Túlságosan múlt-fókuszúan működöm, hogyan tudnék ezen változtatni?

Az tűnt fel, hogy a múltam kis szeletkéit előszeretettel rögzítem, illetve élem újra, pl. évekkel ezelőtt feljegyzett álmaimat olvasom újra, a közelmúltban hangrögzítőre felvett álmokat pedig be akarom gépelni a korábbiak mellé; az elmúlt nagyjából 10 év során felvett "karaoke" dalaimat hallgatom vissza; korábbi koncertek és közösségi összejövetelek emlékét idézem fel, akár még képeken is nosztalgiázom... Mindezekkel semmit nem kezdek, nem osztom meg senki mással (pedig pl. a dalokat eredetileg azért vettem fel, mert cover videókat szerettem volna készíteni, ebből eddig 0, azaz nulla darab készült el), tehát gyakorlatilag csak az idő telik velük, miközben engem meg elkap a kis keserédes érzés, hogy a múlt az már múlt marad. És mindeközben állandóan az az érzésem, mintha borzasztóan le lennék maradva mindennel, nem érem utol magam a teendőimmel. És ezek a teendők nemcsak azok, amiket tényleg meg KELL csinálnom, hanem például azzal is mindig le vagyok maradva, hogy barátaim üzeneteire válaszoljak. Nagyon hálás vagyok azért, hogy megértik ezt, de engem rendkívül frusztrál. Olyan jó lenne a "hajszoltság" érzése nélkül létezni, és az esetenkénti nosztalgiázás mellett inkább konkrét terveket szőni - majd meg is valósítani azokat, jelen- és jövő időben. Hogyan tudnék kitörni ebből az állapotból?