Hogy segítsek a megfelelési kényszer ellen?

Sziasztok!

Van egy régi ismerősöm, akin szeretnék segíteni. Nagyon rossz gyerekkora volt, az apja meghalt 8 eves korában, az anyja pedig összejött egy buta ferfival aki ivott es folyton őt hibaztatta mindenért. Kb az egész gyerekkora azzal telt, hogy ez az ember mondogatta neki, hogy Te egy szar vagy stb. Legjobb tanuló volt akkor, egyszer egy verset kellett megtanulnia, es otthon azt mondta hogy majd holnap rá ér, de ezért a nevelő apjától verést kapott. Az iskolában bántották mások, ő megvédte magát ez miatt bajba keveredett. Aztán a szülei nem neki hittek, hanem másoknak. Orvoshoz vitték aki gyogyszerezte őt, mert az orvos is a szülőknek hitt, hogy ő hazudik. Ő pedig inkább eljátszotta, hogy ő a hibás csak essenek túl ezen. Utána jöttek a kamasz évek. Bulik pia drog. Az anyja is buta naiv, akit a ferfi irányít. Tehát ez a fiu egesz életében olyan meberekkel volt, akik nem hittek benne, hülyének nézték, úgy hogy ők buták mint a fene. Ennek a fiúnak megvan ez esze, valószínű az apjára ütött. 19 éves korában ismertem meg egy munkahelyen és meg láttam benne azt, hogy ő egy nagyon jó ember, csak naív és kihasználják. Mindig rossz emberekkel állt le. Eltelt azóta 3 év és hallottam róla, hogy azota meginkább lecsúszott egy szerelmi csalódás miatt. Pedig jol dolgozott kitartobban mint bárki. Meg betegen is bejárt. Bekerült elvonóra. A szülei egyébként folyton azzal zaklatják, hogy ő egy szar, elrontotta az életüket stb. Felkerestem, és felajanlottam, hogy lakjon nálam az ország másik felén, amég nem találunk neki munkát.Nagyon hálás típusú ember ő. Ez tetszett benne régen is, hogy már az boldoggá teszi ha egy jot beszelgethet valakivel. en pedig tudtam magamról, hogy tisztan állok hozzá es a legjobb az lenne ha én segítenék felépülni lelkileg, mert más csak kihasználja és átveri... Legalábbis a többség ilyen. Most ott tartunk, hogy állás interjúkra megy boldog hogy itt lehet. Elviszem kirandulni, mert kb ez neki teljesen kimaradt az eddigi életében. A szülei még csak a jatszóra se vitték. Szó szerint sehova. Egy sima sétától is nagyon boldog. Járunk futni. A sportot nagyon élvezi. Viszont, az önbecsülése nagyon rossz. Azt latom, hogy bármit, ha mondok neki, az a válasz, hogy tudom. Vagy hogy "nem mondod" tehát, a valasz mindig védekező, hogy őt én ne nézzem hülyének. Barmit kb ha kijelentek, akkor ilyen valaszt kapok pedig én soha nem ezt feltetelezem, hogy ő hülye. Mondta egyszer, hogy "tudom, nem vagyok hülye". Erre pedig egybol mondtam neki. Figyelj ha valaki esetleg ezt amit Te tudsz nem tudja, akkor Te őt hülyének nézed ez miatt? Azt valaszolta, nem dehogy. Próbálom folyton ravezetni erre, hogy vegye eszre magát. Es sikeresen! Mert egyből eszre veszi. Elmondta már kb felig sirva, hogy neharagudjak csak őt egész életében hülyének nézték és már alapból védekezik ugynézki. Megfelelési kényszert látok rajta. Most épp nekem akar megfelelni. És nem tudom egyszerűen, hogy segitsek, hogy ez el múljon. Hogy jó e, hogy mindig minden védekezésénél szólok e egyből, hogy haho mar megint védekezel. Mert ezáltal lehet inkább eljatssza nekem, hogy nem ugy van, vagy elnyomja magában, csak hogy megfeleljen mert látja rajtam, hogy nem tetszik ha védekezik. Nem akarom, hogy elnyomja az érzéseit. Hagynom kéne inkabb hogy vedekezzen es jöjjön rá magától, hogy én nem rossz indulatú ember vagyok? Ha mondok valamit nem azert mondom mert hülyének nézem... Csak sokszor van, hogy én tévedek apró dolgokban es jön a megjegyzés hogy az nem úgy van okoska. en pedig egyből mondtam is neki, hogy milyen dolog ez, hogy én ha tevedek valamiben akkor beszol, hogy okoska. Hiszen tudja jol milyen ha valakit bantanak akkor legalabb ő ne csinalja. Akkor is egybol felismerte magát és majdnem sírt. Folyamatosan tükröt mutatok neki. De nem tudom, hogy ez e a legjobb megoldás... Van e jobb módszer arra rávezetni, hogy ne akarjon megfelelni senkinek, legyen önbecsülése.

Köszönöm, ha elolvastad!