Ez most Pánik betegség vagy Szociális fóbia?

Szociális fóbia, bár nemtom, nekem pánikbetegségem és szociális fóbiám is volt (vagy van? hiszen állítólag nem lehet teljesen kigyógyulni belőle)

Én végigjártam mindenféle orvost, szinte minden gyógyszert kipróbáltattak velem, olyan voltam mint egy kísérleti nyúl.

Aztán abbahagytam, magamba zuhantam, majd vettem egy nagy levegőt és elkezdtem magamat kezelni. Szándékosan sodortam magam olyan helyzetekbe, ahol extrém mennyiségben értek azok a dolgok, amelyektől féltem.

Ez a te fejedben dől el, egyszerűen el kell magaddal hitetned, hogy igazából semmit sem tehetnek ellened. Kinevetnek? és? te is őket?

Megvernek? ugyan! de ha meg is teszik, ők húzzák a rövidebbet! Sokan vannak? de te erősebb, okosabb vagy náluk!

Akitől félek, általában elképzelem magamnak törpeként vagy pelenkában, vagy valami megalázó helyzetben. Valami kis görcsnek, magamat pedig valami természetfeletti lénynek, akinek nem lehet ártani.

Tudom, nevetséges, de nekem ez segített.

Valahol neked kell tudatosítani magadban, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint te, és ha rád szállnak, vagy piszkálnak, akkor az azért van, mert érzik a gyengeséged. Vagy éppen túl zárkózott és különc vagy és ez félelmet kelt másokban, és ezért kezdenek piszkálni.

Itt jön képben a színészkedés. Képzeld el, hogy olyan (vagy még sokkal jobb) vagy mint a többiek, és játszd el. A kétségeidet pedig hagyd meg otthonra.

Nézd, mi a legrosszabb eset? Kimész felelni és kinevetnek? Nevessenek csak. Inkább légy egy jóravaló kedves ember, akin nevetnek, mint egy magába forduló mufurc alak. Előbbi esetben meg fognak szeretni, valaki aki kiáll a táblához, izzad, csetlik botlik, remeg a hangja, de kiáll, mondja, tudja. Előbb utóbb megszoknak, megkedvelnek, csak légy nyitott másokkal, és légy nagyon bátor. Ők is ugyanúgy paráznak helyzetektől, mint te csak jobb színészek, nem látod rajtuk. vagy éppen agresszióval próbálják a félelmeiket leplezni.

Mindig gondolj arra, mi a legrosszabb eset? Mi a legrosszabb ami történhet? És készülj fel rá! Meg fogsz lepődni!

Megölni nem fognak, ebben biztos lehetsz!

nekem a pszichológus 1-2 alkalom után megmondta hogy szociális fóbiám és pánikbetegségem van,és beutalt a pszichiáterhez.

amúgy hány éves vagy?

Lennék most pánikos középiskolás. Nekem is ott kezdődött, cuccozás- leállás miatt, DE akkor másképp volt ez. Menekültem volna én is, nem arról van szó, és sulin kivül meg is tettem, annál rosszabb lett!! Viszont suliban órán nem lehetett kimenni és kész. Eleinte azt sem tudtam mi van, alig kaptam levegőt, szédültem, szorongtam állandóan, ültem ott, kivoltam, néha elájultam (nem vicc, volt hogy órán 15 perces eszméletvesztés, azt hitték páran h kinyiffantam), aztán bár nem tudtam mi ez, de rájöttem: hiába érzek halálfélelmet ha 5 rohamból 5ször nem haltam meg, ez hülyeség. Persze ez nem ilyen egyszerű, de nem nagyon volt más lehetőségem akkoriban: ezzel nyugtattam magam mikor rámjött és nagyon lassan de megtanultam magam kihozni. Mára tudom mi bajom, mitől lett. Elmúlni teljesen nem fog, de az ájulásokat én magam győztem le, rohamom a mai napig előfordul mert stresszesen élek, de már nem mindennapos a gond rég.

Csak annyi hogy ez egy iszonyat szar betegség, állapot, de amig a mai tinik ezt rögtön meneküléssel meg gyógyszerrel meg szakemberekkel akarják kezelni, az nem biztos h jó. Tájékozódj kiderjedten h mi a bajod, mi okozza és csinálj végig egy rohamot h NEM menekülsz ki belőle nyugodt helyre. Én az első ilyen után mikor magamat képes voltam lenyugtatni nagyon büszke voltam. Mostanra mindennapos lett, pl mikor dugóba kerülök muszáj észhez téritsem magam, ha egyedül vagyok, tovább kell vezetni, pedig kiszállnék és elfutnék a francba onnan. Nem lehet, ha egyszer lesz egy "sikerélményed" vele, a következőnél már pont az fog segiteni és igy tovább. Nálam is volt visszaesés, de azt mindig magamnak köszönhettem. De az is lehet hogy én tul kemény vagyok magamhoz és ezért másokhoz is..