Szenvedtetek már évek óta(/életen át) tartó depressziótól/öngyűlölettől?

Gyermekkorom óta kezeltek pszichológusok, és állapították meg, hogy depresszióban szenvedek, és próbáltak megoldásokat keresni a problémáimra. Nem a legvidámabb családi háttérrel rendelkeztem gyermekkoromban se (és most se), és rengeteg trauma ért. Ahogy felnőttem, egyszerűen úgy érzem soha életemben nem voltam boldog, pedig tárgyilagosan majdnem mindenem megvolt, még ha nem is abban a minőségben. Egy 15 éve kezdtem el felfedezni magamban leginkább azt, hogy gyűlölöm magam. Gyűlölöm ahogy kinézek, amilyen vagyok és mindent, de leginkább azt, hogy mennyire buta és tehetségtelen vagyok mindenhez másokhoz képest. Egyébként a külsőm miatt sok bántás is ért már. Rengeteg álmom volt kiskoromban, amiket mindig próbáltam beteljesíteni, de sose sikerült, avagy az elején egészen jól ment, aztán rájöttem hogy másnak jobban megy. És ez az ami 15 éve kísért, hogy más mindig jobb. Tudom, mindig lesznek nálam jobbak, de egyszerűen a környezetemben mindenki jobb nálam, és nem tudok az érzéssel mit tenni, fáj, továbbá a barátaimat is rémesen meg tudom bántani azzal hogy szidom magam (sokszor miattuk, mert jobbak). Ezáltal blokkol minden tevékenységemben, és rengeteg kudarcélményt okoz, melyeket képtelen vagyok feldolgozni éveken keresztül. Például, hogy nem voltam képes megcsinálni egy nyelvvizsgát, amire mindenki (még néha én is elhittem) hogy meg tudom csinálni. 3 éve kínoz ez a trauma, és képtelen vagyok ránézni is, vagy újrapróbálni mert iszonyúan szégyellem magam a hibám miatt. De tulajdonképpen minden álmom emiatt ment tönkre ... amiatt hogy gyűlölöm magam és mindig mások sikereivel foglalkozom, akik elérték azt amit én szerettem volna. Itt vagyok felnőtt emberként, és évről évre rosszabbul érzem magam. Nem mondom, hogy meg akarok halni, mert nem akarom megbántani azokat akik szeretnek, és különben is gyáva vagyok öngyilkos lenni, azonban nem tudom már hogy éljek így, hogy évről évre egyre jobban gyűlölöm magam. Pszichiáteremhez és a pszichológusomhoz több mint 1 éve nem mentem már vissza, mert nekik is elegük volt már belőlem szerintem, és úgy érzem semmit nem tudtak segíteni soha egy centivel se.

Volt bárkinek hasonló élménye, ami esetleg pozitívan végződött, vagy kitalált rá valamit ami segíteni tudott neki kigyógyulni az öngyűlöletből?

(Avagy kívülálló véleményét is szívesen meghallgatom, amíg az nem durva/bántó/kioktató.)

Köszönöm szépen, ha valaki elolvassa és segít/beszél a tapasztalatairól!

26/L