Hogyan tudnánk segíteni a mentális beteg nővéremnek?
A nővérem enyhe értelmi fogyatékos, agyvérzéssel is született.
Az elmúlt években (?) rosszabbodott az állapota. Állandóan hallucinál, paranoiás. Mostanában folyton azt mondogatja megállás (!) nélkül, hogy a szomszédok kihallgatják őt és, hogy lenézik stb. És mi hiába mondjuk neki, hogy ez nem igaz, és senki nem akarja bántani, akkor sem hiszi el. Meg van róla győződve, hogy ő nem téved. Mi azonban teljesen biztosak vagyunk benne, hogy téved és beképzeli ezeket a dolgokat, mert, amikor holt csend van az egész környéken, akkor is ezt pamaszolja. És egyébként is, minden nap hogy lehetne valakit ennyire kihallgatni meg kibeszélni?? Egyébként is olyan halkan beszél, hogy mi sem halljuk, amit mond néha. A szomszédok a házunkból hogy hallanák?? A hangja monoton, mély és halk egyszerre. Állandóan csúnyán beszél és jót nem tud mondani soha. Hiába kérjük, hogy hagyja abba a csúnya beszédet, meg a folytonos átkozódást, nem hagyja abba...
Egyébként ő maga nagyon nagyon szerény természetű. Annyira nincs önbizalma, hogy az ételt is megtagadja önmagától, mert ő "nem érdemli meg". Anya hiába szól rá, van, hogy napokig nem eszik főtt ételt. Tisztálkodni se nagyon szokott.
Van, hogy rajön az "5 perc" és elkezdi püfölni a falat vagy a fejét a falba veri. Erről is próbáltuk lebeszélni, de ezzel sem jártunk sikerrel. Egyébként olykor elbújik a sarokba és összegúbózik, a fülét mindig bedugja az ujjával, még akkor is ha csend van..
A házból se mer kimenni, mert pánikrohama vagy hisztije lesz. Emiatt nem dolgozik, és a munkanélküli segélyt se kapja. Barátai sincsenek. A neten szokott az unokatesóinkkal beszélni, de ők is azt mondják nekem, hogy fura vele chatelni... Még akkor is magát és a szomszédokat szidja miközben másokkal chatel..
Volt, hogy azt hittük a másik nővéremmel, hogy skizofrén, de ennek nem tudtunk utánajárni..Évekkel ezelőtt is képzelődött, volt, hogy alvás közben elkezdett nevetgélni mikor még kicsi voltam..
Nem tudom, hogy most hogyan lehetne segíteni rajta. Sok mindent kipróbáltunk. El akartuk vinni orvoshoz, de ő azt mondta, hogy neki nincs semmi baja és nem hagyja el a házat sem..(TB-je sincs) Többször próbáltuk rábeszélni, el is kísértük volna, de ő nem akar változni, nem akar segíteni saját magán.
Anyu például nehezen bírja idegileg, mert a nővérem már olyan mélyen van, hogy nem csak a saját maga, de a mi életünket is úgymond tönkre teszi. Anyu folyton ideges lesz a közelében, meg a többi családtag is, mert állandóan csak bántja magát, idegeskedik, képzelődik, csúnyán beszél stb...
Nem tudjuk, hogy mit kéne csinálni és hogyan kéne kezelni őt, bánni vele..
Tudnátok valamit tanácsolni?
Gyógyszer kéne neki vagy szakrendelés stb?
Nagyon megköszönném, ha valamit tudnátok mondani.
Mi már ott tartunk, hogy némán tűrjük és hallgatjuk, amit mond és amit csinál.. . De van, hogy veszekedünk is vele, hogy hagyja már abba a dolgait (amikor már nem bírjuk idegileg). És ez újra és újra lejátszódik...
Én szeretném végre, ha a nővérem boldog és nyugodt lenne végre (meg a többi családtagom is) , mert teljesen biztos vagyok benne, hogy soha nem volt még boldog az eddigi 25 életévében. Mindig szomorú és ideges...Volt,hogy én is rászóltam párszor és mindig megbánom, de nem akarom, bántsa magát és sötétségben éljen.
22/L
Egyet kell értenem a 10-sel, mert a családom nem sokat tesz érte. Csak én próbálkozok segíteni a tesómnak...Anyunak is gondjai vannak..
Igaza van a 12-nek is,de egyedül nem merek nekiindulni, mert félek, hogy még jobban baja lesz a tesómnak. Habar tényleg nagyobb lépésre lenne szükség. De akkor a felelősség valószínűleg teljes mértékben rám lenne tehető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!