Panikroham? kérlek olvasd el Segíts ha tudsz! 👇👇

Hát nem tudom hogy az volt -e de amint tudatosult hogy valóra válik a fóbiám, mezitláb kirohantam a lépcsőházba ( szerintem akkor is mentem volna ha zárva van az ajtó vagy lefognak akkor max az ablakon) és sirtam , fulladtam meg olyan erzesem volt hogy mindennek vege van.

25/n

Szilvi

Én sem drogoztam, de cirka 2003 óta vannak a pánikrohamaim. Leglaábbis akkor volt a legdurvább. Szerintem a depresszió mellett enhye agórifóbiám is lehetett, mert fóbiám volt ha messzebbre kellett menni vagy a boltig. Persze a szüleim kitalálták menjünk az ismerősökkel Sarudra, ami számomra kihalt pusztának tűnt és cirka 50 km-es út otthonról. Makláron éreztem azt hogy vagy meghalok vagy infarktusom van: zsibbadt a két karom hogy nem bírtam az ujjaim mozgatni, mintha gyomron rúgtak volna, úgy éreztem a tüdőm semmi oxigént nem vesz fel és nyelni meg szinte beszélni nem tudtam. Csak azt mondtam "álljunk meg és hívjatok mentőt!" Nem volt mentő és a diszpécser azt mondta ez csak pánikroham, elmúlik. Vegyek be valami nyugtatót, ha van kéznél. Azóta szedek Frontin, de ha nagyobb a nyomás és a stressz a szokottnál, akkor is elkap.

Mint írtad voltak jobb időszakok és vannak rosszak, mikor valamiért újra előjön. A legtöbbször oka van, de néha ugyanazon helyzet is szül pánikrohamot, ami máskor nem. És volt már amikor spontán jött.

És ehhez társul mikor már ezt-azt nem mersz, mert attól félsz hogy... Akkor már sokkal nehezebb. Nem lehetetlen, nem reménytelen. Jómagam évtizedek alatt segítség, barátok ,orvos vagy új gyógyszerek nélkül is ki tudtam lábalni, bár az ellenségemnek se kívánom amiket átéltem. A legrosszabb benne hogy nincs egy lélek, aki ezt az állapotot megértené és ha nem is segítene, de támogatna.