Ezzel érdemes lenne pszichológushoz fordulnom?

3. trimeszterben lévő terhes vagyok. Nem volt igazán jó gyermekkorom, nem volt nagyon rossz sem. A családom több tagja ásta alá az önbizalmam, ill. büntették, ha nem voltam szerintük elég altruista. Egy időre kamaszként és fiatal felnőttként ki is siklott az életem. Önerőből talpra álltam, dolgoztam. Az alap személyiségemnek és a neveltetésemnek hála kifejezetten karakán nő lettem, aki két lábbal áll a földön. A házasságom kiegyensúlyozott és biztonságot nyújt számomra.

Mióta megtudtam, hogy terhes vagyok, mintha szakadoznának fel a régi, gyermekkori sebek. Eddig nem is nagyon foglalkoztam vele, kielemeztem, 'eltettem' amit megértettem belőle és mentem tovább.

Az elmúlt pár napban viszont felváltotta az önelemzést a harag. A legerősebben a nagymamámnal szemben érzem, aki egy igazi terrorizáló, manipuláló személy.

Ettől függetlenül hébe-hóba menni kell hozzá a kerti munkákban segíteni. Ilyenkor újra és újra végig hallgatjuk a férjemmel, hogy mekkora selejt vagyok. Anyámnak is rendszeresen panaszkodik a 'különcségem' miatt (tudok és merek úgy élni, ami örömet okoz, nem úgy, ahogy ő elképzelte). Rengetegszer kapom magam azon, hogy ilyesmiket kattogok. Az sajnos nem megoldás, hogy nem megyünk. A kerti munkákat el kell végezni, és nem akarom, hogy a lassan 60 éves anyámra jusson a munka oroszlánrésze! Most felmerült bennem, hogy pszichológus megsegítést igények, de elbizonytalanodtam. Nyilván a beszélgetések jót tennének, de így is épp elég sok változás és teendő van az életemben. Nem tudom, hogy most lenne érdemes megkezdeni egy terápiát, vagy később, a pici megérkezése után.