Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » A szegénység és a nyomor...

A szegénység és a nyomor vezethetett idáig?(Többi lent)

Figyelt kérdés
Kései gyerekként 30 éve, születésem óta együtt élek mostanra már idősnek mondható szüleimmel(apám 20 éve munkaképtelen) nyomorúságos körülmények között. Nem kivánom részletetni, mondjuk úgy a lakhatási körülményeink a társadalom legalsó 3-4% a. A jövedelmi viszonyaink alapján is itt álltunk körülbelül, míg 23 évesen el nem kezdtem dolgozni. Ezután némileg javult a helyzet. Anyám is könnyebben talált ekkortájt munkát, apám is véglegesen nyugdijba mehetett. Kicsit komfortosabbá tudtuk tenni a lakást néhány olcsó megoldással, de statikai szempontból menthetetlen az épület. A gyermekkoromat átitatta az alacsonyabb rendűség érzés, szégyenérzet, kilátástalanság, veszekedések, apám alkoholizmusa. Folyamatos eltávolodás rokonoktól, a családunk barátaitól. Ideggyenge és önbizalom hiányos voltam gyerekként és most is, támadható és sebezhető. Ezt többé-kevésbé mindig is kihasználták(ják)bizonyos emberek. Kisgyerek korom óta visszatérő rémálmom hogy nem csak ezek a bizonyos személyek, hanem mindenki ellenem jön, kigúnyolnak, megvetnek. Amikor pályaválasztásra került sor, a szüleim lebeszéltek a szakmunkásképzőről és rámerőltették a szakközépiskolát hogy ugyan már szerezzek egy magasabb fokú képzettséget(nem részletezem, de 5 évet szartam el az életemből). 15 éves koromban elindultam a mínusz egyről, ami nem hogy motivált volna, inkább megbénított. Nem voltak elképzeléseim. Ekkor kezdett el kialakulni bennem egy szorongással átitatott halogató magatartás ami mára már elviselhetetlen. Akarva akaratlanul én is folytattam az emberi kapcsolatok lebontását. Belső fantázia világokat épitettem fel ahova visszahúzódok, vagy haszontalan de számomra érdekes dolgokkal ütöm el az időt. Ezekkel próbálom elterelni a bénító gondolotakat, ahelyett hogy elkezdenék érdemleges dolgokkkal foglalkozni. Nem bizom meg senkiben, döntésképtelen vagyok, mindenen problémázok. Legfeljebb csak akkor mozdulok meg bármilyen ügyben ha már nincs hova hátrálni. Röviden ennyi, mert tudnék erről írni egy regényt is.

2021. aug. 26. 18:50
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
100%

A tudományos, százezerszer leírt, bizonyított állásponttal vitatkozol. Ha látsz egy kettévágott almát, nem kell médiumnak lenned ahhoz, hogy megmondd, hogy kettévágták, nem magától esett szét. Azok az életérzések és tapasztalások, amiket a kérdező leír, pontosan meghatározzák azt, hogy a kérdezőt milyen hatások érhették. És mivel kiegyensúlyozott, boldog családban általában nem szednek fel ilyeneket az emberek, feltételezhető, hogy a szülőknek is voltak már nehézségeik.

Ehhez semmi mágia nem kell, csak egy kis műveltség és logika, persze ha ezekkel nem rendelkezel, tűnhet légbőlkapottnak is, csak ilyenkor jobb nem megszólalni, mert csak hülyét csinálsz magadból azzal, hogy háborogsz. Itt egyedül TE ítélkezel a gúnyolódással és lebutázással. Az utolsó mondatod meg nemcsak nyelvileg értelmetlen (fuss neki még egyszer), de érthetetlen is, hogy majd te mondod meg, mit akar a kérdező?!

2021. aug. 27. 08:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
37%

10# Igaza van van.


Lekezelő vagy, ne arcoskodj haver

2021. aug. 27. 08:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
100%
#12, 10: Te most magaddal folytatsz ilyen épületes párbeszédet?
2021. aug. 27. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!