóval megpróbálom tömören leírni.

Az egész úgy kezdődött hogy szakítottam a barátommal mert nem volt rám jó hatással,nincsenek barátaim és akkor sem voltak.Ezért mindig kapcsolatokban menekültem a magány elől.De beláttam hogy ez így nem jó és úgy döntöttem hogy fel hagyok e rossz szokásommal és tartok egy "kis" szünetet.

De a hirtelen magány elég dúrva volt.Ekkor még középiskolába jártam ahol egy lány folyton piszkált nem csak hogy piszkált,bántott testileg,lelkileg.

Depresszióba estem,rengeteget sírtam és szenvedtem.Ezután ez folytatódott nagyon sok ideig.

Vége nem lett de nyáriszünet alatt úgy éreztem jól vagyok..

Tévedtem,nyár vége felé megint magamba zuhantam sajnos lettek rossz szokásaim:drogok,önkárosítás és gyógyszer függőség.

Amikor elkezdődött az iskola megismertem egy fiút, ő mellettem volt mindvégig de lelkileg így sem voltam a legjobban érzelmek hullámvasútján Utaztam. Nem értettem miért változnak az érzelmeim folyton. Elmentem egy pszichológushoz azt mondták hogy valószínűleg bipoláris zavarom van de még nem volt diagnosztizálva.A fiú barátom sem volt jól,az anyja 2 éve még halt az apja pedig alkoholista volt,de ezen kívül is kapott egy-két nagy pofont az élettől,én próbáltam segíteni de sajnos nem tudtam megmenteni. Öngyilkos lett.

Összetörtem. Amikor már tényleg azthittem nem történhet semmi rosszabb akkor az egyik nap elvittem a kutyámat sétálni és nem akarom részletezni mivel szörnyű emlék de megerőszakoltak és így vesztettem el a szüzességem.Undorottam magamtól.Utáltam mindent, próbáltam jobban lenni, ismerkedni.

Nagyjából 6 év szenvedés,és öngyilkossági kísérletek sorozata után megismertem egy férfit eleinte nagyon kedves és törődő volt.Sokat voltam vele és szépen lassan beleszerettem belementem a párkapcsolatban kiöntöttem neki a lelkem és lefeküdtem vele gyengéd volt és azt mondta hogy ez volt az első nekem itt és most vele.Nagyon szerettem, mindennél jobban de kiderült hogy csak egy szemét dög.Jó munkahelyem volt ezért nem álltam rosszul anyagilag és ezt ő is tudta.Egyik nap amikor nem voltam otthon lenyúlta az összes pénzem és értéktárgyam,utánna elment és többet nem is láttam. Teljesen elegem lett.

Nem dolgoztam rendesen a munkahelyemen, túl fáradt voltam mindenhez,késtem mindennel és volt hogy ott aludtam mert éjjel képtelen voltam.Kirugtak ezzel sikeresen elvesztettem pénzforrásom.Itt ezen a ponton elegem van nem bírom az egész csak egy véget nem érő szenvedés nagyon fáj és teljesen belefáradtam az egészbe szeretetre és boldogságra vágyom.Folyton csak iszom.Nincs energiám semmihez a napok egybefolynak azt sem tudom mit érzek.Függője vagyok az önkárosításnak és nem tudok számítani senkire.Egyedül maradtam, a gondolataimmal együtt.Semmi másra nem vágyom csak a halálra tudom hogy talpra kéne állnom és folytatni de nem megy, nem bírom.